;

Európai Unió;Nyugat-Balkán;orosz befolyás;

Milojko Spajic felkért miniszterelnök kormányalakítása rendkívül lassan halad. Ám ha sikerül, új fejezetet nyithat ­Montenegró politikai életében

- Rossz hírt kapott Vlagyimir Putyin, változás jön az egyik szövetséges országban

Nem Magyarország az.

Komoly vereség nem csak Aleksandar Vucic szerb, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök számára is, hogy – amint az hosszas kötélhúzás után kiderült – nem lesz a következő kormány tagja a több tömörülést magában foglaló Montenegró Jövőjéért (ZBCG) nevű szerbbarát gyűjtőpárt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a kis balkáni ország nem tér le az európai útról.

Montenegró az utóbbi években komoly politikai változásokon ment keresztül. 

Milo Djukanovic, aki évtizedeken át meghatározta az ország belpolitikáját, teljesen kiszorult a hatalomból, elvesztette a tavasszal megrendezett elnökválasztást az uniós integrációt zászlajára tűző Európa Most! (PES!) tömörülés jelöltjével, Jakov Milatoviccsal szemben. A Djukanovic által fémjelzett Demokratikus Szocialisták Pártja (DPS) 2020-ban megnyerte ugyan a parlamenti választást, de összefogtak vele szemben az ellenzéki pártok, így a DPS már nem is került be a következő kabinetbe. Az új, Zdravko Krivokapic vezette kormány azonban nem bizonyult egységesnek, kiütközött az, hogy a kabinetet alkotó pártok máshogy képzelik el az ország jövőjét, mást akarnak az Európa-párti és mást a szerbbarát erők.

Krivokapic megbukott, így 2022 márciusában Milo Djukanovic elnök egy kis párt, az URA vezetőjét, az albán nemzetiségű Dritan Abazovicot kérte fel az új kormány megalakítására, aki szintén az Unió-párti és a Belgrádhoz húzó erőkkel hozta létre rendkívül ingatag koalícióját. Nem is járt sikerrel,  2022 augusztusában bizalmi szavazással bukott meg. Az Európa-párti erőknél bizalmatlanságot keltett, hogy kiegyezett a szerb pravoszláv egyházzal.

Abazovic az akkori szavazási fiaskó ellenére mindmáig ügyvezető miniszterelnök, ami a montenegrói politika kiegyensúlyozatlanságának és annak az eredménye, hogy az egyes pártok különböző érdekek mentén lépnek fel. Bár június 11-én új parlamenti választást rendeztek, amelyen a Milojko Spajic által vezetett Európa most! szerezte meg a legtöbb mandátumot, a kormányalakítás rendkívül lassan haladt. Minden jel arra vallott, hogy Spajic Krivokapicot és Abazovicot követi és ismét az EU-integrációt, illetve a Belgrádot támogató pártokkal lép koalícióra, ezért robbant bombaként múlt hétvégén a hír, hogy a szerbbarát Montenegró Jövőjéért bejelentette: nem lesz a következő kormány tagja. Egyúttal a párt élesen támadta a kormányalakítással küszködő Spajicot és felszólította Milatovic elnököt, valljon színt. A ZBCG egyúttal azzal vádolta a kijelölt kormányfőt, hogy vissza akarja hozni a hatalomba Djukanovic pártját.

Spajic később megerősítette, hogy a szerbbarátok nem kerülnek be az új kormányba, s ebben pártja is támogatja. A Belgrádhoz húzó párt sorsát voltaképpen a montenegrói bosnyákok tömörülése pecsételte meg, amely igent mondott Spajic felkérésére és jelezte, hajlandó támogatni az új kabinetet, de csak azzal a feltétellel, ha annak nem lesz tagja a ZBCG. A leendő kormányfő nem is emelt kifogást ez ellen. A montenegrói sajtó kételkedett abban, hogy Spajicnak a ZBCG és Djukanovic DPS-ének kihagyásával sikerül megszereznie a kormányzáshoz szükséges minimális 42 mandátumot. Annál is inkább, mert hírek szerint eleinte saját pártjának frakcióiból is érkeztek fenntartások. Spajic ezért szombaton öt órán át tárgyalt képviselőcsoportjával. Ezt követően a frakcióval közös fényképet tett közzé ezzel a szöveggel: „Együtt építjük az Európa most 2 programot, amely egyebek mellett 450 eurós minimálnyugdíjat hoz majd”. Egyúttal azt is közölte, hogy kormányát 44 képviselő támogatja majd a 81 tagú törvényhozásban.

Az új kormányt a PES! mellett a volt parlamenti elnök, Aleksa Besic által irányított, polgári Demokratikus Montenegró, a nagyon enyhén szerbbarát Szocialista Néppárt (SNP), valamint a kisebbségi pártok, tehát a bosnyák, a horvát, valamint az albán nemzetiséget képviselő politikai erők alkotják. Ellenzékbe szorul a DPS és a ZBCG mellett Dritan Abazovic pártja is. A szerbbarát pártnak tehát az a vádja, miszerint Djukanovicék visszakerülnek a hatalomba, nem igaz, ebből csak annyi felel meg a valóságnak, hogy a kisebbségek pártjai egykor szintén támogatták a DPS alkotta kabineteket.

Mi állhat a komoly belpolitikai változás hátterében? Elsősorban az, hogy a Nyugat komoly nyomást helyezett Milatovic elnökre és Spajicra, hogy hagyják ki a szerb- és oroszbarát tömörülést, hiszen rendkívül rossz nemzetközi visszhangja lenne, ha a NATO-tag Montenegróban továbbra is szerepet kapna egy a Kremllel is kapcsolatokat kereső tömörülés. A ZBCG egyik vezető politikusa, Andrija Mandic híre is nagyon rossz, hiszen a jugoszláv hadsereg tagjaként részt vett a koszovói háborúban.

Spajic kormánya sok fontos törvényt várhatóan nem tud elfogadni, ezek közé tartozik a nyugdíjreform, ennek életbe lépéséhez a képviselők háromötödének támogatására lenne szükség. Igaz, nem kizárt, hogy a DPS ellenzékből támogat egyes reformokat, csak azért, hogy bosszantsa a szerbbarát ZBCG-t.

Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke a legutóbb egy 18 millió eurós magyarországi támogatással büszkélkedhetett el. A magyarok eurói csak aprópénzt jelentenek számára.