Az online, elektronikus és print média tartalmait ismerőknek talán meglepetést kelthet, de a Publicus Intézet augusztusban, ezer fő telefonon történt megkérdezésével készült felmérésében válaszadó színházba járók jelentős többségét egyáltalán nem befolyásolja egy-egy művész politikai véleménye abban, hogy megnézi-e az előadásait. A színházba járók aránya azonban kevésbé ad okot optimizmusra. Ami az állami pénzektől való függetlenedést illeti, van hová fejlődnünk, hiszen a belépőjegyen túl kevesen szánnak pénzt egy-egy színházra, igaz, adónk meghatározott százalékát szívesen adnánk kulturális intézménynek. Pregnáns különbség kormánypárti és ellenzéki szimpatizánsok között három kérdésben érzékelhető: a színházbajárás gyakorisága, a független teátrumoknak juttatott állami támogatások csökkentésével kapcsolatos tájékozottság, illetve a fenntartó „személye” és a repertoár közötti összefüggés létezése vagy nem létezése osztotta meg a véleményeket.
A megkérdezettek több mint fele (57 százalék) egyáltalán nem jár, több mint negyedük (27 százalék) pedig évente 1-5 alkalommal megy színházba. Jelentősnek mondható a különbség kormánypártiak és ellenzékiek között ebből a szempontból: míg a fideszesek 47, az ellenzékiek 64 százaléka sosem, a fideszesek 32, az ellenzékiek 25 százaléka pedig évente 1-5 alkalommal megy színházba. Az életkor csak az idősebbeknél szempont: a 60 év felettiek 61 százaléka válaszolta, hogy soha nem megy teátrumba.
A néző és a teátrum pénze
Lényeges a megkérdezettek vagyoni helyzete közötti különbség: a kormánypárti szavazóknak csak ötöde (22 százalék), míg az ellenzék szimpatizánsainak 39 százaléka válaszolta, hogy azért nem látogat színházi és koncertprogramokat, mert pénzügyei nem teszik ezt lehetővé. Ahogy az várható volt, a diplomásoknak csak a negyede, az érettségizettek csaknem harmada (31 százalék), a szakmunkások 41 és a legfeljebb 8 általánost végzettek 38 százaléka felelte, hogy emiatt nem választ ilyen programokat. Bár a pénz fontos, nem az egyetlen szempont. Ezt bizonyítja, hogy arra a kérdésre, miszerint „Ha bármennyi pénz rendelkezésére állna, mit gondol, hányszor menne egy évben színházba, koncertre?” a válaszadók majdnem egyharmada, azaz 30 százaléka felelte, hogy sosem, egynegyedük pedig 1-5 alkalommal évente.
A bérletvásárlással kapcsolatban szembetűnő, hogy a színházba járók körében a nyugdíjasok 30, az aktívak mindössze 10, az összes válaszadó 16 százaléka köti le a színház által meghatározott estéit egy-egy évadot felölelő bérlettel. Ez erősíti a kulturális fogyasztási szokások változásával kapcsolatos benyomásokat: kevesebben tudják és akarják hónapokkal előre megtervezni programjukat, gyakoribb a gyors döntés után aznapra vagy másnapra megvett jegy. A mentalitás változása (amit jól jelez a korosztályi különbség) következtében kevésbé tervezhető a bevétel, azaz az adott intézmény költségvetése.
Választási szempontok
Az előadások között a vígjátékok és a zenés darabok a legnépszerűbbek, ezeket a színházba járó válaszadók 71, illetve 51 százaléka nézi a legszívesebben, meglepetést okozhat azonban, hogy a komolyzenei és a könnyűzenei koncertek népszerűsége között mindössze kettő százaléknyi (42, 44) a különbség a Publicus Intézet felmérése szerint.
Az előadóművészek személye és az egyes előadások is szinte egyformán fontosak a választáskor (42, 41 százalék), és szinte fele-fele (51-47) arányban oszlik meg, hogy tudják-e a válaszadók, ki az általuk látogatott színház fenntartója. Abban viszont jelentős a különbség politikai szimpátia és iskolai végzettség alapján, hogy szerintük befolyásolja-e az adott intézmény műsorválasztását, hogy kormányzati, önkormányzati, vagy magán fenntartású: az ellenzékiek 63, míg a fideszesek 38 százaléka, a diplomások 58, míg a legfeljebb 8 általánost végzettek 24 százaléka gondolja ezt így.
A fővárosiak háromnegyede szerint Budapesten épp megfelelő számú színház van, ami viszont talán kevésbé várt eredmény, hogy több fővárosi (15 százalék) véli úgy, hogy túl sok a színház lakóhelyén, míg az ország más városaiban lakóknak mindössze 3, és a községekben élőknek is csak 11 százaléka válaszolt ugyanígy.
Bárhovatartozás
„A túlélők vicsorgó agitprop színházat csinálnak” – Interjú Spiró GyörggyelKedvenc művészei politikai véleményével és hovatartozásával a válaszadók csaknem egyötöde (19 százalék) van tisztában, néhány művészével kicsit többen (22 százalék), ám sokan (45 százaléknyian) vannak, akik szinte senkiét nem ismerik. Ebben a kérdésben is érzékelhető differencia a politikai pártállás szerint, a fideszesek majdnem fele (48 százalék), viszont az ellenzékieknek csak harmada (34 százalék) válaszolta, hogy szinte senkiét nem ismeri. Az egyik legfontosabb adat, hogy a színházba járók 83 százalékát nem befolyásolja egy-egy művész politikai véleménye abban, hogy megnézi-e az előadásait, és bár ebből a szempontból is van különbség kormánypártiak és ellenzékiek (87-73 százalék), fiatalok és kevésbé fiatalok között, az átlageredmény jól jellemzi a válaszadók ezzel kapcsolatos véleményét.
A megkérdezett színházba járók csaknem harmada (32 százalék) jár független színházi előadásokra, és fontos kutatási eredmény, hogy negyedük (24 százalék) nem is tudja, hogy az adott előadás független vagy intézményi. Pregnáns a különbség fideszesek és ellenzékiek között abban, hogy hallottak-e arról, hogy az állam egyre kevesebb pénzt ad a független társulatoknak. A Fidesz-KDNP szavazóinak 30, az ellenzékiek 86 százaléka válaszolt igennel erre a kérdésre.
A belépőjegy árán túl a válaszadók nem egész egyötöde, azaz 19 százaléka támogat színházat, társulatot, viszont a megkérdezettek csaknem kétharmada (63 százalék) örülne, ha adójának egy meghatározott százalékát kulturális intézmények támogatására fordíthatná. Ezzel kapcsolatban szintén érzékelhető differencia pártpolitikai szimpátiák szerint, a kormánypártiak fele, míg az ellenzékiek 68 százaléka gondolja így.
