Hogy miért is nem akar Ukrajna Oroszország része lenni, ezt sok egyéb ok mellett a hétvégén, az oroszok által megszállt területeken tartott választás is magyarázza. Ugyan Vlagyimir Putyin pártja, az Egységes Oroszország még nem jutott észak-koreai magaslatokba, hiszen a voksoknak „csak” mintegy hetven százalékát szerezte meg, de közelítenek a phenjani viszonyok. A választáson ukrán közlések szerint részben olyanok indultak, akiknek semmi közük a politikához, érdemük csupán annyi, hogy mindent megtesznek, amit orosz elöljáróik mondanak nekik. A részvételre erőszakkal kényszerítették a megszállt területeken élőket. Vlagyimir Putyin tehát le sem tagadhatná KGB-s múltját és azt, hogy Sztálin nyomdokaiba lépne.
Moszkva azt igyekezett demonstrálni, mennyire ura a helyzetnek. Azt akarta üzenni a hazai közvéleménynek és a világnak, hogy lám, már annyira rózsás lett a helyzet Luhanszkban, Donyeckben, Herszonban és Zaporizzsjában, azokon a területeken, amelyek előzőleg még Ukrajnához tartoztak, hogy már voksolást is rendezni lehet. Ez persze már ott megbukik, hogy az annektált területeken hadiállapot van érvényben. Putyin még májusban írt alá egy törvényt, amely választások megtartását teszi lehetővé azokon a területeken is, ahol statáriumot rendeltek el. Korábban az orosz törvények tiltották a választási kampányokat és a népszavazásokat ilyen körülmények között.
Igaz, a választás szó is erőteljes túlzás, hiszen csak azok a pártok indulhattak, amelyek az orosz állami dumában is képviseltetik magukat. Hab a tortán, hogy a helyi választási bizottság nem is tette közzé az induló jelöltek nevét, ahogy fogalmaztak, biztonsági okokból. Példátlan módon tehát az úgynevezett választók azt sem tudták, kire szavaznak.
A színházi előadással a Kreml ismételten megalázta azokat az ukránokat, akik az oroszok által annektált területeken rekedtek. Az Egyesült Államok és az Európai Unió is elítélte a látszatvoksolás megtartását. Magyar illetékest azonban ezúttal sem fedezhettünk fel a nyilvánvaló jogtiprás ellen tiltakozók között.