- Öngólt rúgott a Metropol

A kormánypárt szócsöveként évek óta gúnyosan köszörüli a nyelvét például Karácsony Gergely városfejlesztési elképzelésein. Amely elképzelések részben „zöldítési”, környezetvédelmi célúak, de lényegében többek annál, hiszen a főpolgármester csapata az élhető város rendszerszerű kialakítását kutatja. Például egy olyan városszerkezetet és közlekedési rendszert, amely meg­gyógyítaná az elmúlt száz év alatt közel élhetetlenné vált Budapestet. Hiszen olyan értelemben valóban „élhetetlen” ez a nagyváros, hogy az utak és terek ma már szinte kizárólag az utazás és szállítás, vagyis a valahonnan valahova való „eljutás” helyszínei, s döntően megszűntek az „ottlét” számára. Magát az embert szorítja ki lassan a városból a közlekedés. Karácsonyék pedig a fejükbe vették, hogy legalább valamennyire megpróbálják visszaadni a „járkáló embernek” a várost. Ezért persze az autósok sokszor haragszanak, hiszen ez elkerülhetetlenül az autóforgalom valamiféle korlátozását is jelenti. A Metropol pedig természetesen „boldogan” szítja ezt a haragot. Egy időszakban szinte minden lapszám címoldalán Karácsony lejáratása volt a vezető cikk lényege, ilyesféle szalagcímekkel: „Összehangolt támadást indított a főváros baloldali vezetése az autósok ellen”. Ami jól hangzik (pontosabban rosszul!), de nyilván még részigazságnak sem mondható. Vagyis gyakran igazából nem is egy probléma a lényege a Metropol-cikknek, hanem az, hogyan lehet Karácsony népszerűségét „ügyesen” aláásni.

A Fővárosi Önkormányzat egyik örvendetes – és szűkebb értelemben is zöldítési – akciója, hogy a főtájépítész (Bardóczi Sándor) vezetésével a zöld területek egy-egy pontján tudatosan és tervezetten vadvirágos szigeteket alakítanak ki. Ez persze nem mindenkinek tetszik, amit a Metropol azonnal fel is erősített. (Bár – elismerem – arra is volt példa, hogy egy méhlegelőt megdicsért; de aztán kiderült, hogy lényegében csak azért, hogy egy füst alatt egy másikat elmarasztalhasson.)

Miért nem tetszik ez a vadvirágsziget koncepció mindenkinek? Némelyeknek például egyszerűen azért nem, mert számukra szokatlan már maga a gondolat is, és szerintük nem nagyvárosba valók a vadvirágok. Ez azonban csakis megszokás kérdése, amit jól mutat, hogy mások épp örülnek annak, hogy végre nemcsak nemesített kertészeti dísznövények láthatók a városban, hanem természetes – „istenadta” – vadvirágok is. A pollenallergiásoknak valószínűleg azért nem tetszik, mert esetleg bizonytalanok abban, hogy melyik is a parlagfű, ezért minden vadon élő növénytől félnek. Megnyugtathatjuk azonban őket, hogy egy ilyen, részben magára hagyott, de részben speciális magkeverékkel folyamatosan alakított növénytársulásban nem terjed el – legföljebb átmenetileg jelenik meg – a parlagfű. Biztos, hogy a kutyasétáltatók egy része is ellenzi ezt az akciót, mondván, hogy az ott elszaporodó egérárpa toklászától szenvednek a kutyáik. Ez sajnos tényleg megeshet, de az az igazság, hogy egyrészt az egérárpa szinte minden tenyérnyi zöld felületen előfordulhat még Budapesten is; másrészt ezekre a szükség esetén tervszerűen és óvatosan kezelt területekre egyáltalán nem jellemző az egérárpa.

Elismerve tehát azt, hogy lehetnek – vannak – problémák ezekkel a vadvirágszigetekkel kapcsolatban, a masszív elutasításuk mögött alapvetően nem szakmai, nem egészségügyi, hanem politikai szempontok húzódnak meg. Nevezetesen az, hogy amit a Fővárosi Önkormányzat (Karácsony Gergely) kezdeményez és csinál, azt a kormánypárti emberek eleve gyanakvással figyelik, s tudatosan a hibákat keresik benne. Szomorúan emlékezetes példája volt ennek, amikor (2021 júniusában) a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas egy csoportja fűkaszával lenyírt egy néhány négyzetméternyi vadvirágos területet azzal a felkiáltással, hogy lám, a főváros alkalmatlan feladatainak az ellátására, nem képes rendesen kaszáltatni a gondjaira bízott zöld felületeket. Ők azonban ezt megtették, s büszkén meg is örökítették magukat. A Facebookon közzétett fotójukon még a Főkert kihelyezett táblája is látható volt a felirattal: „Nem gaz, méhlegelő”. S egy lelkes Fidelitas-tag éppen az oszlop körül vágta a vadvirágokat.

A Főkert (azaz Bardóczi Sándor) nagyon szelíden reagált e pusztításra. Elmagyarázta, hogy – a méhlegelőkérdéstől függetlenül – miben volt szakszerűtlen és szabálytalan a kaszálás, s tájékoztatta az érdeklődőket: „A kijelölt területen sokszínű növényvilág van (volt) alakulóban, többek között fehér és vörös here, papsajtmályva, katángkóró, indás pimpó, egynyári seprence, lándzsás útifű, mezei cickafark, apró szulák, útszéli imola és kerek repkény volt látható…”

Nyilván sokan fölteszik a kérdést, hogy egyáltalán miért alakítja ki az önkormányzat e kis természetközeli foltokat, vadvirágszigeteket. És az sem közismert, hogy miért nevezik „méhlegelőknek” ezeket. Azért méhlegelők, mert az egyik célja ezeknek a kis „oázisoknak”, hogy – többek között – a városban élő sokféle vadméhfaj is (melyek többsége jóval kisebb, mint a házi méh) élelmet és petézőhelyet találjon. Ez utóbbi érdekében ki is helyeznek ugyanezekre a helyekre ún. rovarhoteleket is, amelyekben vékonyabb-vastagabb csövecskék vannak, hogy azokba lerakhassák a petéiket ezek a parányi, a növények beporzásában is fontos szerepet játszó rovarok. Mindemellett azt is jó, ha tudjuk, hogy ez a „méhlegelőprogram” mindössze az 5 százalékát érinti a Főkert által fenntartott gyepeknek. De mi is a végső célja e programnak? Keresni és megtalálni a helyes egyensúlyt a természetidegen (élőlényszegény) és a természetközeli város között.

A nyáron, egy fotópályázat hirdetésével kezdődött, s a napokban (szeptember 1-jén) zárult az a történet, amelyre a címben utaltunk; hogy a Metropol megpróbálta lejáratni a fővárost, de ez balul sült el. A téma egyébként ez alkalommal is a gaz és a vadon élő növények volt. Nézzük a tényeket!

– „BUDAPEST A GYOMOK FŐVÁROSA! címmel fotópályázatot hirdetünk; célunk, hogy (…) bemutassák a gyomokkal borított fővárost. Eredményhirdetés időpontja: 2023. szeptember 1.” Ehhez az újság a következő magyarázatot fűzte: „A 150 ezer forintos fődíjjal kecsegtető versenyt azért hirdettük meg olvasóink között, mert sokan jelezték nekünk: az utóbbi időben elárasztotta Budapestet a gyom – és a lehető legrosszabbkor, amikor sok százezer vendéget várunk Budapestre, a turisztikai szezon közepén.” (Metropol, 2023. VIII. 14.)

– „Befejeződött a Metropol fotópályázata.” Ekkor, lezárásként, még egy kommentárt fűztek a pályázathoz, melyben ismét elmagyarázták – igencsak cinikusan –, hogy az volt a céljuk a pályázat meghirdetésével, hogy „…hátha segítünk ezzel Karácsony Gergelynek és a budapesti városvezetésnek észrevenni a rengeteg gyomot a városban (…) Úgy látszik, hatott valamit a kezdeményezésünk, mert a csőd felé tántorgó városban több helyen is gyomlálni kezdtek pályázatunk meghirdetése után.” (Metropol, 2023. IX. 1.)

– „Összeült a háromtagú zsűri, és kiválogatta az olvasók által beküldött fotók közül a legjobbakat. (…) 1. helyezett: Bárdos Tamás; a fotó az új atlétikai stadionról készült, a budai oldalról. Szimbóluma lehetne ez a kép a mai fővárosi vezetésnek: az egész világot várjuk Budapestre, egy csillogó-villogó új helyszínre, ahol hatalmas eseményt, atlétikai világbajnokságot rendeznek sok tízezer helyszíni látogatóval és sok tíz millió nézővel a képernyőkön keresztül – de így, ekkora gazzal várjuk a vendégeket és a kamerákat, így járatjuk le az országot és fővárosát…” (Metropol, 2023. IX. 1.)

A kép előterében – kicsit alulról fényképezve – magasra nőtt betyárkórók sorakoznak. A betyárkóró egy országszerte tömegesen előforduló, invazív növény, de nem sokat foglalkozunk vele, mert nem allergén. A kórók mögött a Duna látható, majd pontosan szemben az új atlétikai stadion. (A fotó a Metropol, a Magyar Nemzet és más kormánypárti orgánum oldalain megtalálható.)

Nézzük, mi ebben az öngól! Az, hogy – Bardóczi Sándor hivatalos közlése szerint – a győztes fotón látható gazos területnek „a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a kezelője, karbantartója. Köze nincs a fővároshoz! Állami tulajdon!”

És akkor most tessék megint elolvasni a fentebbi, „Szimbóluma lehetne…” kezdetű mondatot!