Látszólag vajszívű döntést hozott Bassár El-Aszad szír elnök, amikor engedélyt adott az ENSZ-nek és az azzal együttműködő humanitárius szervezeteknek arra, hogy átmenetileg szabadon használhassanak a felkelők uralta észak-szíriai Idlib tartományba vezető Bab al-Hava határátkelőt. A múlt heti bejelentés jó hír a régió mintegy 4,5 millió lakójának, akinek több mint 90 százaléka segélyekre szorul. Hosszabb távon viszont éppen a kálváriájukért felelős véreskezű diktátor jár jól, akit ez a lépés tovább segít a hatalma megszilárdításában.
A humanitárius folyosók megnyitására eredetileg azért volt szükség, mert az Aszad-rezsim a polgárháborúban a középkori hadviselésre emlékeztető - a modernkorban háborús bűncselekményeknek számító - módszerekkel zárta körül és éheztette ki a lázadók uralta települések lakóit, ennek megfelelően az életmentő segélyszállítmányoktól is elvágta őket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa emiatt 2014-ben elfogadott egy határozatot, amely megteremtette a jogalapot a világszervezet munkatársai számára, hogy négy, a fegyveres ellenzék ellenőrizte határátkelőn keresztül szervezzék a segélyezést.
A BT évente meghosszabbította a felhatalmazást egészen 2020 elejéig, amikor az Aszad-rezsimmel szövetséges Oroszország szóban kifejezett rosszallása gyakorlati ellenállásba fordult. Az orosz diplomácia azzal érvelt, hogy a segélyezési rendszer sérti Szíria szuverenitását és megerősíti az ország megosztottságát. Moszkva vétójogát kihasználva fokozatosan zsugorította a határozat hatályát: a négyből kettőre, majd egyre csökkent a használható átjárók száma, amely mandátumát a végén már csak hathónapos időtartamokra voltak hajlandóak megújítani. Ez igencsak megnehezítette a humanitárius műveleteket, hiszen a segélyszervezetek csak hathónapos távlatokba tervezhettek előre.
Júniusban ismét lejárt a Bab al-Hava átkelő használatára adott ENSZ BT felhatalmazás, miután a tanács tagjai nem tudtak megállapodni a hosszabbítás mértékéről: a kilenchónapos felhatalmazásról szóló brazil-svájci javaslatot Oroszország megvétózta, az Aszad-barát, hathónapos orosz indítvány pedig egyszerűen nem kapott elég szavazatot. Korábban történt már ilyen, akkor jellemzően Moszkva akarata érvényesült és hat hónapra megnyíltak a humanitárius folyosók.
Ezúttal azonban a szír vezetés szólt közbe és közölte, hogy hajlandó zöld utat adni a Bab al-Hava átkelő használatára - bizonyos feltételek mellett. Például teljes együttműködésre és koordinációra kötelezte volna az ENSZ-t. Ezzel lényegében az egész rendszer létjogosultsága megkérdőjeleződött volna, hiszen az átjárókra éppen az Aszad-rezsim megkerülése miatt volt szükség. Damaszkusz elvárta volna, hogy a világszervezet ne kommunikáljon terrorszervezetekkel és azok csatlósaival, amit azért is nehéz teljesíteni, mert Idlib jelentős részét és azon belül a Bab al-Hava határátkelőt a széleskörben terrorszervezetnek tekintett dzsihádista Hajat Tahrír as-Sám (HTS) irányítja, amely az Al-Kaidából fejlődött ki, bár 2017-ben hivatalosan szakított azzal. A részben elfogadhatatlan, részben pedig megvalósíthatatlan feltételeket az ENSZ - ahogyan azt előre borítékolni lehetett - elutasította.
Az Aszad-rezsim azonban váratlanul engedett. Múlt kedden Damaszkusz megállapodott a világszervezettel arról, hogy fél évig engedélyezi Bab al-Hava és két másik, a februári pusztító földrengést követően önként megnyitott átkelő használatát. A szír elnök a lépésssel nemcsak jópontot szerzett vele a normalizációra törekvő arab országoknál, de háttérbe szorította az ENSZ BT-t és növelte a zsarolópotenciálját az idlibi civilek felett. Jövő februárban, a téli fagyok idején rajta fog múlni, hogy eljutnak-e az életmentő segélyek a rászorulókhoz és korántsem biztos, hogy Aszad akkor emberséges lesz.
