Úgy tűnik, eljön a tabudöntögetés ideje. A betegeknek tele van a hócipőjük. A politika hullámzásait, az ellenzék szakpolitikai tehetetlenségét és igénytelenségét még elviselik valahogy. De a személyes életükben már nem tudnak ennyire megbocsátók lenni.
Csak még készülődnek. A még egészségesek, a magánegészségügybe önszántukból vagy presztízsokokból átvonulók, és az erre az utolsó filléreiket összekuporgatók is. Mert félnek, vagy féltenek másokat. Közben azt látják, hogy a nagy ívű tervek lassan elmossák mellőlük az állami egészségügyet.
Az állampolgár, akár mint kliens, vagy ellátásra szoruló beteg, gondozásra, gondoskodásra váró személy, jó popsikenőcsért sorban álló újszülött azt látja, hogy az egészségpolitika nagyon jól megvan nélküle. Ez pedig kezd nagyon nem tetszeni neki. A járulékfizető polgár azt látja, egy medikalizált - azaz minden más helyett orvosi eszközökkel kezelt - világ minden vívmányáért fizetni kell. És 2023-ban nagy üzlet lett az egészségügy.
A húsos fazék körül több az éhenkórász, mint az, aki cselekedni akar. Nagyon úgy tűnik, hogy a magyarországi egészségügy átalakításából kár volt kihagyni a betegeket, az ápolókat, a védőnőket, a mentő dolgozóit, a gyógytornászokat és más hasznos szakembereket. Ellenkezőleg: olyan ellátási formákat kellene szervezni, ahol a szervezésben és a tevékenységek százszínű alkalmazásában döntő szerepük és feladatuk a szakdolgozóknak lenne.
Nem elég a változtatásokat csak úgy bele a levegőbe meghirdetni: „Mindenkinek elmondtuk, hogy attól, hogy az aktív ágyakra már nincs akkora szükség, sokkal jobban járnak egy jó portfóliójú egynapos sebészettel.” (dr. Takács Péter államtitkár közlése.) A kérdés csak az, hogy mi lesz az innen hazaküldött beteggel? Ott, ahol még háziorvos sincs? Egy országban ahol nincs meg a közösségi ellátás rendszere, több ezer szükséges ápolóval, gyógytornásszal?
A professzionális gyógyítás és ápolás célja mindenütt a világon egy olyan rendszer kiépítése, amely biztonságos; széles körben mindenki számára elérhető; biztosítási alapon ingyenes; egyformán jó ellátást ad a társadalom minden tagja számára. Vagy legalábbis törekszik erre. Erre leginkább a közösségi ellátás, az alapellátás intézményrendszere felel meg, egy szűkebb klinikai ellátás mellett. Ennek ideológia alapját már az Alma- Ata-i Nyilatkozat lefektette 1978-ban, és ennek alapján a WHO a maga programjában már 1981-ben egyenlő fontosságúnak deklarálta az orvoslás és a széles egészségügyi ellátás - gondozás, gondoskodás, mentés, ápolás, szakápolás - területét.
Boldogabb országokban ennek színtere a közösségi ellátás. Ebben az orvos, az ápoló és mások a közösséggel együtt dolgoznak az egészség megtartásáért, a betegségek megelőzéséért, az egészség helyreállításáért, a rehabilitáció eléréséért. A közösségi ellátás bárhol megvalósulhat: a kliens vagy beteg otthonában, az alapellátásban, a családorvosi ellátásban és a helyi regionális egészségügyi intézményekben, kórházakban. Boldogabb társadalmakban a közösséget bevonják az egészségügyet működtető és fejlesztő folyamatokba. Ráveszik az embereket, hogy aktívan vegyenek részt az igények felmérésében és a rendelkezésre álló források igazságos elosztásában.
Kétségtelen, hogy a rendőrminiszter és csapata az egészségpolitika színterére emelte a hálapénzen szocializálódott orvostársadalom példáját, és ma már kufárkodásra szorítja a rendszer minden szereplőjét. Gazsulál minden lobbinak, legyen a terep a magánellátás, szociális gondoskodás, gyógyszerhez való hozzájutás, vakcina beszerzés vagy lélegeztetőgép vásárlás, szakápolási ágy árusítás. Több szó esik a fizetőképes keresletről, mint az eredményes ellátásról.
Közben a nép egészségügye, különösen a kiszolgáltatott személyeké, senkit nem érdekel.
Úgy tűnik, ide vezetett a medikalizáció, az orvosi eszközök túltengése - amit kiszolgálni jó üzlet. Ma már "gyógyítást" igényel sok olyan gond is, amit régebben nem definiáltak orvosi kérdésként. Ezért nálunk a gondoskodásnak, az ápolásnak valódi értéke nincs. Sem a társadalomban, sem az egészségügy vezetésében.
Mára az orvoslobbi magához ragadta azokat a területeket is, amelyek hagyományosan nem tartoztak orvosi hatáskörbe. Például a védőnői ellátást beszippantották a kórházakba. Orvos dönt arról, hogy a betegnek van-e ápolási szükséglete vagy szakápolási igénye. Ezért rabolta el a magánellátás a több évtizedes tapasztalattal és magas tudással rendelkező, állami pénzen kiképzett szakdolgozókat az állami egészségügyből. A medikalizácó megakadályozza, hogy az ápolók által szervezett rendszerben legyen biztosítva a betegek otthoni, saját közösségben történő ápolása.
A védőnői, gyógyszertári hálózat szétverésével, a családorvosi praxisok fejlesztésének elhanyagolásával, a meglévők ellehetetlenítésével végleg elszakad a háló, amely a nép egészségügyét szolgálja. Gyalázatos hozzá nem értéssel kezelik a szakdolgozók bérének rendezését, a gondozás és az ápolás ügyét. Ez a központi vezetés által biztosított csótányok és ágyi poloskák világa, ahol a kormány több mint 12 év alatt nem bírta magából kiizzadni az Országos Főápoló intézményét, hogy valakitől végre megtudhassa: mit jelent betegeket gondozni, ápolni. Végleg lecsúszott az egészségügy.
Átszervezésnél nem lehet csak orvosi, klinikai gondolkodásra alapozni. Hiba a betegekkel közvetlenül kapcsolatot tartókat kiszolgáló szerepbe taszítani, a rendszerüket nem finanszírozni. Vétek a klinikai ellátást feltupírozni, közben a területen folyó aprómunkát nem becsülni. Az orvoslobbit kiszolgálni sem nem erkölcsös, sem nem igazságos - már ha a betegek szempontját nézzük.
2023-ban Magyarországon a professzionális egészségügyi ellátás manipulált lett: nemcsak az állami, hanem a magán is. Ez az érdekek és értékek zsibvására, ahol szerepet játszanak a „gazdasági megfontolások”, például a gyógyszerek piacának felárazása, sőt megjelenik a „betegség beárazása” is. Ebben az országban az orvosi kezelés vagy nem kezelés az, ami új betegséget generál, és a kórház immár elsődleges ártalommá vált.
Amit a rendőrminiszter csapata és a mellettük főszerepet vállaló szervilis orvosok tesznek, nemcsak a gyógyító hívatást öli meg, de elveszi a jövőt egy korszerű egészségügyi ellátástól, a gondozástól és ápolástól is.