Szenzációt keltett a Shadows együttes 1961-ben megjelent első albuma: szeptember 23-án egyenesen a brit lista élére ugrott. Ez azért volt különös, mert a banda kizárólag instrumentális számokkal hódított. Igaz, 1958-tól tíz éven át Cliff Richard kísérőzenekara volt, sőt 69 brit listás kislemeze közül 35-öt Shadows, 34-et Cliff Richard és a Shadows néven jegyzett.
Ám az Árnyékok fényes sikereit nem a legendás énekes alapozta meg. A Shadows első nagy dobása, az 1960-ban listavezető Apache szintén hangszeres szám volt, és úgy hasított, hogy a dekádot átfogó, 1970-ben készített eladási lista 28. helyén virított. John Lennon azt mondta: „Mielőtt a Beatles megjelent, a Shadows volt az egyetlen zenekar, amelyet érdemes volt meghallgatni.”
A statisztika nem mond ennek ellent, sőt: az együttes 1960-63 között 11 olyan számot jelentetett meg egymás után, amelyek a brit lajstrom első hat helyezettje közé kerültek. Az Apache-on kívül a topra kapaszkodott a Kon-Tiki (1961), a Wonderful Land (1962), a Dance On (1962) és a Foot Tapper (1963), 2. volt az Atlantis (1963), 3. a The Frightened City (1961), 4. a Guitar Tango (1961), 5. a Man of Mistery (1960), egyformán 6. az FBI (1961) és a Shindig (1963).
A készlet olyan gazdag, hogy a „mindössze” 12.-ként rangsorolt Theme for Young Lovers (1964) a csapat máig legemblematikusabb dalainak egyike. Igaz, ’64-re már filmsztárokká is váltak a Shadows-boyok, akik egyaránt muzsikáltak a Cliff Richard főszereplésével készült The Young Ones (1961), a Summer Holiday (1963) és a Wonderful Life (1964) című filmben. Addigra a szólógitáros Hank Marvin tinédzserek tízezreit késztette arra, hogy cirokseprűt vagy teniszütőt ragadjanak, és azzal imitálják a tükör előtt, hogy ők bizony gitároznak.
Néhány évvel korábban Marvin és a ritmusgitáros Bruce Welch napközben felszolgálóként dolgozott, majd este ugyanabban a vendéglátóipari egységben zenélt Londonban. „Jó edzőterep volt – mondta Marvin. – Rengeteg új számot kellett gyorsan megtanulnunk, és folyamatosan a közönség előtt kellett állnunk, a hozzánk legközelebb lévőktől legföljebb egy-két méternyire. Ez olyan volt nekünk, mint a Beatlesnek Hamburg, csak nem annyira vad, mert a mi helyünkön a fiataloknak nem szolgáltak fel alkoholt, de nem is bánták, mert a Coca-Colát egzotikusabbnak tartották."
A felemelkedést – az invención túl – az a megszólalás hozta el, amelyet a zenekar tagjai hawaii hangzásnak neveztek. Ezt technikailag úgy érték el, hogy amerikai Fender gitárokat brit Vox erősítőkhöz csatlakoztattak. De persze a legfőbb adu a muzsikusi képesség volt.
A Shadows pedig az első Number One-ja előtti utolsó pillanatokban lett Shadows-zá. Addig Drifters néven játszott, de a hasonló nevű amerikai énekegyüttes képviselője jogi lépésekkel fenyegetőzött azután, hogy az Egyesült Államokban megjelent a Feelin’ Fine című kislemez a brit Drifters előadásában. A korongot kivonták a forgalomból, majd a következő kislemezt Four Jets néven jelentették meg a tengerentúlon. Ez azonban nem tetszett a fiúknak, és basszusgitáros Jet Harris akkor találta ki: legyenek Shadows.
Bejött, mint a Fiatal szerelmesek dala.
A zenekar hatására az is jellemző, hogy 1996-ban Nagy-Britanniában kiadtak egy Shadows előtt tisztelgő albumot, amelyen az Apache-ot Ritchie Blackmore, az FBI-t Brian May, az Atlantist Mark Knopfler, a The Frightened Cityt Peter Frampton, a The Strangert Béla Anton Leos Fleck játszotta. (Az amerikai bendzsóvirtuóz Bartók, Webern és Janáček nyomán kapta keresztneveit komolyzene-rajongó édesapjától.) Mindezek ellenére 1975-ben, amikor a Shadows énekes számmal – a Let Me Be the One-nal – rajthoz állt az Eurovízió-fesztiválon, a Teach-In elnevezésű holland együttes megelőzte a jelentősnek nem mondható Ding-a-Donggal.
Igaz, nálunk az Apache idején a Fűre lépni szabad című film betétdala, a Rejtély, továbbá A pancsoló kisgyerek és az Isten veled, kis falunk aratott Kovács Erzsi, Kovács Esztike, illetve a Vámosi, Záray házaspár és a Tabányi együttes tolmácsolásában. Nem beszélve arról, hogy – szintén 1960-ban – a Vasas Szakszervezet központi kórusa és a Magyar Rádió zenekara is csillogó fekete Qualiton-lemezen örökítette meg a Vörös Csepelt.
