;

politika;Orbán-kormány;ellenzék;Magyarország;rendezvény;hatalom;SzázSzó;

Ujhelyi István és Horgas Péter

- A magyaroknak nemsokára választaniuk kell a NER és az EU között, olyan mértékű voksvásárlás, mint 2022-ben, még nem történt

SzázSzó jött Szárszó után, de ez még nem a kiút.

Egy új ellenzéki mozgalom zászlóbontása, egymás vállán zokogás a reménytelen helyzet miatt, politikai szezonnyitó, annak deklarálása, hogy a szezon az ellenék részéről idén (is) elmarad, a politikából kiöregedett veteránok klubdélutánja, az új kormányváltó stratégia bejelentése, köldöknéző kudarcelemzés – ez mind lehetett volna az Ujhelyi István EP-képviselő által szervezett Szárszó-utánérzés, a margitszigeti SzázSzó találkozó. Végül egyértelműen egyik sem volt, de a legtöbből volt benne legalább egy morzsányi, bár a zászló csak a valóságban, a nézőtér árnyékolása végett bomlott ki. A színpad előtti tér megtelt, még az állóhelyeken is álltak páran, de azért forradalmi méretű tömeg nem jött össze. Jelen voltak egykori és jelenlegi politikusok (Ujhelyi mellett például Bod Péter Ákos, Mesterházy Attila, Kuncze Gábor, Oszkó Péter, Márki-Zay Péter, Herényi Károly), aktív és a hírgyártásból már kicsekkolt újságírók, politológusok, közvélemény-kutatók, színészek, kiadóvezetők, szakszervezetisek, civilek, még fiatalok is, bár az átlagéletkor inkább valahol 60 körül lehetett.

A „minden rendszer megbukik egyszer” gondolat jegyében összegyűlt sokaság a leginkább talán Kötcse ellenpólusaként volt elgondolható (olyan értelemben, hogy Kötcsén valamilyen mértékű politikacsinálás, vagy legalább a megcsinált politika kibeszélése zajlik, a Margit-szigeten ez kevéssé volt érzékelhető). Ujhelyi István a megnyitójában jövőképet és marhapörköltet is ígért, ebből az utóbbi maradéktalanul teljesült.

A hangulatot Traski Viktor, az ukrajnai háborúban önkéntesként harcoló kárpátaljai matematikus mikrofonba olvasott levele határozta meg. „Olyan ország ellen védekezünk, amely nem akarja elismerni, hogy Ukrajnában szabad emberek élnek, akik önállóan akarják meghatározni a sorsukat.” Nem mondta senki, de azért a sorok között ott volt, hogy ezt a jogot a magyar kormány is szereti elvitatni a hazai lakosság nagy részétől.

A tartalmi rész a volt belügyminiszter Kuncze és az Egységes Diákfrontot képviselő Perlaki-Borsos Noel beszélgetésével kezdődött az újságíró Nagy József moderálásában. A korábbi SZDSZ-elnök talán úgy került a képbe, hogy az oktatás épp a mai utódjához tartozik. A diákvezető olyasmiről beszélt, hogy az ő korosztályában még nincs jele annak a fajta együttműködés-képtelenségnek, ami az ellenzéki politikai térfélen viszont már megvan, mellesleg pedig ők oktatási reformot szeretnének, a kormánybuktatás nem céljuk, legfeljebb az előbbihez egy egy eszköz, ha nincs más megoldás. – Nem érdekel, hogy Orbán Viktor mit mond rólunk, nem szeretnénk, hogy egy politikus határozza meg, mit gondoljunk – hangsúlyozta.

Kuncze olyan pontokat említett, amelyekben lehetne kooperálni (ilyen az oktatás például), a „mi lesz 2034-ben” kérdésre pedig azt felelte, hogy ő alighanem halott lesz már, azaz megnyílik az út a fiatalabbak előtt.

Felidézte, hogyan lázította fel a fiatalokat a Fidesz a Bokros-csomag után a 2000 forintos havi tandíj ellen, majd kormányra kerülve hogyan vezette be a 30-50 ezer forintos képzési hozzájárulást. 

Azt is kijelentette: a mostani diáktüntetések során nem volt olyan pont, ahol belügyes szemmel indokoltnak látta volna a könnygáz-használatot.

Nagyjából Bulgária vagy Üzbegisztán szintjén

Bod Péter Ákos közgazdasági helyzetképet adott; nem ez volt a legvidámabb része a délutánnak. Szerinte nincs akut válság, de a helyzet ingatag, a GDP csökken. – Olyan mértékű voksvásárlás, mint 2022-ben, amióta az eszemet tudom nem történt. Sokat költött az Orbán-kormány, a gazdaság túlpörgött, most ehhez képest van visszaesés. A neheze ezután jön: utoljára 1997-ben voltunk hasonló helyzetben (a hitelminősítők szerint), még jócskán az EU- és a NATO-tagság előtt. Ez nagyjából Bulgária vagy Üzbegisztán szintje. A pénzügyi világ feltételezi, hogy jön az uniós pénz, és akkor talpon maradunk – hasonló feltételezések éltek 1997-ben is. Addig azonban magasabb kamatokon adósodunk el, mint mondjuk a görögök. Ha az energia drágul, a kamatok tovább nőnek, a jármű-technológia pedig elfordul a lítium-ion akkuktól, akkor viszont bajban leszünk.

Jordán TamásJordán TamásJordán TamásJordán Tamás

Andor László, Oszkó Péter és Kaiser Ferenc egyetemi docens szintén a jövőt elemezte. Andor szerint Európában 10 évre előre nem lát senki, nem is lépnek fel ilyen igénnyel – tudják, hogy nem képesek minden problémát megoldani, a folyó kríziseket viszont hatékonyan kezelik. Oszkó a szuverenitást járta körül: tíz év szakadatlan szuverenitás-küzdelem után kevesebb van belőle, mint előtte, lásd például az energiabeszerzést (65% százakékos orosz függésről fölmentünk 80 százalék fölé). „Minél erősebbek vagyunk gazdasági értelemben, annál inkább lehetünk a saját sorsunk urai. Régiós összehasonlításban azonban 10 év alatt inkább lemaradtunk.” Csak a hatalom szuverenitása nőtt, nem az országé. Nincs erős önálló magyar vállalati szféra,

megint ott tartunk, hogy a külföldi cégek beruházásaitól függ minden. 

De nem nemzetközi vállalatcsoportok jönnek, hanem kormányutasításokat követő keleti konglomerátumok, növelve a kiszolgáltatottságunkat (a keleti politika iránt is).

„Magyarországnak van saját Ukrajna-politikája, tehát eddig szuverén módon viselkedett a háborúban. Hogy ez a különutasság hasznos-e, nem tudjuk, de a legtöbb európai ország szemében rossz szövetségessé váltunk emiatt. Mellesleg az is kiderült, hogy a NATO és az EU ezt eltűri, szemben a KGST-vel és a Varsói Szerződéssel. Nem vagyunk központi téma a nyugati világ számára, a mi ellenállásunk ezt nem befolyásolja” – szögezte le Kaiser Ferenc. Szerinte amíg Oroszország elképesztő erőforrásokat éget el Ukrajnában, Kína szép csendben meghódítja Közép-Ázsiát. Afrikában ez már kevésbé egyértelmű, ott már kezdenek kiábrándulni a kínai csodából. Európa egyelőre gyengül: ahhoz hogy komolyan vegyenek bennünket, kellene egy komoly európai haderő, ebben viszont közvetlenül egyetlen tagállami kormány sem érdekelt.

Hamarosan választani kell a NER és az EU között

Bajnai Gordon volt miniszterelnök levelét az egyik szervező, Horgas Péter olvasta fel. A levél kulcsmondata szerint a magyaroknak hamarosan választaniuk kell a NER és az EU között, mivel az Orbán-rendszer nem tartható fenn európai keretek között – erről szól a keleti kegyek keresése is. „A kilépési kampány már egy ideje folyik” – emlékeztetett Bajnai.

Az utolsó panelbeszélgetésben a Transparency International Hungary vezetője Ligeti Miklós arra figyelmeztetett: a hozzánk hasonló rendszerekben a hatalom sokszor az ellenzékével együtt bukik el. A moderátor, Stumpf András újságíró 2006-ig, az Őszödi beszédig vezette vissza a mostani állapotok gyökereit, a miniszterelnök le nem mondásáig és az akkori elit önvizsgálatának elmaradásáig. Csunderlik Péter történész szerint a 2008-as szociális népszavazás utáni pillanat is megfelelő lett volna egy előrehozott választáshoz. „Ugyanakkor, ha a magyar történelemből indulunk ki, a köztársasági időszak inkább a kivétel volt, mint a szabály. Polgárság nélkül nincs polgári demokrácia.

A magyar történelemből egy olyan rendszer következik, amely autokratikus, kiszolgálja a külföldi tőkét, amit egy erőteljes nacionalista retorikával próbál leplezni, 

ezt Krausz Tamás már 1993-ban leírta.” Csunderlik szerint ma a magát konzervatívnak mondó radikális tahóság van uralmon. Ligeti arra hívta fel a figyelmet: a hatalmon lévők látványosan átlépték a személyes gazdagodás tabuját, ez mégsem erodálja a támogatottságukat. „De akkor mi a helyzet Lengyelországgal, Szlovákiával?” - tette fel a kérdést, azt is hozzátéve: ha önként elfogadjuk a történelmi sorsszerűség magyarázatát, azzal azt is tudomásul vesszük, hogy megszületett az új arisztokrácia, mindenféle teljesítmény nélkül, de tartósan és (a belátható jövőben) leválthatatlanul.

Stumpf a maga részéről szintén azzal zárta a gondolatsort: Orbán addig marad hatalmon, amíg ő maga akarja – pillanatnyilag nem látszik az a külső erő (akár az ellenzékben, akár máshol), amely ezen változtathatna.

 Szerinte az LMP-n kívül mindegyik párt csak még több gyűlöletet ajánl.