A kérdéskör szakértője, Horeczki Réka közgazdász, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) pécsi tudományos munkatársa nemrég publikált tanulmányában (lásd a névjegyet) egyebek mellett arra a kérdésre kereste a választ, milyen dinamika figyelhető meg az elmúlt évek kisvárosi életminőségében. Vizsgálatának fókuszába a közszolgáltatások megfelelő minőségét és a települések pályázati aktivitását helyezte. Utóbbit a vidéki társadalom életminősége javításának szándékával elindított Magyar falu program tapasztalatai alapján elemezte.
„Bizonyos történetileg kialakult adottságokon túl Magyarországon a rendszerváltás óta zajlik erős jóléti szuburbanizáció a főváros és a regionális központok körüli gyűrűkben – kezdi a helyzet vázolását a kutató. – Ugyanakkor érzékelhető kényszerű visszaköltözés is a nagyobb városokból a kisebbekbe és falura, például elvesztett munkalehetőség miatt, ami növeli a szegények és a szegénységnek kitettek számát. Miközben az érintettek nem feltétlenül tekintik magukat nélkülözőnek. Akár a kulturális szolgáltatások hiánya vagy nem megfelelő színvonala is szegénységi komponensnek tekinthető.
Bár kétségtelen, hogy a 2010-es évek óta a digitális világ sok mindent képes pótolni ezen a téren, de a társadalmi integrációt, a mobilitási lehetőségeket tekintve mégsem mindegy, hogy valaki járhat-e például színházba, vagy csak félévente érhető el számára valamilyen előadás a helyi művelődési házban. Mint ahogy annak is lehet jelentősége, van-e könyvtár a településén, vagy be tud-e ülni egy kávézóba.
”Horeczki Réka komoly különbséget mutatott ki az 5 ezer alatti, az 5–20 ezres és a 20 ezer feletti népességű kisvárosok kulturális és közszolgáltatási elérhetőségét és minőségét illetően. Ez az oktatásra és az egészségügyi ellátásra is vonatkozik. „Az egészségügyi helyzet ismertetése igen nehéz – mutat rá a szakértő. – Egyre idősebbek a háziorvosok, gyerekorvosok többnyire csak 5 ezernél népesebb kisvárosokban akadnak. Vannak persze körzetek, például egyes alföldi kisvárosok, ahol kedvezőbbek az állapotok, van mindennap rendelés. Az oktatással kapcsolatban tíz évvel ezelőtt interjúztam Dél-Dunántúl térségében. Talán meglepően hangzik, de a színvonallal nem volt probléma. A legtöbb kisvárosban működik középfokú oktatási intézmény, kihelyezett zeneiskolai tagozat, uszoda. Igyekeznek a gyerekek számára minden olyan lehetőséget biztosítani, amely a nagyobb városokban elérhető.”
Elérhetetlen pályázatok
A Regionális Kutatások Intézetében kidolgozott deprivációs – a közszolgáltatásoktól való elszakítottságot mutató – index alapján majdnem minden 5000 lakos alatti települést fenyeget a szegénység kockázata, döntően a vármegyeszékhely nehéz elérhetősége vagy egyes közszolgáltatások hiánya miatt. Ezzel együtt figyelembe kell venni, hogy a vidéki térségekben általában kiépült a szociális háló. „Az önkormányzatokat erős szociális érzékenység jellemzi – emeli ki Horeczki Réka. – Ha valaki elvesztette a munkahelyét, bevonják közmunka programokba, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is fontos közösséget alkot ezeken a településeken, sokszor az egyházakkal összefogva. Az önkormányzatok hajlamosak elnézően kezelni a gyakori mezőgazdasági, erdészeti feketemunkát, mert sokan csak így juthatnak jövedelemhez. A hosszabb idejű foglalkoztatást nyújtó startmunkaprogramok lehetőségeit is kihasználják, hogy megélhetést biztosítsanak a lakosok számára.
”Horeczki Réka tanulmánya kiemelten foglalkozik a Magyar falu programmal, de intézeti szinten korábban is boncolgatták hatását a baranyai települések életére. Meglepve tapasztalták, hogy a vártnál jóval kevesebb pályázat érkezett a leghátrányosabb helyzetű térségekből. Volt, ahonnan egy sem. „Kimentünk interjúzni, és azt láttuk, hogy az 500–1000 lelkes kistelepüléseknél nem áll rendelkezésre megfelelő gárda a pályázat megírásához – meséli a kutató. – Vagy nem tudtak megegyezni a célokat illetően. Így pedig még jobban leszakadtak. Országosan a pályázók döntő többsége, mintegy 87 százaléka anyagi támogatáshoz jutott.” Az emberben felmerül, miért van szükség a több helyen nehézségeket okozó pályázati rendszerre. Elvégre a regionális központokban, de akár minisztériumi szinten is bizonyára tudnak az elmaradottabb régiók fejlesztési igényeiről, szükségleteiről. Nem volnának hatékonyabbak a közvetlen állami beruházások? „Erre is akad pozitív példa – reagál Horeczki Réka. – Az Ormánság déli, délnyugati részén megvalósított ivóvízminőség-javító programok nagyon célzottak és hatásosak voltak. Már önmagában a vízvezetékrendszer megújítása is rengeteget jelentett ezen települések számára. Az állam tisztában volt vele, hogy csak 100 százalékos támogatással érhető el minőségi javulás. Baranyában az önkormányzati és országgyűlési képviselők játszanak fontos szerepet az igények közvetítésében. Az interjúk alapján az érintettek nem járják végig a nagyobb város, vármegye, parlament láncolatot, inkább az országgyűlési képviselőt keresik meg a problémával, és ő lobbizik.”
Éles térségi eltérések
Mindez persze kevés a szegénység, a munkanélküliség megszüntetéséhez, de látni, amikor a helyi közösség összefog, és kiépül a szociális háló. Megtanulják, kihez érdemes fordulni. Rengeteg civil egyesület működik aktívan. Az állami támogatások pedig még apró lépések esetén is azt sugallják az embereknek, hogy figyelnek rájuk, érkezhet segítség, van némi remény a feljebb mozdulásra. Horeczki Réka részben ezzel is magyarázza a kormány iránti bizalmat – (bár megjegyzendő, hogy fejlett liberális demokráciákban inkább az államigazgatásban bíznak az emberek, és négy évig nem hallanak a dolgát halkan végző kormányról, ami mifelénk inkább elvonásokkal fenyegeti a „kiszavazó” településeket – a szerk.).
Hosszabb távon alighanem döntő kérdés, hogy a közszolgáltatások fejlesztése, megélhetést segítő alkalmi munkák biztosítása mellett van-e törekvés, átgondolt elképzelés a nehéz helyzetben levő térségek, települések gazdasági lehetőségeinek javítására. A kutató szerint ez nehéz kérdés. „Baranyának például a római kortól kezdve kialakult a birodalmi periféria szerepköre, amely aztán történetileg, főleg Trianon után, állandósult. Messze helyezkedik el a fővárostól, nehezen ért le idáig az autópálya is, és akkor se hozta a munkaerőt, a vállalkozásokat, hanem inkább vitte. Pécs pedig a periféria fővárosa, afféle kis Budapestként működik a megyében. De azért akadnak gazdaságilag jól kihasznált lehetőségek. Főleg a turisztikában. Ilyenek a villány-siklósi vállalkozások, az orfűi turisztikai desztináció, amelyek sok látogatót vonzanak, aminek következtében nő a magánszállások száma is. A siklósi-villányi térségben valóságos gasztronómiai forradalom zajlott le. A Pécs-mecseki Borút idén lesz 30 éves, immár nemzetközi hírű programokkal. A turisztika mellett a mezőgazdasági adottságok is jók. És a kisebb városokban beszélhetünk már nem egy olyan középvállalkozásról is, amely eltartja az adott körzet népességét. Komoly ipari telephellyé fejlődött Bóly és környéke, Szigetvár kereskedelmi palettája az elmúlt években rengeteget ment előre. De a 6-os út alatti és feletti térség még mindig elég élesen elválik egymástól.”
Vidékkép a fővárosból
A kép mindenesetre elég tarka, és ismét rávilágít arra, hogy a főváros kevéssé ismeri a vidéket, aminek hátrányai a politikai életben is tükröződnek, jelenleg főleg ellenzéki oldalon. Horeczki Réka is egyetért azzal, hogy sok a pontatlan elképzelés a vidéki életről. „Az aktuális problémák egyik gócpontja demográfiai természetű – állítja a kutató. – A kis társadalmi formációk nagyon szépek, de gyengék. Nem képesek komoly hatalmat koncentrálni. Így aztán a politikai szemléletben elsikkad a falu. Ugyan a Magyar falu program célkitűzései jók, de nagyon ideális, a központból megalkotott faluképre épülnek. Csakhogy nem mindenhol akarnak az emberek temetőt, templomkertet felújítani. Sok helyen inkább kulturális célokra vagy az oktatási színvonal javítására használnák ezeket a forrásokat. De nem tudják, mert ezek nem szerepelnek a megcélzott, támogatásra kijelölt irányok között.”
Horeczki Réka a funkcionális várostérségek kialakításában látna jelentős továbblépési lehetőségeket. „Fel kellene ismerni, hogy közösen is meg lehet oldani problémákat – hangsúlyozza a szakértő. – Ilyen például a tagóvodai hálózat, bölcsődéknél is próbálkoznak a tagintézményi rendszerrel. A több, egymáshoz közeli település igazgatását ellátó körjegyzőség jogintézménye is működik. Példa lehet a román vagy a horvát példa, a községi rendszer, amelyben több település kapcsolódik össze. Magyarországon is járható út lenne egy községgé formálni több települést közigazgatási szinten. Persze figyelembe kell venni hozzá a demográfiai dinamikát; fontos, hogy azonos legyen a települések gazdasági súlya, és egy irányba tartsanak. Az önkormányzatok önállóságának őrzése is fontos. De a közszolgáltatások optimalizálásán túl mozdulni lehetne ebbe az irányba. Ez a két terület kulcsfontosságú. Kiemelten kell foglalkozni a szegénység kockázatának kitettekkel a halmozottan hátrányos térségekben, ahol jelenleg gazdasági stagnálás zajlik, amely könnyen átfordulhat negatív irányba.
Horeczki Réka
Közgazdász, a Pécsi Tudományegyetemen végzett 2010-ben, három éve szerzett PhD-minősítést ugyanitt. A Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Regionális Kutatások Intézete Dunántúli Tudományos Osztályának tudományos munkatársa. A szegénység kisvárosi dimenziói Magyarországon címmel nemrég publikált tanulmányt (Máltai Tanulmányok, 2023/2.).