Nincs minden veszve. A tengerkék szemű, csábos mosolyú Jonas Nilsson énekére bájos tinilányok fürtjei áramlanak, s tapossák minőségizene-értőn a szalmát, amit az előző nap felázott talajra terítettek a professzionális paloznaki piknikszervezők. A svéd Dirty Loops funk-pop-jazz fusion-trió koncertje erős kezdés, idővel kerülnénk egyet az egyik Homola hidratáló tesztpont felé, de mágnesként ránt vissza a skandináv koncert-funky. A három északi legény és a háttérsession olyat teker másfél óra leforgása alatt, hogy már előre sajnáljuk (mint kiderül, indokolatlanul) a nap záróegyüttesét. Közvetlenek és helyesek, s mindezen átérezni véljük az énekes-billentyűs alázatos karakterét. Nilsson az interjúi alapján szerény zenész, már-már frontembert mondanánk, de a jobbára a billentyűk mögött éneklő fiatalember színpadi jelenlétében még a közönség felé tett lépések is a zene alá rendeltek. Kisgyermekként már szülei templomi kórusában énekelt, később Lady Gaga- és Justin Bieber-feldolgozások YouTube-sikere repítette az első sikerig. Michael Jackson Thriller-je már egy érett muzsikus megszólalása, és isteni hangterjedelmének bizonyítéka. Első kislemezét (Coffee Break, 2018) Richard Bonával (basszus) hozta ki, és előrevetítette: kivételes tehetség koptatta a padokat a Stockholmi Királyi Zeneakadémián a kedves különc Henrik Linder (basszusgitár) és a megbízható ritmusfelelős, Aron Mellergård (dobok) társaságában.
Az ég is megnyílik ezután. Mondanánk, hogy leszakad, de azért láttunk már leszakadtabbat. A domb több ezres tömege empirikus próbát tesz a „sok jó ember...” kezdetű szólásra. Magunk a BalatonBike nyolc négyzetméteres mobilsátra alá húzódunk, úgy harmincadmagunkkal. A hangulat felemelő, a zöld veltelíni kitart. Hiánypótló felismerés jön egy spontán sátormérnöktől: ragadjuk meg a termetes ernyő lábait, és battyogjunk a színpad elé. A magyar megosztottságot, ami ezúttal nem undok, itt sem ússzuk meg: a nagyon Balaton nagyszínpad és a Fábián Juli-pódium is kap szavazatot. Szedtük-e a keleti-medencei sátorfát: borítsa homály. A színpad mellett mindenesetre regisztráljuk, az esőkabát erőst kelendő: sikerül kinyúlnunk a valódi védelmet kínáló, utolsó M-es, rövid ujjú utász-zöldet, de ki nézi.
A paloznaki péntekre a Thievery Corporation teszi föl a koronát. Elektronikus amerikai DJ-duó – ezt tudni róluk, de a meghatározás alig fedi a valóságot. Vannak vagy tízen, és nagyszínpadra teszik Eric Hilton és Rob Garza dub, acid jazz, brazil bossa nova és indiai színekkel rajzolt zenei világát. Az elektronikus alapokra, repetititivásokra világzene kerül, vagy inkább világ-körüli-utazás-zene, négy karakteres afroamerikai és egy latino énekessel. Rap és lounge is beleszövődik a történetbe, amely ritmusra csillan a fóliák alatt hullámzó, ázott szalmataposók tömegén.
Az égből és az Időképből igyekszik olvasni minden Paloznak-járó a szombati reggelen. A szervezők az OMSZ-jóslatra hagyatkozva mérsékelt szitálást ígérnek. Az ikonikus Incognito közel telt házas koncertjére még a nap is megmutatja magát, ami a 2016-os pikniken nem történt meg: akkor a vihar miatt egy kisszínpadra szorult a világhírű brit acid jazz-banda fergetege. A mostani koncert tizenkét zenésze is hozza a tőle elvárható professzionális megszólalást (úgy ötvenen járták-járják a világot, 44. éve rotációban). Mint Jean-Paul 'Bluey' Maunick dalszerző, gitáros-énekes a zene.hu kérdésére a koncert előtt elmondja: a „legfontosabb, hogy megszülessen a kapcsolat a közönséggel, hogy érezzük, hogy jó szolgálatot teszünk, hogy inspirálunk, hogy töltekezést biztosítsunk a léleknek.”
Ez a töltés még inkább működik a fesztivál zárókoncertjén. Valde Orsolya fesztiváligazgatótól tudjuk, a brit Level 42 jazz-funkcsapat két viharos budapesti átlandolás és egy bécsi leszállás után –, kalandosan és kialvatlanul érkezett a Balaton-partra, de olyan élénk fiesztát hozott, hogy az előszínpadnál csápoló nézők lába csak ritkán érintette a földet. Örökre eldöntve a kérdést: együtt öregszenek-e a zenészek a slágerekkel. Ráncok helyett táncok jöttek a Mark King (basszus, ének), Mike Lindup (billentyű) és Nathan King (gitár) triótól, valamint az ütősöktől és a virgonc, élesen-hegyesen atompontos fúvósszekciótól.
Fölöttünk az ég, rajtunk a fólia, jöjjön, aminek jönnie kell: a tizenkettedik Paloznaki Jazzpiknik.
Info: Paloznaki Jazzpiknik, 2023. augusztus 3.-5.
