„Vízimentő-szolgálat hiányában a strandot mindenki saját felelősségére veheti igénybe” – ezt írták ki júniusban a balatonfenyvesi nagystrand hirdetőtáblájára. Ami azt jelentette, hogy a tópart egyik legnagyobb strandja vízimentő nélkül maradt – mint utóbb kiderült, csak néhány hétre.
– Noha a költségvetésünkben az idén is elkülönítettük a szükséges összeget, és kerestük is a lehetőségeket, a korábbi évekkel ellentétben a Balatoni Vízimentő Szolgálat nem tudott szakembert biztosítani, s kellett egy kis idő, míg találtunk megfelelő szolgáltatót – magyarázta Lombár Gábor, Balatonfenyves polgármestere.
A déli parti település végül a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatával (VMSZ) kötött szerződést, a két vízimentő a szezon hátralévő részére több mint hatmilliójába kerül a falunak.
– Eddig kevesebbe került, ráadásul évekig csak egy embert kellett alkalmaznunk, ám néhány éve történt egy baleset, ami után a szakemberekkel egyetértve úgy döntöttünk, ketten lássák el a feladatot – tette hozzá Lombár Gábor. Aki megjegyezte: a strandolók igazából észre sem veszik a vízimentőket, ez egy olyan szolgáltatás, ami akkor jó, ha nem látszik, viszont komoly összeget kell áldozni rá, ráadásul nincs semmiféle támogatás vagy pályázati lehetőség. – A fizetőstrandokon kötelező, s bár Fenyvesen ilyenek nincsenek, bizonyos létszám felett a szabadstrandokra is előírják.
A balatoni strandok kétharmadán elvileg dolgoznia kellene vízimentőnek, ám messze nincs ekkora lefedettség. A VMSZ statisztikáiból kiderült, hogy két éve folyamatosan csökken a vízimentőt foglalkoztató önkormányzatok és strandok száma. Az elmúlt öt évben a csúcsot 2021 jelentette, amikor is 30 település 61 strandján dolgoztak a VMSZ szakemberei, az idénre 24 település rendelte meg szolgáltatásukat 44 strandra.
Az idén szerződést nem kötő önkormányzatok közül többen a szolgáltatás árával magyarázták, hogy erre a szezonra nem kértek vízimentőt.
– Az árakon látszik, hogy nincs konkurencia, de akármennyibe is kerül, nekünk kötelező megrendelni a szolgáltatást – jegyezte meg Galácz György, Balatonmáriafürdő polgármestere. Aki hozzátette, nyolc strandjukból csak a központi fizetőre kell vízimentő, ám ez is több milliós kiadást jelent. – Az a baj, hogy az emberek csak azt látják, emelkedtek a belépőárak, ám arra nem gondolnak, hogy ez nem nyerészkedés, hanem menekülés, hiszen elszálltak az energiaárak, a vízdíj, s persze a szolgáltatások költségei is. Néhány év alatt több, mint a duplájára ment fel a vízimentők díja, ezt is ki kell fizetni valahogyan.
A VMSZ ajánlata alapján öt éve 15 ezer forint plusz áfába, vagyis 19 ezer forintba került egy napra egy vízimentő szakember, az idén a tarifa már 34 ezer plusz áfa, azaz 43 ezer forint. A fizetőstrandokon, amíg belépődíjat szednek, tehát jellemzően június 1. és augusztus 31. között, mindvégig kötelező vízimentőt alkalmazni, ami 92 napot jelent, azaz egyetlen vízimentő úgy 4 millióba kerül erre az időszakra, de akadnak kétemberes strandok is, ami már 8 millió. Ehhez jön még költségként a kötelező rádióbérlés, ami bruttó 1230 forint naponta, s ez is több, mint 110 ezer forint egy szezonra, illetve, ha az önkormányzat nem tud szállást biztosítani a vízimentőnek, akkor napi bruttó 4440 forint szállásköltség, ami több, mint 400 ezer forint személyenként egy nyárra. Vagyis egyetlen vízimentő alkalmazása strandonként cirka 4,5 millióba fáj egy településnek, kettő esetén pedig csaknem 9 millió a végösszeg. A szerencsésebb településeken elég csak egy strandot biztosítani, ám Balatonfüreden például öt, Fonyódon, Keszthelyen, Révfülöpön, Balatonlellén, Balatonszepezden 3-3 strandon kénytelen vízimentőt fizetni az önkormányzat, ami már 15 milliós, sőt, Füred esetében 25 milliós költséget jelent.
– A szolgáltatás díja minden évben az inflációval nőtt – állította lapunknak Szabolcs Tímea, a VMSZ sajtókapcsolatokért felelős munkatársa.
A VMSZ statisztikáiból kiderül, igencsak nagy szükség van a vízimentőkre a tó körül.
Az általuk biztosított strandokon vízimentőik 3452 esetben láttak el sérülteket és 34 bajba jutott embert mentettek ki a vízből. 43 olyan sérültet láttak el a parton, akik ezek után még kórházi kezelésre szorultak. A mentőtiszti autó és az esetkocsi 71 alkalommal látott el esetfeladatot, mentőhajóikat 180-szor riasztották, ebből 75-ször bajba jutott emberekhez, s 48 alkalommal mentettek ki hajót vagy vitorlást.
– Nincsenek kiemelten veszélyes partszakaszok a Balatonon – magyarázta Szabolcs Tímea. – Inkább az emberi tényező számít: ha a nyaralók betartják az alapszintű balesetmegelőzési szabályokat, ha a kijelölt fürdőhelyeken, strandokon fürdőznek, figyelnek egymásra és a környezetre, máris sokat tesznek a saját és családjuk biztonságáért.
A VMSZ sajtómunkatársa hozzátette, az északi part sok helyen már a vízbe érkezéskor mélyebb, a 120-as bója után csak a jól úszóknak javasolják a fürdőzést. A déli parton, ahol sok helyen elég messze kell begyalogolni, hogy mélyüljön a meder nagyon fontos, hogy a fürdőzők figyeljenek a jelzésekre. Ráadásul kevesen tudják, a déli partszakasz hosszában egy marás található, ahol egy törésvonal mentén akár igen hirtelen nőhet a meder mélysége, akár fél-egy méteren belül is.
Mentés kint és bent
A Balatonnál strandolók nemcsak a vízimentőkre, hanem a Magyar Vöröskereszt szakembereire is számíthatnak: az idén 12 település 19 fürdőhelyén elérhető elsősegélynyújtó szolgáltatásuk. A két szervezet jól tud együtt dolgozni, s megosztja a feladatokat.- A legfőbb különbség, hogy a vízből mentést a vízimentő tudja végrehajtani – mondta Szabolcs Tímea. – Emellett a strandi mentőink mögött egy kiépített rendszer és egy nagyon összeszokott kollégákból álló háttér áll. Például egy komolyabb balesetnél, melynek az ellátására egy magasabb prioritású egészségügyi egység hivatott, a strandi kolléga amellett, hogy megkezdi a szakszerű mentést, azonnali támogatást kap a mélyvízi mentési egységeinktől a sürgősségi mentőhajóink és szakszemélyzete által, valamint a mentésirányítási központunk értesítésével, ahonnan a megfelelő társ- mentőszervezeteket is bevonhatjuk a mentési folyamatba.
