Lesz, vagy nem lesz nyugdíjkorhatár-emelés - napokig ez tartotta lázban az újságolvasókat, miután múlt héten több fórumon megjelent: a kormány Unió felé terjesztett reformjavaslatában az is szerepel, hogy vizsgálni kell a nyugdíjkorhatár további emelését. A Pénzügyminisztérium rekordgyorsasággal cáfolta: a megjelent értesülés kacsa, a nyugdíjkorhatár emelése jelenleg nincs a kormány napirendjén.
Pont, ennyi. Semmi szokatlan, csak a jól bevált stílus: álhírterjesztéssel vádolni az újságírókat. Pedig a látszat ellenére nem cáfolta a hírt a minisztérium. Csak azt mondta, hogy most, ebben a pillanatban nem foglalkozik a témával. Ami nem azt jelenti, hogy a tervek között sem szerepel.
Tények nincsenek a cáfolat mellett. Nem írja le, hogy ha ez nem, akkor mi van abban a bizonyos reformjavaslatban, aminek egyébként jogszabályi szinten 2025. március 31-én életbe kell lépnie az uniós forrás feltételeként. Csak a rideg tény: az újságíró hazudik.
Ez az egyik jól bevált módszer, ha valamiről nem akarnak még beszélni.
Vannak más jól bevált gyakorlatok is. Ilyen például, amikor a kormány bedob egy tervet a köztudatba, ott megfuttatja, és felméri, hogy az adott téma mennyire foglalkoztatja az embereket. Mi az, ami gyorsan lecseng, és mehet tovább, vagy esetleg a saját híveinek sem tetszik, így le kell venni a napirendről. Esetleg a háborúra és Brüsszelre fogva, de be lehet vezetni.
Nem, nem a választók életszínvonala, a gyerekek, idősek, munkavállalók, betegek sorsa, a gazdaság helyzete, esetleg az intézkedés rövid-vagy hosszútávú hatása számít. Csakis a párt, és a vezér népszerűsége.
A másik szempont, hogy csak azt és csak úgy szabad mondani, ahogy azt a főnök engedi. Egységesen kell cáfolni vagy állítani, a tények valóságtartalmától teljesen függetlenül.
A közeli- és a távoli múltban is átéltünk már hasonlókat. Lapunkat májusban álhírterjesztéssel, valótlanság közlésével vádolta meg a Pénzügyminisztérium, mert azt írtuk, szinte biztos, hogy nem lesz évközi nyugdíjemelés. Nem lett.
A 2010-es választások előtt Orbán Viktor azt mondta, a nyugdíjrendszer fenntartható, nem akar hozzányúlni. Majd államosította a kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat, és a zsarolás mellett azzal kampányolt, hogy lesz egyéni számla, nyomon lehet majd követni a felhalmozott járulékot, és a vagyon örökölhető lesz. A végeredményt mindenki tudja.
Hasonló játékot űztek a 14. havi – nem elírás – nyugdíjjal is. 2006-ban, szintén Orbán azt mondta, kitűzhetővé válik a 14. havi nyugdíj bevezetésének célja. Majd cáfolták, hogy ez az ígéret egyáltalán elhangzott.
Sokáig lehetne folytatni a sort, és nemcsak a nyugdíjjal összefüggésben. Amit mindez mutat: teljesen mindegy, hogy mit mond a kormány, az vagy igaz, vagy nem. Ettől függetlenül bárkit lehülyéz, megvádol, lealáz, ha valamiről nem akar beszélni. Ilyen a korhatáremelés kérdése is. A vezér nem adta ki az engedélyt, így aki a témát szóba hozza, az hazudik. Aztán, ha a fehér füst felszáll, akkor a szócső kinyilatkoztat. Oszt jó napot.