Honfitársaink összeállítása csak négy poszton egyezett: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Bozsik József és Hidegkuti Nándor őrizte meg helyét a dél-amerikaiakat 4-2-re legyőző tizenegyből. (Puskás Ferenc lett volna az ötödik, de ő csak a vb-döntőn játszott újra a 8:3-as „nyugatnémet” meccsen elszenvedett sérülése után.)
További kapitális változás volt, hogy a magyar labdarúgók az FC Lausanne kék szegélyes fehér mezében játszottak, mert a svájciak ragaszkodtak piros mezükhöz, és vendégeik csak meggypiros dresszt vittek magukkal.
A szövetségi kapitány Sebes Gusztáv maradt, s az akkoriban a Kinizsit (FTC-t) irányító Sós Károly volt a felkért másodedző. A szakvezetés három újoncot avatott: bevetette Fazekas Árpád kapust a Vörös Lobogóból (MTK), továbbá Raduly Józsefet a Vasasból és Machos Ferencet a Honvédból.
Machos egészen parádésan debütált: 26 perc leforgása alatt lőtt két gólt és adott egy gólpasszt Kocsisnak. Helyszíni beszámolójában a France Soir azt közölte: „A magyar válogatott Machossal a középcsatár helyén nem vesztett átütő erejéből, de sebezhető védelme nem nyújt biztonságot.”
A nürnbergi Sportmagazin nem csupán az elhárítást kritizálta: „Már nem azok a varázslók játszanak a magyar csapatban – írta –, akik egy évvel korábban, a világbajnokságon.”
Ezt azért érdemes árnyalni. A magyar válogatott 1955-ben tizenkét mérkőzést vívott, tízet megnyert, kettőt döntetlennel zárt, az összesített gólaránya 53:16 volt. Öt hazai találkozóját (Skócia 3:1, Szovjetunió 1:1, Ausztria 6:1, Svédország 4:2, Olaszország 2:0) félmillió ember tekintette meg a még világító-berendezés nélküli, így a pótlelátókkal együtt több mint 100 ezer nézőt befogadni képes Népstadionban, ahol a dolgozó tömegeknek korántsem kellett elaludniuk az unalomtól.
A lausanne-i barátságos mérkőzés sem volt éppen ingerszegény: a találkozó 5:4-es győzelemmel zárult úgy, hogy Puskás a 85. percben küldte a bellinzonai Antonio Permunian hálójába a mentő 11-est. A büntető előtt Kocsis, aki gólt szerzett és gólpasszt is jegyzett, átemelt volna Hannes Schmidhauseren, ám a svájci balbekk zavarában beleütött a feje fölé emelt labdába. Jacques Devillers játékvezető nem ítélhetett mást, mint tizenegyest, ám a meccs lefújása után több száz, nem éppen hűvös svájci drukker a pázsitra rohant, hogy erőszakos elégtételt vegyen a francia bírón.
A sokoldalú Schmidhauser többszörösen is híres ember volt Svájcban. Egyrészt a Grasshoppers csapatkapitányaként és 14-szeres válogatott futballistaként került a reflektorfénybe, másrészt azért, mert a zürichi Schauspielhaus társulatához tartozott, és ő játszotta az örök svájci hős Tell Vilmosról készült mozifilm főszerepét. Így jellemezték: „Bárhová ment, csodálták a film- és a futballrajongók egyaránt, különösen a nők.”
Egy svájci lap 1955 októberében közzétette a népszerű művész heti programját. „Vasárnap meccs a bajnok Grasshoppers csapatában a Lugano vendégeként (2:1). Hétfőn edzés és színpadi fellépés Bázelban mint vendég. Kedden ugyancsak. Szerdán fellépés Bázelban, ezért hiányzik a Grasshoppers előkészületi mérkőzéséről. Csütörtökön fellépés Bázelban. Pénteken és szombaton edzés a svájci válogatottal. Vasárnap válogatott találkozó Franciaország együttesével Bázelban (1:2).”
Nálunk nem foglalkoztak ennyire részletesen a válogatott találkozóval és annak résztvevőivel. A Szabad Nép a meccs napján azt közölte a címlapján: „A Rákosi Művek Szerszámgépgyárában megoldották a fogaskerekek hideg hengerléses gyártását.”
Az utolsó oldalon egyhasábos cím adta tudtul az alsó harmadban: „Ma Lausanne-ban Svájc–Magyarország labdarúgó-mérkőzés”. A szöveg pedig ennyi volt: „A lausanne-i Olimpiai stadionban ma délután sorra kerülő 27. Svájc–Magyarország nemzetek közötti válogatott labdarúgó-mérkőzés – amely egyben Európa Kupa-találkozó is – játékvezetője a francia Devillers lesz. A kezdési időpont magyar idő szerint 18 óra. A két nemzet válogatottjának összeállítása a következő...” Majd a 22 név, és slussz.
A meccsről már részletes tudósítás kapott helyet az újságban, de csak az érdeklődés homlokterében álló esemény felidézése alatt: „A hazánkban tartózkodó szovjet újítókból álló küldöttség folytatta útját az üzemekben. I. G. Bugaj elvtárs a Gheorghiu-Dej Hajógyárat kereste fel.”
A futballcikk címe ez volt: „Rendkívül nehéz mérkőzés”. Puskást nem érdekelték a diadal körülményei: „Győztünk és ez a fontos’’ – összegzett tömören. Nem mellesleg, kétszeresen is jubilált: 70. válogatottsága alkalmával a 74. és a 75. gólját szerezte a legjobbak között.
Ha hiszik, ha nem, a címeres mezes csapat másodszor nyert 5:4-re Svájcban. Bő negyedszázaddal korábban a Dénes – Fogl II, Emődi – Borsányi, Kléber, Korányi – Ströck, Takács II, Turay, Toldi, Hirzer összetételű tizenegy győzött hasonló arányban Bernben. Akkor is újoncokat avatott a válogatott: a szegedi Korányi Lajost, aki aztán 1938-ban vb-döntőt játszott, valamint először és utoljára szereplő klubtársát, Emődi Rezsőt. (Dénes József, a kispesti kapus másodszor ölthette magára a címeres fekete mezt, ám aztán soha többé nem hívták a „reprezentatívok” közé.)
A svájci sajtó emelkedetten írt a berni találkozóról. A La Suisse úgy vélte: „Ünnepelnünk kell ezt a meccset, annak ellenére, hogy elvesztettük.”
Az alpesi orgánumok az 1955-ös 5:4 után sem forgatták a kést a szívekben. A Tribune de Lausanne így vont mérleget: „Szenvedélyes, drámai küzdelem folyt. Indokolt, de elkerülhető 11-es fosztotta meg Svájc csapatát a megérdemelt döntetlentől.” A La Suisse ezúttal azt állapította meg: „A magyarok technikai és taktikai fölényben voltak, de ezt a svájciak lendülete, harci szelleme kiegyenlítette.”
A legtöbb dicséretet a házigazdák két gólszerzője, az egyaránt duplázó Roger Vonlanthen és Charles Antenen kapta. A „Kikinek” becézett Antenen népszerűsége Schmidhuberéval vetekedett, mert a jobbszélső három világbajnokságon (1950, 1954, 1962) játszott, azaz hasonlóképpen ment vele a bicikli, mint édesapjával, aki 18-szoros svájci bajnok országúti kerékpáros volt. A milánói Internazionaléban is futballozó Roger Vonlanthen pedig utolsóként hunyt el – 2020-ban, 89 évesen – azok közül, akik az 1954-es vb-n 7:5-re elveszítették a legendás lausanne-i negyeddöntőt az osztrákokkal szemben.
Ahhoz képest 1955-ben gólszegénység tombolt Svájcban.
