- Mindenáron dokumentum-filmfesztivál

Az előre menekülést választja Sós Ágnes, a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) alapítója és csapata, annak ellenére, hogy a januárra tervezett programsorozat megrendezéséhez szükséges pénznek csak tört része áll még rendelkezésükre, ezért gyűjtést indítottak. – A 2014-ben debütáló fesztivál tavaly kilenc nap alatt nyolcezer fővárosi és kétezer vidéki nézőt vonzott, év közben az online forgalmazással újabb nagyjából kétezer nézőt mondhatnak magukénak – mondta el lapunk kérdésére Sós Ágnes filmrendező, fesztiváligazgató. A független fesztiválra a 133 millió forintos költségből az állam 20 milliót biztosít, a többit céges és magántámogatóktól tervezik összegyűjteni.

– A meghívott 50 vendég repülőjegye, szállása, az 50 film feliratozása, az ingyenes programfüzetek kinyomtatása, a rezsiköltségek mellett a fesztivál ideje alatt 30 ember napi 10-12 órás munkáját kellene kifizetnünk – részletezte Sós Ágnes. – Fokozatosan nő a létszám az éven belül, a fő filmválogató például nyolc hónapig dolgozik, ahogy a grafikus is. Majd ahogy közeledik a januári időpont, belépnek a közönségépítők, a social médiások, a sajtós, a moderátor koordinátor, a technikai vezető. Itt az ideje annak, hogy a 25 zsűritag, és a beszélgetéseket vezető moderátorok is – legalább jelképes – összeget kapjanak munkájukért.

– Soha nem kaptuk meg a töredékét sem annak, amire szükségünk lett volna, mégis megcsináltuk. 50, 60, 70, 80 forrásból a 2000 forinttól a 2 millió forintokig összeszedegettünk annyi pénzt, amennyiből meg lehetett szervezni a fesztivált – mesélte a múltról Sós Ágnes, aki maga is filmkészítő, többek között a Szerelempatak, és a Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek című dokumentumfilmek rendezője. Ami az idei évet illeti, elfogyott a tartalékuk, amit egyebek mellett a Csapda a neten című, internetes abúzusokról szóló cseh dokumentumfilm iskolai, és országos mozis forgalmazásának bevételéből tettek félre. – Meg kell próbálnunk elmenni abba az irányba, hogy a piac felismerje: érdeke, hogy támogasson minket. Ahhoz azonban szakemberek kellenek, hogy megtudja a világ: már valakik vagyunk, és komoly felületet biztosítunk a támogatóknak – fejtette ki. A kérdésre, elbír-e, igényel-e a város két hónapon belül két dokumentumfilm-fesztivált, azaz szükség van-e a novemberi Verzió dokfilmfesztivál után a januári BIDF-re, így reagált: – Teltházasak a vetítéseink, sőt a Covid sem vetette vissza magát a közönségünket, amely online is nézte a filmeket.

– Melyik filmet ajánljam, mit válasszak? Az Alzheimer-kórról, vagy a call girl-ökről szólót? Azt, amely bemutatja, hogy Ecuador már Kína kezében van, vagy azt, amelyből kiderül, milyen szinten figyelik meg az embereket Kínában? Azt, amely prezentálja, hogy Szibériában a falvak erdőtüzek martalékává válnak, mert a putyini Oroszország nem szán pénzt erdőtüzek oltására? Az ukrán háborúról szólót, vagy azt, amely feltárja, hogy újságírók menekülnek el a hazájukból, mert halálos fenyegetettségben élnek? –záporoztak kérdései, amikor közönséghívó témákat kérünk tőle. – Talán bolondnak tűnök, de olyannyira tele vagyok bizalommal, hogy éjjel-nappal dolgozunk a fesztiválért. Lehet, hogy október 31-én sem lesz még meg a pénz. És akkor én reménykedni fogok, hogy februárig meglesz. Azt mondtuk az embereknek, hogy mindenáron lesz fesztivál, tehát nem adjuk fel – zárta szavait Sós Ágnes.