Megbűvölten néztem a szombat esti izraeli tüntetésekről készült felvételeket – több százezres tömeg az utcákon Tel-Avivban és Jeruzsálemben egyaránt. Huszonkilenc hete, december vége, az új Netanjahu-kormány megalakulása óta minden hétvégén utcára vonultak az izraeli alkotmányos berendezkedést alapjaiban átírni készülő igazságügyi reformtervezet ellenzői, így elsőre nincs is semmi rendkívüli – a tömeg nagyságán kívül – e képekben.
Mindaddig, míg a kísérő szöveget el nem olvasom – egyik városban a reform ellenzői, Netanjahu és kormánya ellenfelei, másikban leglelkesebb támogatói gyűltek össze. És ezek az emberek, százezrekről beszélünk, pályaudvarokon, buszmegállókban, autópályán és út menti pihenőkben keresztezték egymás útjait. Tették mindezt békésen, helyenként kezet nyújtva az ellenkező irányba tartóknak, elbeszélgetve velük egy-egy kávé mellett valamely pihenőhelyen, benzinkútnál. Egy korábbi jeruzsálemi felvétel is kering a közösségi médiában. Azon egy jeruzsálemi szűk utcában találkoznak a két tábor képviselői és kezet fogva haladnak el egymás mellett.
Mindeddig azt hittem, hogy Izrael erejét legyőzhetetlen hadserege, híres-hírhedt titkosszolgálata, tudományos, technikai eredményei, bankszektora adja. Nyilván, nem elhanyagolható szempontok ezek sem, de Izrael igazi erejét az igazságügyi reform elleni tüntetések mutatták meg a nagyvilágnak. A zsidó állam lakói hónapok óta elvekért harcolnak, a demokratikus jogállam sérelmére elkövetett kormányzati visszaélés több tiltakozót vitt az utcára, mint máshol a béremelési követelések, a nyugdíjkorhatár-növelés elleni tiltakozások vagy akár az éhséglázadások. És nyomukban nem lángolnak az autók, nem sorjáznak betört vitrinek, nincsenek anyagi károk. Nem kell féltenünk az izraeli demokráciát, megvédik azt saját polgárai.