Mészáros Lőrinc;luxusjacht;Heti abszurd;

- Heti abszurd: Ali baba és a 30-40 Mészáros Lőrinc

Mészáros Lőrinc nem a szavak embere, se Isten, se Orbán Viktor, se a szerencse nem tudta hozzásegíteni ahhoz, hogy barátságban legyen az édes anyanyelvével. 

Isten és Orbán Viktor munkája ebben a kalandos vállalkozásban véget is ért, a szerencsére várni pedig erősen kétesélyes, így a magyar milliárdos toplistavezető a nyilvánosságtól elzárva éli az életét (Fidesz-döntés 2017 környékéről). A vagyonából éppen Hold körüli túrára is kilőhetné magát, ahol nem fenyegetnek lepkék és visszautasíthatatlan jéghegyvásárlási lehetőségek, de Mészáros Lőrinc nem hülye, a klíma sokkal jobb Caprin és Monte-Carlóban, és nyitva tartó Miche­lin-éttermet is klasszissal könnyebb találni, mint a Nyugalom tengerén.

Egyszer megpróbáltunk örülni neki, hogy van egy fénysebességgel gazdagodó milliárdosunk. Elképzeltük, hogy megveszekedett fideszesek vagyunk, akik bármely tetszőleges pillanatban máig harcoló kommunista alakulatok hideg leheletét érzik a tarkójukon, három műszakban védik késhegyig a békésen játszadozó kisdedeket az indiai atléták migránsattakjától, és örülnek az Európa-bajnok inflációnak, ami elvitte a megtakarításaikat, a nyaralásaikat és a konyhapénzüket. De a mosolyuk még mindig tart. Berlin. És ha már: Martin Schulz volt szocialista EP-elnök beszólt pártunk és kormányunk fejének, meg a lengyelekének is, miszerint lehetetlen rájuk számítani az uniós politikában, mert csak haszonelven érdekli őket Európa; Orbán Viktor pedig utcai harcosként rúgkapált vissza: lám, most Schulz akarja eldönteni, hogy ki az európai, és ki nem, „úgy tűnik, hogy egyesek nem tudják elengedni a kommunizmust”. Néha tényleg beletalál az Öreg.

A Magyar Nemzet meg is írta: Orbán Viktornak mindig igaza van. Talán belefér Tuzson Bence idejébe, hogy az őszi ülésszakra beterjessze a vonatkozó kormánysalátát a Tévedhetetlen Kormányfőről a gyermekvédelmi passzusok belengetett szigorítása mellé, alá, köré.

De vissza a Tengerek Ördögéhez! Kétségbeesésünkben fellapoztuk a Magyar Nemzetet, segítsen már nekünk jó fideszesnek lenni, vagy legalább bármilyennek, hogy megértsük végre, miért jó nekünk az, ha az adóforintjainkból összehordott Mészáros-féle Magyar Bankholding a Mészáros-féle (és tavaly veszteséges) Euroleasing Zrt.-n keresztül 27 milliárdért vásárol egy akkora jachtot, amivel még parkolni sem egyszerű, és aminek csak a fenntartása évi 2,4 milliárdba kerül, hogy ezen a bárkán szelje „olaszos családostul” a Földközi-tenger habjait. Oké, hogy addig sem beszél, és addig sem próbálja feldolgozni a mesebeli történetét (Ali baba és a 30-40 Mészáros – Gulyás Gergely szerint Mészáros Lőrinccel az a baj, hogy nincs belőle 30-40, lojalitáspróbára felkészül: Pesty László). Valamiért nekünk csak nem jön ki a matek, éppen mint a rezsicsökkentésnél és az árstopnál: többe kerül a megvédésünk, mint ha a kormány inkább végig lopott volna, és nem rajtunk segít! Addig sem a galád komcsik és a liberális szakállas bácsik gazdagodnak, nem is beszélve a háttérhatalomról, ami sosem alszik? Esetleg Mészáros azért jolly joker, mert titokban neki is van egy találmánya? A „Légy jókor jó helyen mindhalálig” robotorr? Nem tudjuk. Mindenesetre e pillanatban a magyar állam gazdaságfilozófiája egészen unortodox: a pénzünkből összevásárolja az országot, és lassan a fél Balkánt, visszaforgatja újabb bevásárlásokba, aminek a hasznából azért nagyon sokára férünk föl a Rose D’Or tatjára, és a jelek szerint nem nekünk épül Hatvanpuszta sem. Vagy meglepetés lesz? A putyini minta szerint aligha, Oroszországban az uralkodó osztály kezéből százévente úgy kell kicsavarni a tőkét. De mi itt úriemberek volnánk, gusztusunk sincs hozzá, megvárjuk, amíg elengedik.

Mondjuk ezt azért, mert a Magyar Nemzet hasábjain egy ukmukfukk nem sok, annyi támpontot sem kaptunk a Mészáros-fényűzés feldolgozásához: a fideszesek a jachtozás helyett Karácsonyék szélsőbaloldalt támogató pártalapítványának százmilliós kaszálásáról (Mészáros pár heti jacht- és udvartartása), Karácsonyék szabálytalan közbeszerzéseiről és a korábban érkező szeptemberi családtámogatásokról olvashattak, közvetlenül „Az idő mindig igazolja: Orbán Viktornak igaza van” című alapvetés mellett. A polgári újságírás zászlóshajója Tiborcz István PR-interjúját bezzeg felfedezte, hiszen mi kellemetlen lehet egy olyan írásban, amely természeténél fogva a valóságnak csak a rózsaszínét tartalmazza, a sötét fonákját nem. A valódi „kérdezz-felelekhez” képest a „kérdezz, amit akarok, és felelek, amit akarok” műfaja nem rengette meg a NER-t. A Nemzet a BDPST Group cégcsoport tulajdonosaként idézte Orbán Ráhel férjét, a miniszterelnök vejét. Aki úgy véli: befektetéseik nagy részét bizonyos értelemben társadalmi felelősségvállalásként értelmezi. Még Mészáros Lőrinc is szóljon pár szót a korallzátonyokért meg a palackorrú delfinekért, és megnyugodhatunk, a pénzünk jó helyen fial.

És hogy két agysejtmilliárdosról is megemlékezzünk: Menczer Tamás visszaszólt Szlovákia miniszterelnökének, bizonyos Ódor Lajos közgazdász egyetemi oktatónak, aki – nem csal a látszat – magyar. Na de milyen magyar? Szerinte Orbán Viktor ugyan nem maradt teljesen egyedül az EU-s csúcstalálkozókon, beszélgetnek még vele, de a nézeteivel jobbára egyedül van. Az offenzívából sportot űző külügy ügyeletes vitriolos kommentátora szerint „sokan szeretnének annyira egyedül lenni, mint Orbán Viktor”, aki nem kapta a miniszterelnöki széket, hanem negyedszer nyert kétharmaddal, és amúgy – ezen a héten nagyot megy a főni – az összes nemzetközi válsággal kapcsolatban kiderült, hogy Orbán Viktornak van igaza.

Érdemes lenne a törvény után óriásplakátokra is felkarcolni, nehogy valaki idetévedjen, egy karibi ország fehértől elütő négyszer százas váltója például, és gyanútlanul szelfizve elvegye a kedvünket, az igazságunkat, és végül a Fülöp-szigeteki akkumulátorgyártók vendégmunkáját.

A magyar kormány Európa-bajnok tuskópolitikáját egyengette a héten Gyopáros Alpár is, aki a Facebookon tette a hülyét meggyőzően. A korábban a kelet-ukrajnai fronton hazáját védő Sándor Fegyir filozófus-szociológust, Ukrajna leendő budapesti nagykövetét cinkelte, miszerint nagyon sajnálja, de nem tudja elolvasni a cirill betűket: hogy hívják ezt az embert? Miután valaki megsegítette, a Modern Települések Fejlesztéséért felelős kormánybiztos megjegyezte: „ezek szerint nem magyar az ember”. A gyökérzöldség receptjéért Németh Szilárd és Kocsis Máté sírva könyörög azóta is, pedig lett volna idejük megszerezni. Magyarország gyorsaláírás-bajnoka, Novák Katalin ugyanis hónapokig packázott Fegyir kinevezésének láttamozásával.

Csak megkaptuk a választ, ha még kérdés lett volna, ki az európai, és ki a magyar, bármennyire is nem akartuk hallani.

Ma figyelmen kívül hagyni a mesterséges intelligenciát olyan lenne, mint 2007-ben lekicsinyelni a mobiltelefont. Az életünk minden részébe be fog kúszni az MI, oda is, ahová eddig nem gondoltuk volna. Forradalmasíthatja az orvoslást, a közlekedést, a klímaváltozás elleni küzdelmet, az oktatást, és segíthet csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ámde veszélyei is vannak, és itt ne rögtön gyilkos robotokra gondoljunk – az Európai Unió mesterséges intelligenciával foglalkozó különbizottsága (AIDA) őszre ígért, még a ChatGPT elindítása előtt megalkotott kereteknél jóval szigorúbb szabályozása elsősorban az adat- és a fogyasztóvédelemre fókuszál, hiszen a példátlan léptékű adatgyűjtés előidézheti a tömeges megfigyelést, az alapjogok sérülését. A lehetőséget látja az MI-ben Laki Beáta filozófus is, egyben morális kötelességünket, hogy az emberiség javára és boldogulására használjuk azt, hiszen számos tudományos innovációt tudunk felsorolni ellenpéldaként, gondoljunk akár a mozikban most vetített Oppenheimer-történetre.