Szinte naponta érkeznek hírek arról, hogy kutyák embereket harapnak meg, most azonban az egész világon felborzolta a kedélyeket, hogy Joe Biden amerikai elnök egyik kutyája, Commander legalább tíz alkalommal harapta meg a politikusok biztonságáért felelős titkosszolgálat tagjait. Egyikük kórházba is került, olyan súlyos sérüléseket szenvedett el a jobb felső karján és a combján – írja az AP amerikai hírügynökség. Egy másik elnöki testőr egy acélkocsit használt, hogy megvédje magát a kutya támadásától, de hiába. A német juhászkutyát születésnapi ajándékba kapta az elnök.
Ismert, hogy Biden előző kutyája is ugyanilyen viselkedési problémával küzdött, többször megharapta az elnök testi épségére ügyelő titkosszolgálat tagjait és a Fehér Ház személyzetét is. A Major nevű német juhászkutyát végül Delaware-be küldték a barátaikhoz.
Elizabeth Alexander, a first lady, Jill Biden kommunikációs igazgatója egy e-mailben azt írta, hogy a Fehér Ház komplexuma egyedülálló és gyakran stresszel teli környezet a házi kedvencek számára, és hogy a Biden család azon dolgozik, hogyan lehetne ezt a helyzetet mindenki számára jobbá tenni. Alexander hozzátette azt is, hogy Bidenék együtt dolgoznak a titkosszolgálattal és a Fehér Ház rezidenciájának személyzetével további pórázvezetési protokollokon és képzésen, valamint olyan kijelölt területek kialakításán, ahol a kutya szabadon futkározhat.
„Nincs olyan, hogy harapós kutya!” – szögezte le Tornóczky Anita rehabilitációs kutyakiképző. „Hiszen az agresszió nem természetes lelkiállapot az állatvilágban. Mindemellett vannak rossz idegrendszerű kutyák, illetve amelyeket rosszul szocializáltak vagy rosszul kondicionáltak, meg olyanok, amelyeket rosszul vezetnek a gazdáik. A németjuhász alapvetően jól nevelhető fajta. Minden politikai felhangot mellőzve, rossz üzenet az, hogy Biden elvitette Majort, majd kapott helyette egy másik kutyát. Ez azt sugallja, az a megoldás, hogy ha rosszul viselkedik a kutya, cseréljük le, ahelyett, hogy elgondolkodnánk, mit csinálunk rosszul.”
Ugyanis hiába foglalkozik szakemberek, kiképzők hada egy kutyával, a gazdája nélkül ez nem sokat ér. „Engem is rengetegen keresnek meg, hogy hozzam el a kutyát, neveljem meg, és utána majd otthon is jól viselkedik. Ez nem így működik! A kutya a gazdája energiájára kapcsolódik. Egy olyan viselkedésprobléma, ami a gazdi attitűdjéből fakad, nem fog helyrejönni nélküle. Ugyanis ez a probléma az én jelenlétemben 80 százalékban nem fog előjönni. Szinte biztos, hogy Biden kutyája nem agresszív, hanem védi a gazdáját. A titkosszolgálat emberei nyilván jó kiállású, erős energiájú emberek, és a kutya úgy ítélheti meg, hogy potenciálisan fenyegetik az ő gazdáját, akit ő nem tart elég erősnek ahhoz, hogy megvédje saját magát” – tette hozzá. Tornóczky Anita
arról is beszélt, hogy ha egy kutya megharap valakit, legritkábban a domináns agresszió a kiváltó ok, sokkal inkább a félelem, a szorongás, a helyzet rossz felismerése áll a háttérben.
Ha egy kutya nem kap elég ingert fizikálisan, mentálisan, akkor beszűkül. „Ez olyan, mintha egy gyereket bezárnál egy pincébe egyedül egy évre. Ezért őrülnek meg a láncon tartott kutyák: nincsenek lemozgatva, nem éri őket inger, nem látnak semmit a világból, és ha bármilyen ingerrel találkoznak, arra úgy reagálnak, hogy vagy el akarják kergetni, vagy meg akarják ölni. Amikor aztán egy ilyen kutya elszabadul a láncról, mindenkit megharap. Egyszerűen nem tudja, milyen a normális szociális viselkedés.”
A harapási statisztikák élén a kistestű kutyák állnak. A közhiedelemmel ellentétben a bull típusú kutyák az első tízben sincsenek – ismertette Tornóczky Anita a meglepő tényeket. – Ugyanis ha nem keretezed a kutyát, akkor nincs biztonságos viszonyítási pontja, hogy mi a normális viselkedés. A kistestű kutyák nagy részét nem sétáltatják megfelelően, nem tanítják semmire, nincs semmilyen keret. Anyuval alszik az ágyban, azt csinál, amit akar. Nem kutyaként bánnak vele, hanem babáznak vele. Ez pedig visszaüt.
A jó hír az, hogy a viselkedési problémákat lehet kezelni, ehhez azonban szakember segítségét kell kérni. A kutyakiképző azt tanácsolja, hogy a gazdi először vezessen naplót egy hétig, amelybe pontosan feljegyzi, hogy mikor mennyi időt foglalkozik érdemben a kutyájával – séta, játék, képzés –, és valószínűleg kiderül, hogy valójában nagyon kevés időt fordít erre. – A legfontosabb, hogy legyenek korlátok, szabályok. Mindent, ami a kutya számára fontos – evés, játék, séta, simogatás –, mi keretezzük. Én döntöm el, hogy mi mikor történik, és mennyi ideig tart. Apróságnak tűnik, de gyakori hiba, hogy például a játékok szanaszét hevernek a lakásban, és amikor a kutya odahozza a rózsaszín maciját, akkor jó szolga módjára játszom vele. Így a játékot ő keretezte. Minél több, számára fontos dologban ő szabja meg a kereteket, annál inkább azt fogja gondolni, hogy az ő feladata mindent kontrollálni. Ez odáig terjedhet, hogy ha valaki érkezik hozzánk, a kutya úgy gondolja, az ő dolga eldönteni, hogy fenyegetést jelent-e a falkára nézve, és ha úgy ítéli meg, hogy igen, akár elkergetheti vagy megharaphatja.
