Vérlázító, hogy egy közhivatal – jelesül a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal – megengedheti magának, hogy 5 hét várakoztatás után válasz helyett egy 7 oldalas sablonszöveget küld vissza egy országgyűlési képviselő konkrét kérdésére – háborog Vajda Zoltán ellenzéki parlamenti képviselő Facebook-oldalán. Holott – mint írja – az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnökeként nagyon is releváns ügyben érdeklődött: a MEKH-nek a víziközmű-szolgáltatásért felelős miniszter részére megtett díjmegállapítással, díjváltozással kapcsolatos javaslataira volt kíváncsi. Ugyanis a közműves ivóvízellátás, szennyvízelvezetés, tisztítás díját a felelős miniszter a MEKH javaslata alapján állapítja meg rendeletben. Közérdekű információ tehát, hogy a legutóbbi árakat milyen szakmai javaslat alapján határoznák meg.
Elvileg 2014 óta minden évben készül egy ilyen javaslat, de az energiaügyekben illetékes miniszter azt elmulasztja kihirdetni. A törvény szerint a javaslatnak tartalmaznia kell az indokolt költségeket is, márpedig nagyon nem mindegy, hogy a csőd szélén imbolygó víziközmű-cégek mennyivel számolhatnak.
A honatya július 14-én kért soron kívüli tájékoztatást. Öt hét múltán kapott egy kimerítően részletes 7 oldalas tanulmányt a MEKH díjmegállapítási gyakorlatáról, de a válaszban egy szó sem volt a miniszternek javasolt díjmegállapítással, díjváltozással kapcsolatos javaslatról, sőt, időpont-javaslatot sem kapott arra, hogy megtekinthesse a dokumentumot. Így jelezte a hivatalnak, hogy szeretne élni az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény adta jogával, amely személyes formában zajló, azonnali és közvetlen információcsere lehetőségét biztosítja számára az adott állami szervvel.
Erre már semmilyen választ nem kapott.
Megunva a dolgot Vajda Zoltán most nyilvánosan és nyomatékosan felszólította Juhász Editet, a MEKH elnökét, hogy ne tartson vissza tovább közérdekű információkat. Úgy tűnik azonban, az energiahivatal valamiféle fekete lyukként működik, gyakorlatilag semmiféle adatot nem lehet kicsikarni belőle, bár próbálkoznak vele rendesen. Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes hosszas levelezés után odáig jutott, hogy be is perelte a hivatalt, de egyre csak húzódik az ítélethirdetés.
Igaz, azt az információt is csak közérdekű adatigényléssel sikerült kicsikarni, hogy az Orbán-kormány mely víziközmű szolgáltatóknak osztott támogatást a a robbanásszerű energia áremelkedés miatt keletkező veszteségeinek kompenzálására létrehozott állami előirányzat terhére.
Holott a hazai víziközmű-szektor súlyos pénzügyi helyzetben van, az 1000-3000 milliárdos fejlesztési-karbantartási hiányt görgetnek maguk előtt a cégek, amelyek szinte kivétel nélkül komoly veszteséggel működnek. A csőd közelben tántorgó társaságoknál több helyen már a biztonságos ivóvíz-ellátás is veszélybe került.
Tüttő Kata azonban hiába kérdezte, nem kapott választ, így végül közérdekű adatigénylést nyújtott be az Energiaügyi Minisztériumnak, ami azért elég meghökkentő, hogy az ország fővárosának egyik vezetője ilyen formában juthat csak közérdekű adathoz. A tárca válaszából azután kiderült, hogy a „fenntarthatósági feladatok és közműszolgáltatások” nevezetű állami előirányzat terhére július közepéig összesen 7 víziközmű szolgáltató kapott összesen 8,52 milliárd forintot. A támogatott cégek mindegyike kormánypárti elköteleződésű önkormányzat tulajdonában állt, vagy a polgármester volt fideszes, vagy a testületi többség volt kormánypárti, esetleg mindkettő, vagy éppen a közelmúltban tartott időközi választáson sikerült fideszest bejuttatni a közgyűlésbe, mint például Miskolcon. A kedvezményezettek között volt például az Orbán-kormány feltétlen híveként működő Szita Károly vezette kaposvári Kavíz Kft, illetve a Fideszt esetenként éles szavakkal bíráló, de a pártnak hátat soha nem fordító Cser-Palkovics András vezette Székesfehérvár víziközmű-szolgáltatója, a Fejérvíz.
Milliárdokat adott víziközmű-támogatás címén az Orbán-kormány, ám a pénzből csak olyan cégek kaptak, amelyeket állami kézbe adtak az önkormányzatokAz állami támogatást elnyerő társaságokat a kormánypárti befolyás mellett a több tíz vagy száz milliósra, esetenként milliárdosra dagadó veszteség mellett még egy fontos tényező hozta közös nevezőre: mindegyiket átadják az államnak. A főváros azonban nem mondott le a 390-400 milliárd forint értékű víziközmű vagyonról, nem is kapott egy fillért se.
