Augusztus végén egy 70 feletti házaspár úgy döntött, nem várják meg, amíg az állapotuk miatt kórházba kerülnek, inkább együtt vetnek véget az életüknek. A Borsnak nyilatkozó szomszédokat nem lepte meg a cselekedetük, mivel állításuk szerint a férfi már hónapokkal korábban elmondta: egyre betegebbek, a felesége már alig tud mozogni. A házaspár méltósággal és tisztességgel akartak távozni. A férfi végül mellkason szúrta az asszonyt, és saját magát is megvágta, azonban míg a felesége életét vesztette, ő túlélte az öngyilkossági kísérletet. Jelenleg kórházban ápolják, és akár 15 év börtönbüntetést is kaphat emberölés bűntettéért.
Gyakran nevezik a magyarokat öngyilkos nemzetnek, 2018-ban Magyarország öngyilkosság okozta halandósága a harmadik legnagyobb volt az Európai Unióban, hazánkban százezer lakosra 13-mal több halálozás jutott, mint a legalacsonyabb értékkel rendelkező Máltán. Örvendetes azonban, hogy 2000 és 2020 között majdnem a felére csökkent az így meghaltak a népességszámhoz viszonyított aránya. Bár a médiában általában a kamaszkori öngyilkosságok kapnak teret, a halandóságot tekintve 2020-ban mindkét nem esetében az 55–64 éves, illetve a 65 éves és annál idősebb korosztály volt a legveszélyeztetettebb. „Az időskori öngyilkosság sokkal megfontoltabb, megtervezettebb és tudatosabb lépés, mint a kamaszkori. Sok idős ember csendben, otthon vet véget életének, de ennek nincs olyan hírértéke, mint annak, ha egy idős pár közösen akar meghalni, ráadásul az egyik fél túléli a történteket. Ez óriási érzéseket és indulatokat vált ki” – nyilatkozta lapunknak Suskó Nikoletta tanácsadó szakpszichológus.
Csökkent az öngyilkosságok száma Magyarországon, de a szakértők előre félnek a friss adatoktólAz időskori elkövetések hátterében természetesen egészen más motivációk állnak, mint a más korosztályokban elkövetett öngyilkosságoknak. Erik H. Erikson szerint az időskor 65-70 éves korban kezdődik, a pszichoanalitikus ebben az életszakaszban két nagy csoportra osztja az időseket: van, aki integráltnak érzi az addigi életét, és van, aki nem tud úgy visszatekinteni, hogy rendben volt az élete, jó helyen van, megvalósította, amit szeretett volna, ekkor lép működésbe a kétségbeesés. Ez pedig lelki krízisbe sodorhatja az egyént, ami olyan erős kilátástalansághoz vezethet, ami akár öngyilkosságba is torkollhat. „Nagyon nem mindegy, hogy egy társadalom hogyan bánik az időseivel, milyen üzeneteket közvetít feléjük. Ilyen eseteknél gyakran azzal indokolják a döntésüket az idősek, hogy nem akarnak kiszolgáltatva bekerülni egy egészségügyi intézménybe. Az biztos, hogy ezen az sem segít, hogy az utóbbi években mindannyian azt halljuk, tapasztaljuk, milyen méltatlan vagy nehéz körülmények között dolgoznak az egészségügyi intézményekben. Nem az a társadalmi üzenet, hogy itt jó helyen vagy, életvégi helyzetben is méltó és szeretetteljes bánásmódban részesülsz. Ez a félelem egyáltalán nem napjainkban alakult ki, hanem évtizedek óta mindenki azért fohászkodik, hogy jaj, csak be ne kerüljek a kórházba. Ezen a helyzeten a covid is nagyon sokat rontott, hiszen magányosan, elszigetelve haltak meg emberek, és arról is hallani lehetett, hogy az orvosoknak időnként mérlegelni kellett, ki kapja meg az életmentő ellátást.”
A szakpszichológus szerint ugyancsak társadalmi üzenet, de nem egészségügyi, hanem szociális, hogy az idős kornak nincs értéke. Ez a trend, ami nem magyar specialitás, az egész világon jellemző, szintén nem mai keletű. Legyél fiatal, egészséges, tegyél meg mindent azért, hogy minél fiatalabbnak hass, különben értéktelen vagy. Az Oregon State University kutatója, Michelle Barnhart már tíz évvel ezelőtti kutatásában arra jutott, hogy
a probléma egy részét az jelenti, hogy a társadalom egyre inkább átnéz az időskorúakon, és nem értékeli őket bölcsességükért.
Ugyancsak óriási problémát jelent az elmagányosodás. Hatalmas az elvándorlás, a fiatalok a főváros vagy a nagyvárosok felé orientálódnak, ahol jobbak a munka- és életkörülmények, de rengetegen költöznek külföldre is, hátrahagyva az idős szülőket, nagyszülőket.
60-80 éves emberek maradnak így teljesen magukra, még ha fel is neveltek több gyermeket, és vannak unokáik is.
„Iszonyatosan nehéz kérdés mind az időseknek, mind a hozzátartozóiknak, hogy önzés-e azt mondani, hogy maradjon otthon a gyerek, és segítsen, vagy el kell engedni, hogy élje a saját életét. Ez a magány még jobban ráerősít a beszűkültségre, hogy egyedül kell döntést hozni, és addig, amíg erre képesek vagyunk. Ez a beszűkült tudatállapot egyre inkább afelé képes nyomni az embert, hogy nincs más lehetősége, mint önmaga ellen fordulni. Ez nagyon veszélyes állapot az öngyilkossági krízisben: az ember teljes mértékben abban hisz – pedig ez nem így van –, hogy nincs más választása” – hívta fel a figyelmet Suskó Nikoletta.
A szakpszichológus elmondta: az öngyilkosság a legritkább esetben történik egyik pillanatról a másikra, váratlanul, hirtelen elhatározásból. Sokszor komoly depresszió állhat a háttérben, vagy egy negatív pszichés, mentális állapot. Az idős emberekre emellett jellemző, hogy egyre inkább beszűkülnek, ami kezdetben egy mentális beszűkültséget jelent, de aztán szépen az élettér is köré szűkül. Az egyén egyre kilátástalanabbnak ítéli meg a helyzetét. „Ha párban vagy többen együtt követnek el öngyilkossági kísérletet, akkor ehhez a beszűkültséghez az is társul, hogy egymást erősítik meg azzal, hogy amire készülnek, az az egyetlen elfogadható kimenetele az életüknek. Mintegy normalizálják ezt a cselekményt, ami a legtöbbünk számára az életösztön miatt elfogadhatatlan.”
Kegyes halál
Az időskorúak, gyógyíthatatlan betegséggel küzdők esetében megkerülhetetlen kérdés az eutanázia mint az önként, tudatosan választott halál egy formája. Európában elsőként Hollandiában engedélyezték az aktív eutanáziát 2002-ben, majd ugyanebben az évben Belgiumban is. Luxemburg volt a következő csatlakozó 2008-ban, majd Spanyolország 2021-ben. Svájc, Németország, Ausztria és Finnország engedélyezi az orvos által felügyelt eutanáziát bizonyos speciális esetekben, míg a passzív eutanáziát – amikor a gyógyíthatatlan beteg páciens úgy dönt, hogy visszautasítja az életét meghosszabbító kezeléseket – Svédországban, Angliában, Olaszországban, Norvégiában és Magyarországon engedélyezik. Hollandiában tavaly 29 pár kérelmezte, hogy együtt szeretnének meghalni.
Az öngyilkosság nemcsak tabutéma, hanem szégyenérzetet is kelt erről beszélni. „Ha valaki arról beszél, hogy nincs értelme az életének, be akarja fejezni, gyakran elbagatellizálják a rokonok, ismerősök, hogy jaj, ne mondj már ilyen butaságokat, hát milyen szép életed van. Lerázzák a másikat, mert ez túl nagy érzelmi teher számukra. Pedig az öngyilkossági krízisben nem igaz az, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Sokáig uralkodott az a vélemény, hogy aki ezt kimondja, az úgysem fogja megtenni. Ez nem így van.”
A szakember azt javasolja, hogy ha valaki a környezetünkben öngyilkosságot emleget, akkor vegyük komolyan. Ha láthatóan nem beszámítható állapotban van, nem ura a saját gondolatainak, tetteinek, azt hajtogatja, hogy most azonnal megöli magát, ne hagyjuk őt elmenni, ilyen esetben azonnal hívni kell a mentőt, és be kell jelenteni, hogy aktív önpusztító veszély áll fenn. Ha ennél szelídebb a helyzet, nem azonnali öngyilkossággal fenyegetőzik valaki, akkor próbáljuk meg elkísérni a háziorvoshoz, aki beutalhatja a pszichiátriára, de akár a területileg illetékes pszichiátriára is el lehet őt vinni. Az is tény azonban, hogy egyrészt akarata ellenére senkit nem lehet bevinni a szakellátásba, másrészt ha mégis bemegy, de ott azt állítja, hogy nem akar öngyilkos lenni, akkor kiengedik. Ennek ellenére figyeljünk oda egymásra és a figyelmeztető jelekre, és beszélgessünk azzal, akinél úgy érezzük, hogy krízishelyzetben van, még ha nem is kér segítséget.
Ha Ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Ha öngyilkossági gondolatai vannak, kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
