A film egy teheráni kábítószer-kereskedő mindennapjairól szól, és kódolt képekben tükrözi az életet egy olyan országban, ahol a szabadság nem magától értetődő. A fesztivál előtt az iráni hatóságok arra kérték Ali Ahmadzadehet, vonja vissza a filmjét a versenyből, és nem engedték, hogy elhagyja az országot. Az iráni biztonsági minisztérium vizsgálatot indított a rendező ellen.
A Mantagheye Bohrani című filmet az iráni hatóságok engedélye nélkül, a „Nő, élet, szabadság” forradalma előtt forgatta le a rendező Iránban. A méltatások szerint az iráni fiatalok generációjának dühét és haragját tükrözi művészi módon. „Színészek helyett valódi emberekkel dolgoztam. A legtöbb helyzetben el kellett rejtenünk a kamerát, vagy bonyolult trükköket kellett kitalálnunk a korlátok megkerülésére. Ennek a filmnek a készítése nagy lázadás volt. Bemutatása még nagyobb győzelmet jelent számunkra” – mondta Ahmadzadeh.
Lambert Wilson, a zsűri elnöke a döntés bejelentésekor elmondta: a zsűri egyhangúlag döntött úgy, hogy egy olyan filmet díjaznak, amely kollektíven felvillanyozta a tagjait. „Egy olyan filmet, amely éppoly magával ragadó és dacos, mint amilyen együttérző és gyengéd. A rendező ötletes és fegyelmezett fényképezéssel és hangtervezéssel, hiteles és merész jeleneteket mutat be a nyomasztó és veszélyes valóság ellenére. Ez a film egy 99 perces sikoly a lázadás és a szabadság nevében.”
Ahmadzadeh 2013-ban debütált nagyjátékfilmmel, a Kami's Partyval, majd 2014-ben a Berlinben bemutatott Atomic Heart és 2017-ben a Phenomenon következett. Filmjeit, amelyek a lázadó fiatalokat és az iráni teokráciával való szembenállásukat ábrázolják, az országban következetesen betiltották. A locarnói fesztivál történetében ez a harmadik alkalom, hogy a fődíjat iráni filmes kapja, Ebrahim Ebrahim Forouzesh 1994-es The Jar, valamint Dzsafár Panahi két évvel későbbi, 1996-os A tükör című filmje után.
