könyv;Egyesült Államok;irodalom;Oakland;

- Rémálmaink Amerikája: az Éjjeli árnyak egy olyan világot mutat meg, amelynek eddig talán csak a felszínét láthattuk

Az Éjjeli árnyak főszereplője, Kiara tizenhét évesen vált az oaklandi rendőrök szexjátékszerévé – egyszerre ismeretlen és ismerős korrupt világgal találkozunk Leila Mottley könyvében.

„Amikor még tizenéves voltam Oaklandben, megjelent egy hír arról, hogy az oaklandi rendőrség és több környékbeli rendőri szerv tagja részt vettek egy fiatal nő szexuális kizsákmányolásában, majd megpróbálták eltussolni az esetet. Ez az ügy hónapokon, éveken keresztül folytatódott, és a hírekben már nem említették, de én továbbra is sokat gondoltam a történtekre, erre a lányra és a többire, akik nem kerültek címlapra, de ugyanúgy megtapasztalták, mit tesz a rendvédelem egy ember testével, elméjével és lelkével” – írja Leila Mottley első könyvében. Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor tavaly az Éjjeli árnyak (Nightcrawling) felkerült a Booker-díj hosszú listájára, ezzel ő lett a valaha volt legfiatalabb szerző, akit jelöltek a díjra.

Kiara mindössze tizenhét évesen magára marad bátyjával, Marcus-szal. Az Oakland nyomornegyedében élő fiataloknak saját lábukra kéne állniuk azután, hogy édesapjuk meghalt, édesanyjukat pedig rehabilitációs intézetbe zárták. Ki kéne fizetni a lakbérhátralékot, ételt kéne venni, ráadásul a szomszéd fiúról, Trevorról sem gondoskodik senki Kiarán kívül. Marcus az álmait kergeti: rapperként akar befutni fényes karriert, ugyanazt az utat kívánja bejárni, amit nagybátyja, Ty bácsi, akinek sikerült kitörnie Oakland nyomorából. Kiara sehol nem talál kereső állást, végül szexmunkásnak áll. A megaláztatásokkal és erőszakkal teli munka akkor válik igazi pokollá, amikor az oaklandi rendőrök válnak Kiara elsőszámú kuncsaftjaivá. A lány csak jelvényszámaik alapján tudja azonosítani azt a rengeteg férfit, akiket az esték folyamán ki kell szolgálnia, gyakran nem is kap pénzt, a rend őrei a védelmükkel fizetnek neki. Ezzel szemben Kiara épphogy védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát azokkal szemben, akiknek az élvezetét egy női tarkóhoz szorított szolgálati fegyver biztosítja.

Oaklandet az Egyesült Államok tizenkettedik legveszélyesebb városaként tartják számon és mindig elegáns helyet foglalt el ezen a listán, 2019-ben egy év alatt 78 gyilkosság történt a kaliforniai városban, ahol százezer lakosra átlagosan 1272 bűncselekmény jut. Leila Mottley az agresszív és macsó Oaklandet egy fiatal fekete lány nézőpontjából mutatja meg. „Egy 2010-es tanulmány szerint a rendőrök által elkövetett szexuális erőszak a második leggyakoribb panasz a rendőri túlkapások tekintetében, és aránytalanul sok színes bőrű nő az áldozata” – fogalmaz Mottley, hozzátéve – „Olyan történetet akartam írni, amely tükrözi a fekete női létezéssel járó félelmet és veszélyt”. Az Éjjeli árnyak tökéletesen lerombolja az Egyesült Államokról alkotott pozitív képünket és megteremti rémálmaink Amerikáját: a lehetőségek országába kapcsán ugyanis gyakran elfelejtjük, hogy nem mindenkinek egyenlő lehetőségekkel született. Kiarának sincs lehetősége, képzettség híján sehova nem veszik föl dolgozni, hátrányos helyzete dacára állandóan másokról gondoskodik, a könyv egyik leglíraibb szála az, ahogyan Kiara igyekszik minél tovább megőrizni Trevor gyerekkorát, a tisztaságát. Erről a szerző megjegyzése úgy szól: „mint sok fekete lány, én is gyakran hallottam azt, hogy óvjam és védjem a bátyámat, az apámat, a körülöttem élő fekete férfiakat: az ő biztonságukat, az ő testüket, az ő álmaikat”.

Az eredeti cím Nightcrawling, mely írói találmány, tükörfordításban „éjjeli csúszást” vagy „éjjeli mászást” jelenthet. A „night crawling” egy bevett kifejezés az angol nyelvben, amely az éjszakai portyázásra, éjszakai életmódra és az éjszakai műszakban dolgozókra is vonatkozhat. A cím többrétegű, ugyanis a „night crawler”-re, vagyis az éjszaka aktív életet élő földigilisztára is utalhat, ezáltal kifejezi a „féregséget”, az alávalóságot, mely az áldozatok és az elkövetők tulajdonsága is egyben. Ezt a nyelvi bravúrt szinte lehetetlen lefordítani, de a magyar cím is nagyon kifejező: az éjjeli árnyak még az őket körülvevő sötét világnál is sötétebbek, veszélyesebbek.

Egy kutyaszaros medencével, kacajjal indul, és víz alatt kiengedett nevetéssel zárul Leila Mottley műve, mely pont ismerősségével sokkol: túlságosan törvényszerű a nők megalázása, ahogy túlságosan törvényszerű az esetek eltussolása is, a legfájdalmasabb, hogy nem lepődünk meg Kiara történetén. Talán nőként még megrázóbb olvasni a könyvet, de a kizsákmányolás, a jogtiprás, ha nem is szexuális értelemben, de a férfiakat is érinti, akik társadalmi hátterük miatt ugyanúgy kiszolgáltatottak.

Erős sztori, megfelelően adagolt történetvezetés, mégis lehet egy leheletnyi hiányérzetünk Leila Mottley debütkönyve kapcsán, és ez talán a mű aránytalanságai miatt van. A szerző olykor profin, olykor meg igazi kezdőként építi föl képeit, metaforáit, hasonlatai helyenként esetlenek. Leginkább az erőszakról ír hitelesen és hatásosan, a családi viszonyok felfestésekor és az érzelmes jeleneteknél általánossá, csöpögőssé válik. Továbbá Mottley nem rajzolja meg elég részletesen pár fontos karakterét, összességében Kiara családtagjait, bátyját, anyját és apját, a legjobb barátnőhöz, Aléhoz is kissé felszínesen nyúl. De mindezek szinte általános hibái az elsőkönyves szerzőknek. A mű egyik legnagyobb erénye, hogy emberi sorsokon keresztül képes megmutatni a nyugati part egyik legveszélyesebb városának problémáit, a bűnözés száraz adataiból végre széppróza lesz. Az oaklandi történettel Mottley a rendőri agresszió egy olyan oldalát világítja meg, amely három évvel a Black Lives Matter-tüntetések után is okkal lehet téma a világban, hiszen továbbra sincs előtérben. A mű egyik jelenetében föl is tűnik Freddie Gray alakja, a 25 éves afroamerikai férfit 2015-ben homályos ürüggyel tartóztatták le a rendőrök, az eljárás során súlyos nyakigerinc-sérülést szenvedett, amelybe egy hét múlva belehalt. Kiara hallva a súlyos rendőri túlkapás miatt felháborodott tüntetőket azon gondolkozik fogják-e valaha bajba jutott nők nevét is így kántálni, nem csak meggyilkoltakét.

Az Éjjeli árnyak mindenképpen fontos könyv, Csonka Ágnes alapos fordításában megismertet velünk egy olyan világot, amelynek eddig talán csak a felszínét láthattuk.

Remek és érzékeny könyv a korrupcióról, szegénységről és a társadalmi mobilitás hiányáról, mely nem csak Oakland koszos és bűnnel teli utcáit érinti.

Infó 

Leila Mottley – Éjjeli árnyak, fordította Csonka Ágnes. Libri Könyvkiadó Kft., 2023.