Féloldalra fordult kopott babakocsi, a kerekeit a szél meg-megnyikkantja. Játékbaba, ami már új korában sem volt szép vagy drága, de most a többi elhasznált holmi között még rongyosabbnak tűnik. Lábasok, üres malteros vödrök, félig összelapított sörös dobozok, tejes zacskók. Egy hatalmas sárdombból kandikálnak ki e tárgyak, a mindennapi élet kellékei, amelyek most hátrahagyott, kidobott, eltakarított mementóként emlékeztetnek a június elején utcákra zúdult sárlavinára.
Recsken vagyunk a Hunyadi telepen, ahol egy hatalmas esőzés után hegyoldalban megnyitott bányaterület felől leömlött iszapos lé elárasztotta házak tucatjait. A családokat kimenekítették, néhány napig a település focipályájának öltözőjében vagy rokonoknál húzták meg magukat, aztán ahogy elcsendesedett az időjárás, és kitakarították a házakat a porrá száradt mocsok alól, a legtöbben visszaköltöztek. Ittlétüket azonban átmenetinek gondolják, s szalmaszálként kapaszkodnak a lehetőségbe, hogy kárpótlásként elmehetnek innét. (A helyiek közül sokan úgy vélik, a bánya lehetett a hibás, ez azonban csak feltevés, egyelőre azt sem tudni, indítottak-e vizsgálatot a cég felelősségének megállapítására vagy sem.)
Már az is kérdéses, vizsgálja-e a recski katasztrófa okait a bányahatóságBárhogy is volt, a károsultak máshová mennének. Csakhogy a telepen túli faluközösség szinte egy emberként tiltakozik az ellen, hogy a mostanáig elkülönített roma-telepen élő családok beköltözzenek a településre.
– Annak idején, bő húsz éve nem mi választottuk ezt a helyet, az önkormányzat jelölte ki a szocpolos házak területeként – mondja Horváth József, aki munkából érkezik épp haza.
Vélhetően azért kaptak ide engedélyt, mert ez az utca esik legmesszebb a nem romák házaitól, ráadásul még egy patak és egy vasúti sínpár is elválasztja a falutól őket.
A Hunyadi telepen az elmúlt évek során afféle nagy, családi közösség alakult ki, aki itt él, valamilyen módon rokona a másiknak, s megpróbálnak odafigyelni egymás értékeire is. Ez azonban nem mindig sikerül, a férfi például azért költözött vissza a rokonaitól, ahol a sárlavina után meghúzta magát, mert betörtek a házikójába, és meglopták. Arra a kérdésünkre, hogy számára mi lenne jó megoldás: újítsák fel a házát, vagy helyette ajánljanak fel egy bérlakást a faluban, esetleg máshol, tanácstalanul vállat von. Szeretne normális körülmények között élni, de tudja, hogy a „parasztok” – így hívják a romák maguk között az itteni nem romákat – nem fogadnák szívesen szomszédként maguk közé őket. Meg aztán, ha mennének, akkor is együtt szeretnének lenni a többiekkel, úgy érzik jól.
– Itt már nem lehet tovább megmaradni! – kiáltja a sorház-jellegű düledező épületegyüttes másik ajtaján kikukucskáló középkorú nő. Felidézi:
a napokban újabb robbantás volt a bánya területén, zörögtek a vitrinek, s majdnem kiesett a kezéből a Biblia, amit épp olvasgatott.
Mutatja a repedéseket a ház falán, szerinte ez csak romlani fog, minden újabb robbantás egy újabb repedés lesz a falon, míg aztán a végén rájuk dől az egész ház. A bányarobbantásokra és a repedésekre mások is panaszkodnak. Puporka Andrásné, az elárasztott házaktól kicsit följebb lakik, hozzájuk nem zúdult be a víz és a sár, de az épület állaga nál
– Sajnos azt látjuk, sokan egyfajta ürügynek tekintik a júniusi özönvizet, és mindent megtesznek azért, hogy kiaknázzák a kárpótlásban rejlő lehetőségeket.uk is romlik, így ő is attól fél, hogy egyszer majd ledől a fal, és alatta maradnak az unokái.
Tudunk olyanról, aki azóta már megbontotta a saját háza tetejét, és olyanról is, aki vízzel öntözi a falakat, hogy továbbra is nedvesnek tűnjenek, mind-mind azért, hogy az épületet lakhatatlanná nyilvánítsák, és helyette kapjanak egy másikat.
Érthető, hogy mindenki szeretne jobb körülmények közé kerülni, ugyanakkor meg kell érteni a recski többség álláspontját is: számukra visszás, hogy bárki érdemtelenül egy új, vagy a korábbihoz képest sokkal jobb állapotú házba költözzön állami segítséggel – ezt már Nagy Sándor Recsk korábbi jobbikos, jelenleg független polgármestere mondja lapunknak. Felidézzük: sokan panaszkodnak a legutóbbi bányarobbantások miatt, mire legyint, és azt mondja: maga is ott volt a helyszínen, egyáltalán nem érzékelt extrém zajt vagy rezgést, amire a helyiek panaszkodtak. Szerinte nagyon nehéz és sok empátiát igénylő folyamat lesz a sárlavinával érintett ingatlanok sorsának rendezése, s a maga részéről örül is, hogy az önkormányzat kimarad belőle.
Még épp csak elkezdték felmérni a sárlavinában károsodott recski házakat, máris ellentmondás van a polgármester és a minisztérium közöttAz ezzel kapcsolatos támogatási szerződést ugyanis – ahogy arról többször írtunk – a Belügyminisztérium közvetlenül az MR Közösségi Lakásalap Közhasznú Nonprofit Kft.-vel köti, rendelkezésükre bocsátva egy félmilliárd forintos keretet, amiből majd az érintettek lakhatását kell megoldani. A cég egyik képviselője a polgármester szavai szerint már alaposan kikérdezte a telepi családokat, mindenkivel egyénenként elbeszélgetve és adatokat gyűjtve az ingatlanról. Csakhogy tudomása szerint
a támogatási szerződést még alá sem írták, így messzinek tűnik a cél, amikor valamilyen konkrét lépés történik a lakhatás megoldása érdekében.
A patak túloldalán, az általunk megkérdezett recskiek egy emberként utasítják vissza annak lehetőségét, hogy a Hunyadi telep romái beköltözzenek a faluba.
– Miért is kéne beköltözniük? Jómagam nem messze lakom attól az utcától, ahol ők élnek, igaz, köztünk van a patak. Az én házamba is bejött a víz, kihordtam a sarat, kitakarítottam, élek tovább, és nem kuncsorgok sehol, hogy adjanak másik lakást, vagy tatarozzák ki a házam. A biztosító kifizette a káromat, ennyi. Az se igaz, hogy a bányarobbantások túlságosan nagy zajjal járnának, ezt csak ők nagyítják fel – mondja egy férfi.
– Ez a falu évek óta nem kapott semmit, most itt lenne a lehetőség, hogy az iparűzési adóból egy kicsit felzárkózzunk.
Azt a félmilliárdot se a cigányoknak kéne adni, amit most az állam nagylelkűen felajánlott nekik – gondolom azért, nehogy valaki a bánya felelősségét vizsgálgassa az ügyben –, hanem az egész településnek, hiszen ha okoz kellemetlenséget a bánya, például megnőtt a kamionos forgalom, azt az egész közösség együtt viseli el, nemcsak ők
– mondja egy asszony a fodrászüzlet előtt.
Az iparűzési adó komoly mézesmadzag a Heves megyei településen. Nagy Sándor polgármester arra számít, hogy az összes helyi vállalkozás által befizetett eddigi nagyjából 55 millió forintos éves iparűzési adó mértéke drasztikusan megemelkedik majd jövőre, amikor az Andezit-Bau Kft. először ilyen adót fizet. Az előleget már őszre várják, abból nagyjából kiderül, mekkora összegre számíthatnak. A polgármester azt mondja, nagyon nem szeretné, ha a bánya, élve a törvény adta jogával, nemcsak a működési területe szerinti önkormányzatnak, vagyis Recsknek, hanem a székhelye szerintinek is fizetni iparűzési adót, ami esetükben Debrecen. Ha ugyanis ilyesmi történne,
az végképp a bánya ellen fordítani a lakosságot, ráadásul szerintük Debrecennek koránt sincs úgy szüksége az ilyen jellegű bevételekre, mint nekik, ahol utakat, járdákat, óvodát kellene építeni, és megannyi más helye is lenne az adóforintoknak.
Megkérdeztük Nagy Istvánt, az Andezit-Bau Kft. ügyvezetőjét – a fideszes Kósa Lajos barátját –, milyen iparűzési adóval kalkulálnak erre az évre, s azt melyik településnek fizetik majd? Arra is rákérdeztünk, hogy az előzetes bejelentések szerint folyik-e belső vagy külső vizsgálat a júniusi sárlavina okainak kivizsgálására, vagy ha befejezték, azok milyen eredménnyel zárultak, de kérdéseinkre, miként korábban, most sem kaptunk választ.
„Megint a fejünk felett döntenek a megkérdezésünk nélkül” – Zavaros kormányzati támogatás jön a recski sárlavina utánPintér Sándor államtitkára szerint még túl korai a bányacég felelősségét firtatni a recskiekre zúduló sárlavina miattForrnak az indulatok, a NER-bánya felől sárlavina, az emberekből előítéletek áradnak Recsken