Olaszország az első és eddig egyetlen G7-ország, amely a Fehér Ház nemtetszésére 2019-ben aláírta, hogy segít Kína nemzetközi infrastruktúra-építő „Egy övezet, egy út” kezdeményezésében. A szerződést még az akkori miniszterelnök, Giuseppe Conte írta alá, és ez Kína számára nagy propagandasikernek számított, hiszen Olaszország volt az első és egyetlen nyugati állam, amely együttműködést ígért Pekingnek ebben a mamut infrastrukturális projektben. Problémás volt az is, hogy Olaszország hagyományos szövetségesei - az Egyesült Államok és az EU - csak röviddel az aláírás előtt kaptak tájékoztatást Rómától. Ezen a hétvégén ugyan nem G7, hanem G20 csúcstalálkozót rendeznek, de a kínai megaprojekt és az abban való olasz részvétel kérdése ismét kiemelt nemzetközi figyelmet kapott. És nem is véletlenül.
Az akkor megkötött megállapodás hatálya jövő év márciusában jár le, s az olasz kormánynak az év végéig kellene bejelentenie hivatalosan is a kilépést. Az amerikai kormányzat erre nyíltan sürgeti Rómát, és Giorgia Meloni ezt már július végén, a Fehér Házban, Joe Biden elnöknél tett látogatása során kilátásba helyezte. Az olasz miniszterelnök már a 2022. szeptemberi olasz parlamenti választást megelőző kampányban is a kezdeményezés ellen szólalt fel, mondván: ez sérti hazája szuverenitását.
Más azonban ellenzékből politizálni és más kormányfőként. A kabinet első embereként Meloni kénytelen szembesülni a gazdasági óriás Kína erejével. Róma nem rúghatja nyíltan össze a port Kínával, Pekingre az olasz vállalatoknak – kivált a luxuscégeknek - nagy szükségük van. Ha tehát Olaszország hivatalosan is bejelenti távozását, minél erőteljesebb kármentésre van szükség. Antonio Tajani olasz külügyminiszter a hét elején Pekingben, kínai kollégájával, Vang Ji-vel folytatott megbeszélésén hangsúlyozta, "meg akarjuk erősíteni a kereskedelmi együttműködést". Kiemelte, egy esetleges kilépés, amelyről végső soron az olasz parlament döntene, nem ronthatja el a jó gazdasági kapcsolatokat.
Olaszország részvétele az Egy övezet egy út kezdeményezésben (BRI) elmaradt a várakozásoktól, ismerte el korábban Tajani, s ebben egyetértett vele szinte valamennyi nyugati üzleti képviselő és szakértő. A megállapodásnak voltaképpen semmilyen konkrét gazdasági hatása nem volt. Sem az aláíráskor sokat emlegetett trieszti és genovai kikötőknél, sem az energiaágazatban, sem a pénzügyi szektorban nem hozott jelentős változásokat a megállapodás, legfeljebb a már elhatározott projektek folytatódtak.
Kína egészen máshogy látja a helyzetet. Peking szerint 2019 óta erőteljesen nőtt a két ország közötti kereskedelmi forgalom. 2022-re az export és az import kétötödével nőtt - írja a Global Times című pártlap. Az olaszok viszont ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy ebből elsősorban a kínaiak profitálnak. "Olaszország kereskedelmi deficitje Kínával szemben 2019 óta több mint kétszeresére nőtt" – mutatott rá Carlo Diego D'Andrea, a Kínai Európai Kereskedelmi Kamara alelnöke, aki Tajanival is találkozott az olasz diplomácia vezetőjének pekingi látogatása során.
Olaszország Kínába irányuló exportja 2019 és 2022 között 26 százalékkal nőtt az olasz adatok szerint, míg az Olaszországba irányuló kínai kivitel 51 százalékkal emelkedett. Az aláírás után jelképesen Kínába exportált több tonna szicíliai vérnarancson kívül konkrét projektekre aligha emlékeznek a megfigyelők.
Az olaszok kilépése azonban jelképes jelentőségű is lenne Kína számára. Különösen a mostani helyzetben, amikor a helyi gazdaság gondjai egyre nagyobbak és Peking számára kivételesen fontosak lennének a külföldi befektetők. A kezdeményezés Kína egyik legfontosabb külpolitikai programja. Ennek keretében világszerte infrastrukturális projektek épülnek, gyakran kínai cégek által. A tagországok száma 140 és 150 között van, írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung
A kezdeményezés egyértelmű haszonélvezője Kína. A vádak szerint Peking adósságcsapdába kergeti az egyre súlyosabb gazdasági helyzetbe sodródó partnereket, és Peking az infrastrukturális beruházások révén terjeszti ki geopolitikai hatalmát. A Global Times, amely a tizedik évforduló alkalmából külön rovatot is létrehozott honlapján az új selyemútnak szentelve, "hazugságnak" és "összeesküvésnek" nevezi ezeket a vádakat. Előfordult ugyan, hogy bizonyos projekteket töröltek, például Malajziában, Kazahsztánban és Bolíviában, de a Kína aligha tesz le terveiről, erre a nehezebb gazdasági körülmények között sem szánja el magát.
Róma esetleges kivonulásáért a kínai állami média az Egyesült Államokat okolja, ahogyan általában szokta. De most Olaszországnak is bizonyítania kell „politikai bölcsességét és diplomáciai önállóságát” – teszik hozzá. Vang Ji külügyminiszter közölte, Kína hajlandó több olasz terméket importálni, és támogatni a beruházni szándékozó vállalatokat. Ugyanakkor Olaszországnak „tisztességes, átlátható és nyitott környezetet kell teremtenie a kínai vállalatok számára” – tette hozzá.
A kínai ígéretek ellenére Meloni aligha gondolja meg magát, az új selyemútból való kilépés eldöntött tény. Annál is inkább, mert az olasz miniszterelnök ezzel is deklarálni kívánja, hogy hazája a Nyugathoz tartozik. Az azonban még nem körvonalazódik, hogyan sikerül megbékítenie Pekinget. Bár Rómát sok bírálat érte az új selyemútban való részvételéért, olasz tisztségviselők rámutattak: Franciaország és Németország az elmúlt években bővítették együttműködésüket Kínával, igaz, ezt nagy csendben tették.
