Az utópia témáját elvont és konkrét szinten is körbejárja Szántay Zsófia Ház vagy írás? című tárlata a harmadik kerületi Budapest Galériában. A kiállítás két fő egységből áll: a földszinten négy irodalmi utópiát ismerhetünk meg, míg az emeleten kortárs építészeti megoldásokat láthatunk, melyek összefüggésbe hozhatók a művekben olvasott építészeti megoldásokkal.
De mit is takar az utópia? A tárlat rögtön az elején tisztázza, mit ért a fogalom alatt. Az utópia mint kifejezés Morus Szent Tamás azonos című 1551-es művében leírt elképzelt hely neve, a szójáték kétféle módon is értelmezhető: ou-topos (nem-hely) és eu-topos (jó hely). Az utópia másrészt megfogalmaz egy társadalmi rendet, és elképzel egy ahhoz kapcsolódó épített környezetet. Ennek szemléltetésére Szántay Zsófia radikális megoldásokat kínáló utópiákat mutat be, mint Charles Fourier Falanszterét (Madách Imre Az ember tragédiájában is szerepel), melyben mindenki együtt lakik, és ahol a központi épületben az étkezők, könyvtárak és templomok találhatók, míg az egyik oldalszárnyban a műhelyek, a másikban a báltermek és közösségi terek. Mindez pedig nemes célt szolgál: a tervező az épülettel a korabeli elidegenedést és a munka monotonitását akarta megszüntetni.
Szintén jó cél vezérelte Tommaso Campanellát, akinek Napvárosa a társadalmi problémákat a szervezettséggel próbálja orvosolni. A komplexum hét koncentrikus körből áll, melyekben lakások, étkezők és műhelyek találhatók, középen pedig az Isten temploma emelkedik ki. A Napváros emberei mindenféle tevékenységet kipróbálnak, míg végül szakmát választanak nekik.
A javak egyenlő elosztását pedig az állam felügyeli, ahogy a szerelmi kapcsolatokét(!) is, melynek következménye, hogy megszűnik a család.
A kiállítás persze hoz kortárs példát is: a holland Freeland nevű inkluzív várostervezés lényege, hogy a jövőbeli lakók online tervezhetik meg telküket, majd a housemaker (házépítő) applikációból választhatják ki a nekik tetsző otthont.
A galéria emeletén már konkrét, megvalósult épületeket láthatunk, melyek hazánkban találhatók. Ilyen a Kelenföldön épült, lépcsőzetes kialakítású Trendo11 társasház, melynek „tekeredő” formáját Szántay a Napvároshoz hasonlítja, a középen viszont nem egy templom áll, hanem egy bambuszkert. A másik különbség, hogy míg a Napváros lakásai befelé fordulnak a városi térre és kifelé a környezeti tájra, addig a Trendo11 esetében ez fordítva van: az emberek a lakásokból kitekintve a városi teret látják, míg a zöldet a ház említett kertje és a tetőterasz nyújtja.
Szintén jövőbeli épületnek hat a siófoki Hotel Ezüstpart, melynek nyolcemeletes, 354 szobás épülete Szántay szerint a falanszterhez hasonló, mivel csaknem kétezer vendégnek nyújt teret. Az egykori SZOT üdülőben anno zajlott is a közösségi élet, a vendégek kényelmét az ezerötszáz adagos konyha-étterem, színház és előadóterem, társalgó, könyvtár, fedett uszoda, szauna és sportpályák biztosították. A szálloda 2017-től átalakuláson esett át: a melléképületeket lebontották, a főépületet pedig átalakították, hogy apartmanok létesüljenek benne, melyekbe aztán lakók költöztek.
Úgy tűnik, vannak, akik már a jövőben élnek.
Infó: Ház vagy írás? Utópiák nyomában a Napvárostól a fővárosig. Szántay Zsófia DLA kiállítása, Budapest Galéria (Budapest, 3. kerület, Lajos utca 158.). Megtekinthető október 23-ig.
