„Ha jó operát akarok hallani, Eszterházára kell utaznom” – mondta egy anekdota szerint Mária Terézia, aki 1773 kora őszén, a vele közeli kapcsolatban álló magyar arisztokrata, Esterházy „Pompakedvelő” Miklós herceg meghívására érkezett a fertődi kastélyba. Fényűző zeneestélyeken nagy elragadtatással hallgatta a hercegi család zeneigazgatója, Joseph Haydn műveit. Feljegyezték, hogy Haydnnak – uralkodói parancsra – a felszolgáló személyzethez kellett csatlakoznia, és a császárnővel beszélgetve a zeneszerző azt is felidézte, hogy két évtizeddel korábban (amikor még a bécsi Stephansdom kórusának tagja volt) Mária Terézia megvesszőztette őt, fegyelmezetlen viselkedésért. Akár igazak ezek az uralkodót roppant ellenszenvesnek bemutató történetek, akár nem, tény, hogy a korabeli Eszterháza – Mária Teréziától függetlenül is – Európa egyik legjelesebb kulturális központja volt, amire érdemes emlékezni, s amit érdemes (lenne) időről-időre megújítani.
A kastélyt nem kímélték XX. századi történelmünk viharai, az egymást követő diktatúrák. 1945-ben szovjet katonai kórház működött itt (amire máig cirill betűs feliratok emlékeztetnek), de traktorjavító üzem és terményraktár is volt az Esterházy-hercegek egykori otthonában. Az 1970-es években kezdődött a lassú konszolidáció, a részleges felújítás. A 2000-es évek elején már volt Eszterházának egy felívelő periódusa, amikor a legendás hangversenyrendező, Strém Kálmán szervezett koncerteket a kastélyban. Schiff András és barátainak kamarazenei hangversenyeit, Ránki Dezső szólóestjeit, a Budapesti Vonósok Haydn-fesztiválját vagy éppen Vashegyi György egyházzenei előadásait máig szeretettel, nosztalgiával emlegetik a zenebarátok. Strém 2005-ben bekövetkezett halála után viszont nem folytatódott a jó széria: esetlegesen összeállított, hullámzó színvonalú programokat tartottak a kastélyban. A 2021-ben, a Magyar Művészeti Akadémia elnökeként és a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójaként is ismert (így a kormánynál többször is sikeresen lobbizó) Vashegyi György szakmai irányításával létrejött Haydneum – Magyar Régizenei Központ a Müpa, a Zeneakadémia és a templomi hangversenyek mellett Eszterházát is kiemelt helyszínként kezeli. Ennek egyik első jele a mostani fesztivál, amely a Mária Terézia jelenlétében is előadott Haydn-vígopera (Aki hűtlen, pórul jár) koncertszerű előadásával nyitotta programját.
A bécsi klasszika első nagymestere, Joseph Haydn (1732–1809) főként a hangszeres műfajokban (szimfónia, vonósnégyes, zongoraszonáta) és időskori oratóriumaival (Teremtés, Évszakok) alkotott maradandót. Nem volt olyan eredeti és jelentős operaszerző, mint Mozart – nem véletlen, hogy a Haydn-operákat hosszú időre teljesen elfeledte az utókor. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Haydn vígoperái ne lennének élvezetesek: a kor zenei köznyelvéből messze kiemelkedő, mívesen kidolgozott alkotások, amelyek egyszerű helyzetkomikumokra épülnek, s ezért roppant szórakoztatóak. „1773-ban Európában ennél nem írtak jobb zenét” – fogalmazott Vashegyi György, és igaza van, mert a csodagyerek Mozart 250 évvel ezelőtt még nem érte el példaképe Haydn muzsikájának színvonalát.
Az öt énekes szólista közül kiemelkedett a cserfes és furfangos Vespinát alakító Ella Smith, de négy kollégája (Kalafszky Adriána, Szélpál Szilveszter, Bernhard Berchtold és Megyesi Zoltán) is kifogástalanul hozta karakterét. Hiányzott ugyan a díszlet, a jelmez és a színpadi játék, de összességében a koncertszerű előadás is vállalható koncepciónak bizonyult. A recitativók, áriák és duettek néha kissé egyhangú sorozatát jól oldották a nyitányok és rövid szimfonikus tételek, a historikus előadói praxisra szakosodott Orfeo Zenekar tolmácsolásában.
Infó
Haydn: Aki hűtlen, pórul jár
Fertőd-Eszterháza, Esterházy-kastély, szeptember 1.