Carrara, 1978. január 28.: megszületett minden idők egyik legjobb futballkapusa, Gianluigi Buffon, azonban a négykilós csecsemő nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, s oxigénhiányos állapotba került. Az orvosok intenzív osztályra vittek, és sokáig inkubátorban tartottak, okkal aggódtak, hogy a kis Gigi agykárosodást szenvedett. Szerencsére nem így lett.
Buffon sportos családba született, édesapja súlylökő, édesanyja diszkoszvető volt, két nővére pedig röplabdázott. A család harmadik szülöttje kezdetben asztaliteniszezett, hatéves volt, amikor a Speziában kezdte el rúgni a bőrt. A később 192 centiméterre növő fiúcskát tehetséges középpályásként tartották számon, akiből pontrúgás-specialista vált. Tizenkét éves volt, amikor valami átkattant a fejében: az 1990-es olaszországi vb-n a kameruni kapus, Thomas N’Kono elvarázsolta, s eldöntötte, az ő helye is a gólvonalon lesz. Csapata és az őt figyelő is Inter is középpályásként számolt volna vele, így ő a Bonascolába igazolt. Később az AC Milan postán küldött szerződést a szülőknek, akik viszont nem szerették volna, hogy kisfiuk túl messzire kerüljön otthonról. A Bologna a próbajátékot követően visszalépett, így szerződött Parmába, ahol 13 évesen bentlakásos iskolába került.
14 évesen már cigarettázott, később a Parmánál a 88-as mezszámot választotta, ekkor kapott hideget-meleget, mivel ezt antiszemita szimbólumnak tartják – a közelmúltban be is tiltották e szám viseletét. S nagyjából ekkor hamisította meg a bizonyítványát, hogy felvegyék az egyetemre, ez idő tájt pedig tiltott sportfogadásokat is kötött. Buffon 1995-ben tinédzserként mutatkozhatott be a Serie A-ban, Luca Bucci, a Parma első számú kapusa megsérült, ezért a fiatal hálóőrt az ifiből felhívták az első csapatba.
„Keddtől velünk edzett, beállt a kapuba, és elképesztő dolgokat csinált, amiket ő teljesen mindennapinak gondolt. Utána megdolgoztattam a csatáraimmal, de senki nem tudott neki gólt rúgni. Odafordultam a kapusedzőmhöz, hogy meg tudja-e magyarázni, amit látunk. Ez a gyerek egy fenomén, felelte” – tekintett vissza az időben Nevio Scala, a Parma akkori edzője, aki az AC Milan elleni bajnokin be is vetette Buffont. A fiatal kapus a buszon édesen szundikált, miközben társai attól rettegtek, hány gólt kap majd az aranylabdás Roberto Baggio – és az egy hónappal később ugyancsak aranylabdássá váló – George Weah duótól. A mérkőzés gól nélküli döntetlent hozott, Buffon pedig elindult a világhírnév felé.
220 meccs után akkori világrekord összegért, 52 millió eurónak megfelelő líráért igazolt át a Juventushoz, amely mellett akkor is kitartott, amikor a klub a Calciopoli-botrány miatt a Serie B-be került. S azóta eltelt jó pár év, mindössze két kapusért (Kepa és Alisson) fizettek több pénzt kapusért.
Tíz olasz bajnoki címet nyert, öt Olasz Kupát, három BL-döntőben játszott, 2006-ban világbajnok lett, 2012-ben Eb-döntőt játszott. 176-szor ölthette magára a nemzeti szerelést. A Juventusban 17 évet töltött el, onnan a PSG-hez igazolt egyetlen évre, majd 2019-ben már ismét a Parmában játszott. Buffonnak volt egy jövedelmező ajánlata Szaúd-Arábiából, de úgy döntött, visszavonul, s a hírek szerint az elhunyt Gianluca Vialli csapatmenedzseri pozícióját veszi át az olasz válogatottnál.
