- Még egy horror is lehet önismereti munka alapja az irodalomterapeuta szerint

Hazánkban a ’70-es évek óta létezik a biblioterápia, vagyis irodalomterápia, de talán az utóbbi tíz évben került fókuszba ez a kész megoldásokat nem kínáló, mégis sok helyzetben segítséget nyújtó önismereti módszer. Művelői nem csak az irodalom világán keresztül közelítenek az emberi problémákhoz, egyre több irodalomterapeuta neve mellett tűnnek föl egyéb műfajok is, Borbély Zsuzsa például filmeket és sorozatokat is használ terápiás foglalkozásai során.

Borbély Zsuzsa kulturális újságíróként vált irodalom- és filmterapeutává – egy terápiás foglalkozás inkább utat mutat, lehetőséget ad egy adott probléma felismerésére, körüljárására, akár feldolgozására – mesélte –, a csoportban a kreatív önismeret mellett jó találkozni mások nézőpontjával, történeteivel. Ez a módszer lehetőséget ad, hogy a terapeuták a saját személyiségükre alakítsák a módszert, előképzettségükhöz, érdeklődésükhöz mérten: van, aki a versekre vagy inkább az írásos feladatokra helyezi a hangsúlyt, más popdalokkal dolgozik, de akad, aki mozdulatművészeti elemeket alkalmaz. Az irodalomterápia készségkészletéhez sok más társulhat, érdemes minél több csoportot kipróbálni. – A Borbély Zsuzsa által vezetett csoportok különlegessége, hogy nemcsak az irodalom, hanem a filmek, sorozatok is előkerülnek. – A filmes előképzettségem miatt szinte egyértelmű volt, hogy a munkám részévé válik a műfaj. Talán a filmekkel kapcsolatban kevesebb bennünk a gátlás, hogy megosszuk az érzéseinket, véleményünket. A film- vagy sorozatnézés természetesebben része a mindennapjainknak, a legtöbben ezekkel kapcsolnak ki egy nehéz nap után. Nem aggódunk azon, hogy nem értünk hozzá, hülyeséget mondunk, nem ismerünk fel valamilyen költői eszközt vagy nem vagyunk jártasak az alkotó életművében, holott a verseken alapuló csoportok sem erről szólnak. Bízom benne, hogy ha valaki megtapasztalja, hogy működik az irodalomterápia egy könnyebb műfajban, utána kedvet kap „beljebb merészkedni” az irodalomba, akár a lírába – fejtette ki Borbély Zsuzsa, aki nem győzi hangsúlyozni, hogy egy művészetterápiás foglalkozás nem a műveltségről szól. – Jelenleg például Miyazaki Hayao filmjeivel és Agatha Christie műveivel foglalkozom két csoportban. Mindkét vonal nagyon izgalmas témákat kínál, a japán animéknél legutóbb személyre szabott ajtótárcsát készítettünk A vándorló palota nyomán, Agatha Christie-nél pedig a két fő nyomozó, Miss Marple és Hercule Poirot karaktere alkalmat ad, hogy megvizsgáljuk, hogy profitálhatunk a különcségeinkből. Rendkívül érdekes, mennyiféle történetet hoznak elő ezek a művek – mondta.

– Nem kötelező hozzászólni, senkit nem szólítok fel. Mindenki annyira vonódik be, amennyire szeretne, ugyanakkor azt tapasztalom, hogy a közös érdeklődésű csoportokban rögtön kialakul egy közösségérzés, egy nyelvet beszélnek, ismerik az utalásokat ez pedig segíti a munkát. Aktívabbak és jobban megnyílnak – magyarázta a terapeuta – ez egy igazán kényelmes dolog, olyan, mint egy baráti beszélgetés. – A művészetterápia foglalkozásainak vezetői és résztvevői is többségében nők, ritka, hogy férfiak is csatlakoznak. – A férfiak vagy azt gondolják, hogy az önismeret nem nekik szól, vagy azt hiszik, hogy azok a filmek, sorozatok, amik őket érdeklik, nem alkalmasak irodalomterápiára, ahogy leszűrtem a reakciókból, mikor meséltem a munkámról a férfi ismerőseimnek. Nagy kihívás és folyamatosan tervben van egy kifejezetten férfiakat célzó csoport. Kérdés, hogy mi lesz a megfelelő téma számukra: Rejtő Jenő, a szuperhősfilmek vagy tudományos-fantasztikus irodalom/filmek – válaszolt a terapeuta.

Borbély Zsuzsa az egyik szerzője egy nemrég megjelent padlizsánlila irodalomterápiás kézikönyvnek, a Szöveglelő a maga száz szócikkével lényegében a négy fal közötti, személyes biblioterápiára ad alkalmat, mindemellett egy nagyszerű könyv- és versajánló. – A Szöveglelő nem előzmény nélküli kötet, két hasonló könyv jelent már meg külföldön, a The Novel Cure és a Tolstoy Therapy. Ezek inspirálták a szerzőket, de a szócikkek összetétele és az ajánlatok mind az én és kilenc kollégám munkája a Magyar Irodalomterápiás Társaságtól – mondta Borbély Zsuzsa hozzátéve – azért is volt fontos, hogy ne fordítás, hanem egyedi kötet készüljön, mert így klasszikus és kortárs magyar könyvek is szerepelnek az ajánlott művek közt. – A Szöveglelő szócikkei közt megtalálható például a szorongás, a honvágy, a munkahelyi konfliktusok, az alkoholizmus, a depresszió, a hajléktalanság, de a barátság, a szivárványcsaládok és a közösségi média is. Ha például valaki a klímaszorongásra keres rá, akkor a jelenség egy rövid leírását kapja, valamint három kifejtett könyvajánlót, de a szócikk végén még öt további ajánlott olvasmánnyal és tíz, a témához kapcsolódó verscímmel is találkozhat.

(Ezt a tételt bármelyik, kötelező olvasmányokat tanító magyartanár is rögtön megcáfolja.) Gyakorta látok Facebook-csoportokban olyan kérést, hogy ajánljanak filmet, amiből a gyerek rájön, hogy a szülőnek van igaza vagy olyat, amiből a párom rájön, hogy nem jól bánik velem. Ez lehetetlen irány, abban tudunk segíteni, hogy te mit olvass/nézz, aminek kapcsán elgondolkozhatsz magadon, de még itt sem biztos, hogy ugyanarra a megállapításra jutsz, mint a terapeuta. Ahogyan ez a módszer nem is horoszkóp: abból, hogy mit nézel, nem tudom meg egyből, milyen vagy. Mindemellett nem fontos, hogy vérkomoly művészfilmeket vegyünk elő, egy horrorfilm is lehet önismereti értékű, mert nem a forma a lényeg, hanem a témafelvetés maga, és hogy te mit látsz benne, mennyiben szól rólad vagy az életedről a mű (remélhetőleg nem a horrorfilm) – zárta szavait Borbély Zsuzsa.