- Kitört a lázadás, Franciaországot hibáztatják a nyomor miatt

A nigeri puccsisták közvetítők szerint beleegyeztek a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösséggel (ECOWAS) folytatott tárgyalásokba. Ezt az iszlám papok küldöttségének vezetője, a nigériai Bala Lau sejk jelentette be, miután találkozott Niger új uralkodójával, Abdourahamane Tiani tábornokkal. Niger új uralkodói eddig elutasították az ECOWAS hivatalos küldöttségeinek fogadását. A gazdasági közösség azonban még nem zárja ki a katonai beavatkozás lehetőségét sem a Száhel-övezetben található államban. Nigerben nemrégiben buktatták meg a demokratikusan megválasztott Mohamed Bazoum elnököt.

Azokban a Száhel-övezeti országokban, ahol az elmúlt években katonai puccsot hajtottak végre, - Maliban, Burkina Fasóban, illetve Nigerben -, erősen franciaellenes hangulat volt tapasztalható. Feltűnően sok fiatal fejezte ki franciaellenességét a puccsokat követő tömegmegmozdulásokon.

Abdoulaye Mar Dieye, az ENSZ Száhel-övezetért felelős különleges fejlesztési koordinátora az El Paísban száheli paradoxonról beszélt, hiszen

A helyi kormányok nem voltak képesek a nyersanyagkincsek kihasználásával véget vetni a nyomornak. A lakosság ezért dühös és gyors változást akar.

A nyomorért a régióban élők a Nyugatot hibáztatják, úgy vélik, cserbenhagyták a Száhel-övezetet, elmaradtak az itteni beruházások. „A Nyugat nem kezdeményezett átalakulást, nincs foglalkoztatás, nincs infrastruktúra, ipar" - mondja Mar Dieye. A Száhel-övezet államai a világ 20 legszegényebb országai között találhatóak az emberi fejlődési index szerint.

A franciabarát kormányok dominószerűen buknak Nyugat-Afrikában, a franciaellenes érzelmek pedig folyamatosan terjednek, amit a médiában és a közösségi hálózatokon milliószámra kattintott képek tovább szítanak. Ebben Párizsnak is megvan a maga felelőssége. Emmanuel Macron francia elnök többször is kritikusan nyilatkozott arról, hogy Nyugat-Afrikában túl sok gyermek születik, így ugrásszerűen nő a népszaporulat. Nigerben egy átlagos családban hét gyermek van. De sok nigeri számára az ilyen mondatok úgy hatnak, mintha egy fehér, északi nagybácsi ki akarná oktatni őket. Sokan úgy vélik, Franciaország úgy bánik az afrikai államfőkkel, mint a kisgyerekekkel.

Akadnak olyan vélekedések, amelyek szerint Franciaország megalázóan bánik a 15 nyugat-afrikai államot tömörítő ECOWAS-szal. Bár Franciaország a hatvanas években folyamatosan mondott le afrikai gyarmatairól, ezek az országok nem tudtak gazdaságilag a saját lábukra állni, párizsi támogatására voltak utalva, vagyis a francia befolyás megmaradt. Franciaország továbbra is tanácsadókkal látta el az elnököket, a hadsereget és a köztisztviselőket, és a francia gazdaság számára jövedelmező szerződésekért cserébe támogatást nyújtott az új vezetőknek, még akkor is, ha azok diktátorok voltak. "Françafrique" a neve ennek az érdekpolitikának. A Franciaországhoz való különösen szoros kötődés a valutaunióban is megmutatkozik. Az 1945-ben alapított CFA Franc 14 nyugat- és közép-afrikai állam pénzneme. Először a francia frankhoz volt kötve, most pedig az euróhoz. A Franciaország befolyásával kapcsolatos bírálatok a térségben tehát nem újkeletűek. Újdonság azonban, az az egykori gyarmatosító hatalommal szembeni felfokozott ellenséges hangulat, amely most Maliban, Burkina Fasóban és Nigerben tapasztalható. Tíz évvel ezelőtt, amikor a francia csapatok néhány hét alatt felszabadították Timbuktut és Gaót az iszlamista terroristáktól, nagy volt az ujjongás, a francia katonákat hősként ünnepelték.

Ám a helyzet rosszabbodásával az összeesküvés-elméletek is gyorsan elterjedtek. Az egyik szerint Franciaország állt az iszlamisták mögött, hogy destabilizálja Malit és biztosítsa az ország nyersanyagokban való gazdagságát. A francia jelenlét elleni tüntetések egyre gyakoribbá váltak. Szakértők szerint azonban Nyugat-Európában sokáig nem vették észre az egyre erősebb Nyugat-ellenes hangulatot. Amikor 2015-ben a Charlie Hebdo párizsi támadása után erőszakos tüntetések zajlottak Nigerben, eleinte úgy tűnt, a helyiek a franciákkal szolidárisak. Ehelyett

Az országban a 25 millió állampolgár közül minden második 15 évnél fiatalabb. Ennek a generációnak a gyarmati korszak távoli emlék, de a szegénységet, a mindennapos bizonytalanságot, a kilátástalanságot mindenki megtapasztalja.

Gilles Yabi, a Wathi afrikai agytröszt vezetője szerint azonban nem Franciaország vagy más államok tehetnek a térségben tapasztalható nyomorról és káoszról. Mint az El Paísnak elmondta, rendszerszintű problémáról lehet beszélni. – Nem a demokrácia, nem Franciaország, a Nyugat, Kína, Oroszország vagy bárki más hibája, ha nem tudunk tisztességes szolgáltatást nyújtani egy minisztériumban, nem tudjuk fenntartani a minimális tisztaságot a középületekben, nem tudunk úgy elkezdeni egy ülést, hogy ne kelljen egy-két órát várni a miniszter érkezésére, vagy nem tudunk úgy kiadni egy adminisztratív dokumentumot a felhasználóknak, hogy ne veszítsenek fél napot. Csak akkor építhetjük meg a stabilitás és a jólét alapjait, ha minden nap azon dolgozunk, hogy átalakítsuk államunk működését. Biztosan nem úgy, hogy minden évben újabb csapást mérünk és elhitetjük a jogosan frusztrált, oktatástól és perspektíváktól megfosztott, hamis információkkal és manipulációkkal elárasztott fiatalok tömegével, hogy a szuverenitást és a méltóságot szlogenekkel lehet megnyerni.