Illiberális politikusok és állami vezetők sorát fogadta Orbán Viktor augusztus 20-a alkalmából, élükön a keresztényüldözésben nem lebecsülendő eredményeket elérő Erdogan török elnökkel. A fideszes kormányfő azt állította, „Magyarország barátait” hívta meg a nemzeti ünnepre, amely elméletileg arról szól, hogy István király az államalapításkor a kereszténységet és a nyugati orientációt választotta.
Győri Lóránt, a Political Capital geopolitikai elemzője szerint Erdogan látogatásának időzítése annyiban meglepő, hogy az államalapítás ünnepe eddig elsősorban a belpolitikáról, tágabb értelemben a Kárpát-medencei „nemzeti összetartozásról” szólt. Annyiban viszont nem meglepő, hogy a nemzeti ünnepeket – például március 15-ét – egyaránt fel lehet használni a belföldi és a külföldi politikai legitimitás növelésére. Az Erdogan-találkozó legutolsó pillanatban történt bejelentése arra utal,
nem volt biztos, vagy nem volt előre látható, hogy egyáltalán létrejöhet-e a nemzeti ünnepen.
A kormánynak mindenesetre impozáns „keleti diplomáciai csúcstalálkozót” sikerült összehozni – folytatta Győri Lóránt –, ami egyszerre mutatott rá a magyar külpolitika „sikerességére” és zsákutcájára. Ebből következően a találkozóknak elsősorban politikai vagy legitimációs jelentősége volt, amennyiben Orbán Viktor prezentálni tudta, hogy számíthat meghatározó államok, politikusok támogatására. Másrészről viszont Magyarország elszigeteltsége nyilvánvalóvá vált,
hiszen olyan bukott politikusokkal találkozott, mint a volt cseh vagy szlovén miniszterelnök, miközben hivatalban lévő EU-s vezetők, így a V4 országok vezetői – különösképpen a lengyelek – látványosan elkerülték Magyarországot.
A diplomáciai offenzívában szintén résztvevő Azerbajdzsánról, Kirgizisztánról, Türkmenisztánról vagy Üzbegisztánról a magyar választóknak csekély ismeretük van. A kormány maximum arra tudja felhasználni ezeket a találkozókat, hogy ismételten bizonyítsa a „keleti nyitás” sikerét – most,
hogy az Oroszországgal fenntartott hosszú távú viszony hasznossága még a legelkötelezettebb fideszes tábor számára is megkérdőjeleződött.
Ezért az Erdogan-látogatás bírt a legnagyobb szimbolikus és kézzelfogható jelentőséggel – állapította meg Győri Lóránt. Törökország kulcsfontosságú partner lehet például a NATO-csatlakozások ügyében (ahogyan a finn és svéd példa mutatja), valamint a balkáni migráció, Ukrajna vagy a katonapolitikai együttműködések esetében. A szorosabb magyar-török viszony ily módon lehetőséget nyújthat a magyar kormány számára, hogy a NATO és Európai Unió számára is fontos kérdésekben a török farvízen tudjon lavírozgatni, ezzel is növelve a nyugati szövetségesi rendszerekben rendkívül lekorlátozott, sokszor csak blokkoló vétókban érvényesíthető mozgásterét.
Orbán és Erdogan megvitatta a svédek NATO-csatlakozásának ügyét isNem hiába udvarolta körül Erdogant a magyar miniszterelnök az újraválasztása után, amit megjutalmaz a decemberben aláírandó kiemelt stratégiai partnerség a két ország között – hívta fel a figyelmet a Political Capital elemzője. A fejlemények egyébként beleillenek az Orbán Viktor által korábban már többször hangoztatott „Isztambul-Moszkva-Berlin” háromszög tézisébe.
Másodlagos, de azért említésre méltó, hogy a diplomáciai találkozóknak volt gazdasági és kulturális aspektusa is – jegyezte meg Győri Lóránt. Magyarországnak megfigyelői státusza van a Türk Tanácsban, a magyar miniszterelnök már egy ideje próbálja a magyar külpolitikát (és a választókat is) geopolitikailag átorientálni a „türk” rokonság hangsúlyozásával. Ez nemcsak történethamisítás – a nyelvtudományi kutatások már a 19. században tisztázták a finnugor nyelvrokonságot –,
hanem szembemegy a magyar kormány szavakban „keresztény és a keresztényeket védő” külpolitikájával is.
Példaként a muszlim Azerbajdzsán hozható, amely legutóbbi azeri-örmény konfliktus részeként éppen most éhezteti ki a vitatott Nagorno-Karabakh régió még örmény kézen lévő területének lakosságát.
Az egyedi, sokszor konkrét üzletemberekhez köthető ügyletek mellett az említett országok szerepet játszanak Magyarország energiabiztonságának biztosításában, elsősorban a Török Áramlat révén, amely kiemelt útvonalává válhat az orosz gáz szállításának, ha az ukránok beváltják fenyegetésüket, és nem lesz új orosz-ukrán gáztranzit szerződés a jövőben.
A „barátaink” kifejezést Győri Lóránt nagyon furcsának és erősnek tartja, tekintve, hogy történeti, nyelvi vagy kulturális kapcsolatok Magyarország és az említett keleti országok között nem igazán léteznek sem a hétköznapi, sem az elitek szintjén. Ezért ez elsősorban egy belföldi üzenet a fideszes szavazóbázisnak és a magyar választóknak általában, hogy lám, a Nyugat elutasít, de Keleten tárt karokkal fogadnak, a magyar diplomácia képes új szövetségeket kialakítani. Illeszkedik mindez a belföldi kormányzati propaganda „barát” és „ellenség” kijelöléséhez,
amely a Nyugatot, Brüsszelt vagy az Egyesült Államokat ellenségként kezeli, miközben a keleti autokráciákat vagy diktatúrákat kedvező fényben tünteti fel, mellőzve bármifajta kritika megfogalmazását.
Az más kérdés, hogy a Globsec Trends 2023 felmérés alapján a magyarok egyre nagyobb része és abszolút többsége támogatja a NATO- és az EU-tagságunkat (89, illetve 83 százalék). Az is biztos, hogy a magyar kormány új „barátai” növelni fogják Magyarország elszigetelődését a szövetségesi rendszereinkben. Győri Lóránt szerint különösen most, hogy Ukrajnában háború zajlik, az uniós vagy NATO-partnerországok még kevésbé fognak megbízni egy olyan kormányban, amely kiemelt diplomáciai és kommunikációs kapcsolatokat tart fenn a posztszovjet térség sok, Oroszország érdekövezetébe tartozó államával.
Megvertek és halálosan megfenyegettek egy magyar politikai aktivistát Budapesten a török elnök testőrei