Iszonyatos dilemmában vagyok az Imagine Dragons kapcsán. Ezeket csak megerősítette a péntek esti szigetes fellépésük. A Las Vegas-i formáció az alternatív rock lehető leginkább popos verzióját nyomja, és első körben ez egy igazi gitáralapú muzsikáért rajongó számára metálfej – mint-e sorok írója – inkább ijesztő, mintsem vonzó. Elkönyvelhetem tehát magamban, ezek afféle műmacsó pózőrök. De, persze nem lehet elmenni amellett sem, hogy ez a nevadai csoport adja és igényli a szeretet, mind rajongói, mind szakmai szinten. Sorolhatnám a tényeket: 2018 legtöbbet streamelt zenekara volt, és jelen állás szerint négy dala is van, mely túllépte az egymilliárdos play mozdulatot – ez még akkor is „le a kalappal” teljesítmény, ha ennek egy része ismétlő algoritmus, azaz AI-rajongónak köszönhető. Amin a legjobban meglepődtem: én, aki nem rajongok értük, tizenhat nótájukat raktam fel a Spotify-on a kedvelt dalaim közé. Tehát tudat alatt az évek során én is fan lettem.
Zenéjük besurrant a világomba és masszívan ott is maradt. Ezzel nyilván sok ember van így, hiszen az idei Sziget első „sold out” napja volt az Imagine Dragons estéje. Mondanám, hogy a csillárról is lógtak az emberek, de mivel ez egy open air fesztivál, inkább Woodstock-hoz hasonlítanám. Azaz: a tömegből sokan elmondhatták, hogy ott voltak, de nem láttak semmit – de nyilván ez egyfajta életérzés. A hatvanezer emberre kalibrált nagyszínpad előtti tér megtelt mint egy szardíniásdoboz, így meg tudom érteni azokat is, akik inkább a standalone koncerteket szeretik, mert nem feltétlenül kell meztelen felsőtestű, egyidőben lökdösődő, piázó és cigiző fesztiválhuligánokkal koccolnia. De, aki ide jön, az tudja, mire számíthat, így ez részemről sem nyafogás, csak csöndes dohogás. Persze, valahol a legmélyén jóleső, hogy negyvennyolc évesen még valid szitizen tudok lenni.
Az Imagine Dragons koncertje – mert azért sikerült azt is elkapni – a My Life és az eneregikus Beleiver-rel (ez fenn van a listámon) indult. Őszinte csodálkozásomra, Day Reynolds énekesen ing mellett még indián hippikabát is volt. Persze, ezeket tizenöt perc után levetette, hogy kigyúrt felsőtesttel is sokkolja az erre érzékeny polgárokat a közönségben. Maga a zenekar produkciója olyan, mint egy nyomaiban rockzenét tartalmazó pop formáció, mely a maga nemében a lehető legrosszabb elegy. Nincs látványos átöltözés és show, ellenben energikus rocker mozgás sem, nagy dzsidzsi helyett kis lötyögés, nagy gitárszólók helyett néha egy-egy akkordnyi villanás, nagy dobszólók helyett csak lekövetés. Viszont vannak sokszor ismételt refrének és rövid dallamgettós megoldások. Ami miatt az egész mégis működik: az Dan Reyndols, aki a felsőtestét valóban használja, ha kell, az érzelmektől aléltan hónaljszőrzetet villant. Meg, mint egy előosztályú frontember – aki színésznek is elmehetne –, aki ossza a fesztiválos koncepcióba beleillő minimális filozófiát: mindenkinek értékes az élete, senki ne becsülje alá magát. Az érzelmesebb dalok alatt Reynolds a könnyeivel küzd. Nem kell, hogy említse, hiszen mindenki tudja, hogy Bechterew-kórtól szenved és éppen válik – ezek láthatatlanul, de meghatóan bele vannak kódolva a Bad Liar és a Demons című nótákba.
Nem mondom, hogy nem ismerem-el a színpadi erejét ennek az eszköznek, de nekem az Imagine Dragons akkor igazán bombasztikus, ha olyan dalt ad elő, mely nem csak csöpögős, hanem a slágeresség mellett erőteljes. Így a vége fele a Radioctive volt az, ami alapján azt mondtam, hogy ez egy jó produkció – nem, nem a konfetti felső és lufi hadjárat kötött le. A lezárás a turnén már bevett Walking the Wire és a My Life keveréke volt, de ez nekem már csak ráadás volt – afféle Hollywood ending.
Szombat a Sziget line upjának a legnehezebben értelmezhető napja volt, sokan kritizálták a David Guette headlineres pozícióját 2023-ban. Nekem nem volt ezzel sok bajom, a Sziget programmerei szemmel láthatóan koncepcionálisan szerveznek, így erre az estére egy trash dance parti volt a cél. Erre pedig a francia producer-DJ több mint alkalmas volt. Aki napi szinten tud Ibizán ilyeneket eladni, a fix tömeg mozgatása neki „ujjgyakorlat”. Nem gyanúsítom őt algoritmussal, ő pont az, aki, nem fog AI-t alkalmazni, de ahogy öregedik, egyre inkább veszíti el ritmusérzéket.
Ám a Sziget programját érdemes ésszel elemezni: szombat estére (technikailag vasárnap hajnalra, így a tömeg sem volt egészségtelen) is jutott egy szupercsapat a FreeDome-ba, a berlini Moderat formáció, mely lezárta azt a szimpla vitát, hogy a DJ-formáció lehet-e művészi: a tuc-tuc döngöléstől eljutottak az artisztikus ambientig. A frontember – bár a csapat a koncerten imádott sötétségbe burkolódzni – Apparat képességei, azaz, ha kell a billentyűt gitárra és éneklésre váltja, az maga volt a csoda. Értsd: az elektronikus zene lehet zseniális. A koncert maga volt a perfekció és a Bad Kingdom című számú zárásuk a Sziget eddig legjobb pillanata.
Tumultus a K-hídnál
Több mint másfél óráig is tarthatott, mire az emberek kijutottak a Szigetről az Imagine Dragons koncertje után pénteken. A szervezők úgynevezett lassítókat szereltek fel a fokozatos és szakaszos kiengedés érdekében, mely igen jól működött: pontosan annyi ember jutott ki, mely felfért az épp érkező – tíz percenként közlekedő – HÉV-szerelvényre. Persze, van a Szigetről másik kiút is: a Jászai Mari térre érkező hajójárat, melynek az ára igencsak borsos: egy út kétezer forint.
