Az egyetemes magyar sport egyik legkellemetlenebb pillanataként vonul be az emlékezetbe, amikor a legnépszerűbb magyar klub elnöke szó szerint könyörög a szurkolóknak – ne szépítsük – az életéért, hatalmon maradásáért. A kormánypárt egyik legbefolyásosabb politikusa áll a stadionon kívüli kordon alsó fokán, és a túloldalon lévő dühödt tömeghez beszél a VERESÉG után. Testtartása görnyedt, hangja elcsukló, már-már a sírás határán, gesztikulációja, testbeszéde nem idézi azt a magabiztos vezetőt, aki önmagáról írt könyvet a FTC nevében „Új korszak – Az első tíz év” címmel. Azokhoz beszél, akik azt gondolják magukról, hogy a Ferencvárost velük lehet és kell azonosítani, mivel ők a Ferencváros. A kigyúrt palik jellemzően izompólóban és aranysassal díszített fuksszal a nyakukban hallgatják. Kezük és a lelkük ökölben. Kubatov Gábor nekik igyekszik magyarázni a magyarázhatatlant. Az ilyesmi nyilván bevett a hanyatló Nyugaton is; a Real, a Barca vagy a Liverpool elnöke is gyakran tart a stadionon kívül fogadóórát az ultráknak… Bár azóta már nem ilyen beszédes, pont egy hete nincs se véleménye, se következménye, hogy egy pizzafutárokból, postásokból, villanyszerelőből álló feröeri csapat megsemmisítő fölénnyel küldte őket a BL helyett a „Konfetti Ligába”.
Kubatov korábban nem volt ilyen bátor, nem állt ki, holott ugyanezek a „fradista” fukszosok egy ártatlan szimbólum átfestésével üzenték: az Árja Zöldek nevű csoport nem hagyja, hogy akár egyetlen szivárványos pad hirdesse a IX. kerületben az elfogadást, a toleranciát, a szeretet. Akkor nem szólalt meg, nem volt mondanivalója. Pedig ott és akkor nem kellett volna görnyedt háttal, állítmány és értelem nélküli mondatokban könyörögnie.
Megtapasztalhatta volna, milyen egyenes gerinccel beszélni, még ha ez valóban nehezebb is.
Kubatov a feröeri estén elveszítette elnök jellegét. Az elnökök mostantól a kigyúrt fukszosok, akiktől a kormánypárt fekete öves politikusának is remeg a hangja.
A Fradi-szív kihunyt. Helyette: a Fradi szív.