– Lassan mindenki számára láthatóvá válnak a hazai ivóvízhálózat sok évvel ezelőtt elkezdődött avulásának jelei – összegezte a sorozatos budapesti csőtörésekről, illetve az agglomerációs településeken bejelentett vízkorlátozásokról szóló híreket a Népszavának Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) elnöke. A szakmai szervezet vezetője szerint egy sok éve elkezdődött leépülési folyamat következményével szembesülünk most. A vízdíjak 2012-es befagyasztása, a 2013-as rezsicsökkentés, illetve a vízi közműveket sújtó vezetékadó együtt vezetett el oda, hogy a szolgáltatók bevételei már nem fedezik a hálózat, illetve egyéb infrastruktúra elemek karbantartásának, rekonstrukciójának és bővítésének költségét. Ezt egy ideig ellensúlyozták a külső – javarészt uniós – források révén induló fejlesztési projektek, de mára már ezek hatása is kevés a hiány elfedéséhez. (A vízi közmű cégek nagy része még önkormányzati tulajdonban van, de az állam már igyekszik megszerezni ezeket a társaságokat.)
A vezetékek avulása nem csupán a Budapest környéki településeken megjelenő kapacitáshiányban, a sorozatos fővárosi csőtörésekben, hanem az országszerte meglévő hálózati veszteségben is látványossá vált. Minden ivóvízhálózatba pumpált 100 liter vízből átlagosan 20-25 liter folyik el a törött vagy megrepedt csöveken keresztül.
Van ahol a hálózati veszteség eléri a 40-50 százalékot, vagyis a víz közel fele nem jut el a fogyasztóhoz, ami rettentően nagy pazarlás
– mutat rá Kurdi.
Különböző szakmai elemzések alapján 1000-3000 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy az ágazati infrastruktúra elérje a kor által megkövetelt műszaki- szolgáltatási színvonalat. Ráadásul hiába kerülne hirtelen akár több száz milliárd forint a felújításokra, az elmaradt rekonstrukciók pótlása nem valósítható meg egy csapásra. Kurdi Viktor szerint a komplex felújítás főként a városokban rendkívül gondos tervezést és ütemezett kivitelezést kíván, ami a források megléte esetén is 10-15 évig tarthat.
„Nem várhatunk tovább, azonnali cselekvésre van szükség” – állítja a szakmai szervezet elnöke, aki szerint a kormány is felismerte, hogy az ország jól léte erősen függ a vízközmű infrastruktúra állapotától, a szolgáltató cégek működőképességének fenntartásától. Erre utal az is, hogy az Energiaügyi Minisztériumban önálló államtitkárság jött létre a közműszolgáltatások színvonalának emelése, az ágazat köztulajdonú vállalatai működőképességének biztosítása érdekében. A feladattal megbízott V. Németh Zsolt államtitkár elfogadta a MaVíz elnökségének meghívását és ismertette a kormány terveit a vízi közmű ágazat fejlesztésével kapcsolatban.
A szakma két fő témakörben vár választ: integráció és díjemelés. A Pécsi Vízmű birtoklásáért indított perben Pécs képviseletét a francia SUEZ vállalatcsoporttal szemben ellátó, azóta is vízi közmű ügyekkel foglalkozó Szabó Iván ügyvéd úgy véli: önmagában az, hogy a vízi közmű szolgáltatás kérdése önálló államtitkári szintre emelkedett egyértelmű üzenet az önkormányzatoknak, hogy az állami szolgáltatás jelenti az egyetlen megoldást. Ezt az üzenetet erősítette fel, hogy a kormány kihagyta a vízi közmű cégeket a rezsivédelmi alapból, mondván, nekik lehetőségük van az állami szolgáltatáshoz csatlakozni.
Kurdi Viktor szerint az integráció továbbra is nyitva áll a cégek előtt, a vízi közmű vagyon térítésmentes átadása mellett az önkormányzatok átadhatják az ellátás felelősségét az államnak, de ez két már éve így van. Mint mondja az őszre tervezett jogszabályokból kiderül, hogy kívánatos-e a jelenleginél nagyobb állami szerepvállalás az ágazatban vagy sem.
Ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy a jelenlegi tűzoltás jellegű problémamegoldás nem tartható fenn hosszú távon. Átfogó felújítási programra van szükség, amely az ágazat számára jelenleg elérhető forrásokból nem megoldható. Az állam közvetlen szerepvállalása, így az idén a szolgáltatás fenntartására adott 150 milliárd forintos támogatás is csupán az alapműködésre elég – összegez a szakember, aki szerint a megoldást hosszútávon az jelentheti, ha a cégek árbevétele fedezi a működtetés, a felújítás költségeit. Az évi 15 milliárdos közműadó kivezetését ugyan kívánatosnak, de nem elégséges lépésnek tartja, mivel ennek összege immáron eltörpül az ellátásbiztonság fenntartásához szükséges forrásigényekhez képest.
„A hazai vízi közmű rendszerek elmaradt és tovább nem halogatható felújítására, korszerűsítésére, az elszálló energiaárak miatt megugró üzemeltetési költségek fedezetére, illetve a többi ágazattól messze elmaradó bérek felzárkóztatására – hiszen lassan nem marad szakember a cégeknél – 2024-ben 250-300 milliárdra lesz szükség. Az ágazat éves árbevétele jelenleg 300 milliárd forint körül van, tehát csaknem a duplájára lesz szükség jövőre”
– hangsúlyozza Kurdi Viktor, aki megerősítette a Népszava azon információját, miszerint a kormány már dolgozik az új egységes tarifa-rendszer kialakításán.
A MaVíz elnöke szerint ez elkerülhetetlen lépés, hiszen más közszolgáltatásokhoz, de még egy gombóc fagyi árához képest is elfogadhatatlanul alacsony a vízdíj. A részletek ugyan még formálódnak, de logikus megoldás lenne a sávos díjmeghatározás, amely jól illeszkedne a tavaly bevezetett új áram és a gáztarifarendszerhez. A díjemelés mellett nagy kihívást jelent a tarifák egységesítése is. Korábban ugyanis önkormányzati jogkör volt a vízdíj meghatározása, így jelenleg csaknem annyi vízdíj, ahány szolgáltató. A települések között akár tízszeres különbség is lehet a vízért fizetendő árban. Információi szerint erre vonatkozóan szintén zajlik az előkészítő munka a minisztériumban.
Visszaüt a rezsiharc: ahol a szolgáltatók nem költenek fenntartásra, ott borítékolható a vízellátás összeomlásaA szakma egyébként már a vízi közmű szolgáltatásról szóló 2011-es törvény idén májusban elfogadott módosításától is azt várta, hogy rendezi a díjak és az integráció kérdését. Különösen úgy, hogy V. Németh Zsolt államtitkár több nyilvános fórumon is hangoztatta, hogy az ágazat problémáinak megoldására részben kivezetik a szektorból a rezsicsökkentést. A Szabó Iván által megszellőztetett információk szerint a lakossági fogyasztók esetében havi 5 köbméteres fogyasztásig rezsi csökkentett árat kellene fizetni, míg az efölötti részt a gáz és áramdíjakhoz hasonlóan piaci alapúvá válna. A nem lakossági fogyasztóknak pedig teljes egészében piaci alapú díjat vezetnének be. Az eddigi jogszabályváltozások ezt nem tartalmazták, de olyan rendelkezéseket igen, amelyek már utalnak a várható díj emelésekre, így például felhatalmazó rendelkezések megjelölése, illetve a védendő fogyasztó fogalmának pontosítása.
A várható díjemelésről, az önkormányzati vízi közműcégek integrációjáról, a hálózat felújításához szükséges forrás előteremtéséről a minisztériumot is kérdeztük, de nem adtak érdemi választ.
120 éves vízcsövek Budapest alatt
Július eleje óta a kánikula erősödésével párhuzamosan hullámszerűen megnőtt a vízfogyasztás Budapesten. Az idei fogyasztási rekord: 566 millió liter víz egy nap alatt. Összehasonlításul: egy téli nap átlagfogyasztása 300-350 millió liter, miközben az előző évi csúcsfogyasztás 610 millió liter volt. Bár a fővárost ellátó ivóvízkutak bírják a terhelést, az elöregedett hálózat egyre kevésbé. Különösen a lakótelepek vízcsöveit teszi próbára a növekvő vízigény. Az elmúlt napokban sorozatosan érkeztek a csőtörésekről szóló bejelentések a Fővárosi Vízművekhez. Akadt olyan időszak, amikor egyszerre 44 helyen kellene javítani a csöveket. De könnyen lehet, hogy lesz ez még rosszabb is.
A Fővárosi Vízművek a Népszava okokat firtató kérdéseire azt válaszolta, hogy a társaság által üzemeltetett ivóvízhálózat átlagéletkora 48 év, de van 120 évnél idősebb vezetékszakasz is. A hálózat közel 20 százaléka kritikus állapotú, indokolt lenne az azonnali felújítás, de a cég rendelkezésére álló források csak a meghibásodások egyre olcsóbb, gyengébb minőségű javítására elegendőek. Karbantartásokból csak a hatóságilag előírt, kötelező feladatokra jut pénz, állapotmegőrző vagy tervszerű karbantartásra csak a kritikus berendezések esetén van mód.
A cég idei üzleti tervét csak idén júniusban fogadta el a társaság közgyűlése. Az elsőt még az előző cégvezető, Keszler Ferenc készítette, ám abban 18 milliárdos veszteséget prognosztizált és azt ajánlotta a városvezetésnek, hogy élve a felkínált lehetőséggel, a csőd elkerülése érdekében adják át a céget az államnak. A városvezetés, illetve a társaság részvényesi közgyűlése elutasította ezt a lehetőséget és az üzleti terv átdolgozására szólította fel a cégvezetést, mire Keszler Ferenc vezérigazgató távozott posztjáról. A várható veszteség az új vezetés által átdolgozott üzleti tervben a 6 milliárd forintos energiaköltség-növekedés, az infláció és a bérek emelése, illetve a pótlási, beruházási források nullázása mellett is meghaladja a 10 milliárd forintot. A nehéz pénzügyi helyzet miatt halasztott beruházások volumene idén 12 milliárd forinttal nő, miközben már így is meghaladta a 100 milliárd forintot.
A fővárost kiszolgáló ivóvízellátó rendszer műszaki színvonalának fenntartásához 2023. évi áron számolva 15 év alatt 259 milliárd forintra lenne szükség, amelyből a legjelentősebb tételt, 180,6 milliárdot az ivóvízhálózat felújítása jelenti. Ennek elsődleges oka az, hogy a 2012 óta befagyasztott szolgáltatási díjnak köszönhetően 2023-as reálértéken 115,6 milliárdos felújítási forráshiány keletkezett a cégnél. A vízvezeték-elosztóhálózat rekonstrukciójára az elkövetkező 15 évben a jelenleg elérhető források tízszeresére lenne szükség. A jelenlegi javítási-pótlási ütem mellett a szolgáltatási színvonal jelentősen romlani fog, a meghibásodások száma exponenciálisan nő, miközben a fenntartási költségek jelentősen emelkednek. A trend megfordítása csak új források bevonásával lehetséges – közölte a Fővárosi Vízművek.
Az előző években – a kánikulai időszakokban – a fogyasztási átlagértékek 580-610 millió liter közötti csúcsértékeket mutattak. A kánikulában a gyorsan kiszáradó felső talajrétegek a vezetékek mélységében mozgásokat, feszültségeket okoznak, amelyek hatására a hálózat gyengébb pontjai, csatlakozásai nagyobb valószínűséggel hibásodnak meg.
A 2017-2022 közötti időszakban a hibabejelentések száma megközelítette a 15 ezret évente.
A legtöbb csőtörés általában augusztusban történik, mintegy 900 darab egyetlen hónap alatt. A legtöbb vízfolyásos hibabejelentés a II., a XVIII. és a XI. kerületből érkezik (városrészenként 735-650 évente). Különösen érintettek az 1960-as, 70-es években épült lakótelepek, ahol az ivóvízhálózat jellemzően azbesztcement és PVC felhasználásával épült ki. Ezek az anyagok pedig mind a külső dinamikus hatásokra, mind a belső nyomásváltozásokra érzékenyek. A lakótelepeken egy csőtörés esetén egyidejűleg akár 1000 fogyasztónál is vízhiány léphet fel. Az ilyen havaria jellegű meghibásodás javítása előnyt élvez, ahogy a közintézmények is.
Nem csak a hőség miatt van vízhiány, Budapest környéke túlnépesedett, a rezsicsökkentés pedig végleg betett a fejlesztésnekKettészakította Solymárt a vízhiány, öt centiméteres vízben fürdenek az emberek