A Kék Bogarat megelőzte a híre. Mondták, hogy a gyengélkedő (végre megunt?) szuperhősfilmek közepette ez lesz az első produkció, amelynek a szereplői és az alkotói is latinók. Azt is, hogy annak idején a HBO a filmet streamingre szánta, ám az amerikai televíziós csatorna tulajdonosai, a WarnerMedia és a Discovery fúziója után átpozícionálták a mozikra. (Ez azért is érdekes, mert a leforgatott Batgirl semmilyen formában nem jelenik meg.) A Warner Discovery és a szuperhősfilmek világa, a DC-univerzum nagy bajban van: a mozis bevételek tekintetében az elmúlt két évben zuhanórepülést jelentettek az olyan produkciók, mint a Black Adam, a Shazam! Az istenek haragja, valamint a Flash – A villám. A Kék Bogár abban is kivétel lehet, hogy fontosabb benne az 1980-as ifjúsági kalandfilmek atmoszférája, mintsem az, hogy ez egy szuperhős mozi. Kicsit olyan jellegű, mint a tavalyi Top Gun: Mavarick. Az is egy mai technikával elkészült, huszonöt éves film. A benyomásom: a Kék Bogár egy olyan coming-of-age mozi, felnövéstörténet, mint annak idején a Nick Castle-féle Az utolsó csillagharcos volt – ezúttal is egy „kiscsávónak” kell megmentenie a világot.
Ángel Manuel Sato személyében ehhez egy érdekes rendezőt találtak. Sato 2020-ban villant egyet a Charm City királyai című filmjével, amely a Sundance filmfesztiválon debütált, a teljes színészstáb pedig kapott egy megosztott különdíjat a kiemelkedő teljesítményért. Ebben a drámában a tizennégy éves fekete fiú, Mouse útját követhetjük, aki a hírhedt baltimore-i motorosbanda tagja akar lenni. A Kék Bogár sokkal inkább komédia, mintsem dráma. A földönkívüli szkarabeusz Jamie Reyes-t (Xolo Maridueña) szemeli ki magának gazdatestnek, így Reyes addigi életének vége: nem maradhat a gazdaságról és egy piszok gazdag szép lányról álmodozó fiú – a sors úgy hozza, hogy fel kell nőnie.
Ángel Manuel Sato néhány perces videóinterjúban mesélt lapunknak a Kék Bogárról. Először arról kérdeztem: a felnövéstörténetek érdeklik-e, vagy csak véletlen-e két totálisan más műfajú film, a Charm City királyai és a Kék bogár közötti tematikus kapcsolat? „Ez egyfajta laza ars poetica” – vágta rá a rendező, mondván: amit ő ebben két filmben keresett, az egy és ugyanaz. Ez pedig nem csak coming-of-age tematika, hanem az arra való törekvés, hogy olyan marginalizált népcsoportokat is bemutasson, mint amilyenhez ő is tartozik. A Kék Bogárban ezért fontos dramaturgiai részlet, hogy Jamie – aki pacifista és nem gyilkol – nincs egyedül a hirtelen rá hárult felelőséggel, azzal, hogy „kölyökként kell szuperhősnek lennie”: ott van a lökött családja. A családtagok olykor elesett figurák, de valójában ők is igazi idolok. Egyikükről egyébként kiderül, hogy baloldali gerilla volt.
Sato filmje és az interjú előtt jobban beleástam magam a Kék Bogár-történetbe. Eszerint a szkarabeusz többször gazdatestet vált, a képregények univerzumában Jamie Reyes már a harmadik bogár. Arra a kérdésre, hogy a tervezett folytatások terén vajon itt is multiverzumokban kell-e majd gondolkodni, és pontosan hány Kék Bogár lesz jelen, a rendezői válasz első körben egy széles mosoly volt. Majd Sato elmondta: a Kék Bogár csak egy szkarabeusz, többen is vannak, és a legújabb képregényben el is jönnek a Földre. Sőt, a második Kék Bogár, Ted Kord személyesen mentorálja Jamie-t. „Nem erősítek meg, de nem is cáfolok semmit, de ebben a filmben egyértelművé tesszük, hogy Ted Kord valahol életben van. Ha ezt nézzük, akkor nálunk is kettő Kék Bogár van jelen” – húzta alá Sato. Ted Kord lányával, Jenny Korddal pedig Jamie (Bruna Marquezine) kavar, így lesznek itt még családi perpatvarok a szegények és a gazdagok között.
A Kék Bogár annyiban hollywoodi kliséprodukció, hogy főgonosznak egy idős, igazi filmcsillag kellett. Jelen esetben Susan Sarandonra esett a választás, aki Sato első számú kiszemeltje volt Victoria Kord szerepére. „Nemcsak, hogy lenyűgöző, igazi csapatjátékos, hanem még erős szövetséges is” – méltatta az Oscar-díjas színésznőt a rendező, kiemelve: Sarandon végig pontosan tudta, hogy mi a feladat, és azt elfogadással, a teljes támogatásával hozta is. Azt már én teszem hozzá: kicsit olyan, mint Louise a Thelma és Louise-ból, csak kicsit idősebben.
Infó: Kék Bogár. Bemutatja az InterCom
