– Nekünk nincs olyan sok mézünk otthon, és nem is tudom, hogy milyen fajta. De jó íze van. Amikor elballag az összes gyerek, akkor leszek hétéves – avat be egy szuszra néhány részletbe egy kisfiú.– Nem tudom, milyet kóstoltam, de nagyon finom volt – bólogat rá egy kislány.
Orosházán járunk éppen, a Hajnal óvodában, ahol nagy esemény zajlott az ezt megelőző percekben: az ovisok személyesen találkozhattak két igazi királynővel. Csodás történeteket hallottak tőlük a méhek életéről, a mézről, megtanulták, mi a dolgozó, a here és a királynő dolga, megízleltek számos mézfajtát, ajándékba apró kaptárt, méhészeti eszközöket kaptak, hogy később se feledkezzenek meg erről a napról.
Nem akarásnak elhivatottság a vége
– Méhészcsalád vagyunk. A nagyapám kezdte, ő még bentlakásos méhésziskolába járt, később édesapám folytatta a hagyományt, négyéves korom óta van otthon méh. Érdekes, kisgyerekként még nem érdekelt a dolog. Az egyik első élményem a pergetés, amely mindig nagy családi program munkával, közös főzéssel. A hangulatát nagyon szerettem, de a méhészkedés nem vonzott, magamtól soha nem mentem ki a kis dolgozókhoz. Ketten vagyunk testvérek, édesapám szerette volna, ha legalább egyikünk továbbviszi a hagyományt, és mivel a húgom határozottan elzárkózott, engem próbált ebbe az irányba terelni – idézi fel a kezdeteket Magyarország mézkirálynője, Mohácsi Klaudia. Az ovilátogatásokat is ő találta ki, árulja el lapunknak. A Békés megyei Nagykamaráson él a családjával, telefontársaságnál dolgozik, a méhészkedés egyelőre mellékállás számára, 40 kis szárnyas családról gondoskodik, és nagyon vágyik rá, hogy egyszer ez legyen a főállása. A mézkirálynő egyik feladata, hogy minél szélesebb körben megismertesse ezt a bámulatos élelmiszert és az azt előállító rovarok életét az emberekkel.
Szinte tapintható a lelkesedés, amint Klaudia a szakmájáról mesél. Mindennap nem fogyaszt ugyan mézet, árulja el, viszont egyre több mindenhez igen. Náluk kiskora óta ezzel eszik a mákos tésztát, már felnőttként jutott eszébe, hogy akkor miért ne tehetne porcukor helyett a káposztás tésztára, fánkra, palacsintára, gofrira, eperre, gyümölcslevesbe, süteményekbe? Máskor viszont egész nap mást sem eszik, pergetés idején, védőruhában, a nagy melegben nem tudna nehéz ételt fogyasztani, olyankor néhány kanál méz ad annyi energiát neki, hogy bírja a munkát. A rohanó életmódot folytató embereknek is azt javasolná, ha nincs idő reggelizni, legalább egy kanál mézet kapjanak be gyorsan indulás előtt.
Csodatévő szúrások
– A méheket – mosolyodik el Klaudia arra a kérdésre, mit szeret ebben a szakmában. – Nagyon lassan méhészkedem, mert kinyitom a kaptárt, és gyönyörködöm bennük. Csodálom őket, annyira tökéletesek! Jó méhész csak az lehet, aki tényleg szereti őket, mert amikor három szúr meg egyszerre, ráadásul ideget talál el úgy, hogy a fél karomat nem érzem, nem is lehet másképp, különben abbahagynám az egészet.
Másrészt a fájdalom csak egy apróság, mert a méhszúrás nagyon egészséges, sokan ezzel gyógyítják magukat. Erdélyben találkoztam egy férfival, akit az apiterápia gyógyított meg. Súlyos izomsorvadása volt, egyre rosszabb állapotba kerül. Rátalált a módszerre, hónapokon át pontosan követte az előírásokat, a teste bizonyos pontjain kellett alkalmazni a méhszúrásokat. Ma már járni tud egy bottal. Az emberek elfeledkeztek a mézről, holott háborúk idején sebfertőtlenítésre is ezt használták. Teljesen beleástam magam a témába, szívügyemmé vált, szerintem egy igazi superfood: táplál, egészséges, nem romlik meg, külsőleg is használható. Hulladékmentes az előállítása, a kiszerelése, ha a mai világban mindez fontos, erre a termékre semmi negatívumot nem lehet mondani.
Csak hazait, csak termelőtől!
– Egyre több hazánkban a hamisított méz – szögezi le Klaudia. – A fogyasztókat szeretném arra biztatni, hogy legyenek tudatosak, nézzék meg, mit esznek meg. Az Európai Unión kívüli termékekről határozottan lebeszélném a vásárlókat. Hogy más példát ne említsek: rengeteg ukrán méz áramlik be hazánkba, ami egyrészt leveri az itthoni árakat, másrészt Ukrajnában más előírások vonatkoznak erre az ágazatra. Például az antibiotikum-használat jóval megengedőbb, mint itthon, miközben a magyar mézben 0,1 százalék antibiotikum-maradvány sem lehet.Mint minden téren, ebben az ágazatban is vannak hullámvölgyek, ennek ellenére ő bizakodó, de be kell látni, nehéz manapság Magyarországon méhészkedni, avat be az árnyoldalakba. Külföldön olcsóbban tudnak mézet termelni, nálunk jóval magasabb az előállítás költsége. Védeni kell a méheket, de ez sem sima ügy. A földművelő gazdák, hobbikertészek rengeteget permeteznek, a méhbarátnak gondolt permetszereket összeöntik, de nem biztos, hogy akkor is méhbarát marad, a kis rovar pedig belepusztul, ha érintkezik az anyaggal.
Nem csak a méheknek van királynőjük
– A felnőtt mézkirálynő kiválasztása a következőképp zajlik. Pályázatot kell benyújtani a jászberényi méhészegyesülethez. Nem kell szakmabelinek lenni, az nem előírás, ha érdekli a jelentkezőt a dolog, bőven elég, hiszen ezek tanulható dolgok. 1994 óta választanak Magyarországon mézkirálynőt – teszi hozzá Klaudia. – Önéletrajzot kell beküldeni, kitölteni egy tesztet mézről, méhről, az ágazatról, majd színpadi bemutatkozás következik, végül szakmai zsűrivel zajlik egy beszélgetés. Mindenki más kérdéseket kapott, nekem például arról kellett érvelni, miért a mézhez nyúljon a fogyasztó a cukor helyett.
A mézkirálynő-kezdeményezéssel nemcsak gyerekeket, hanem felnőtteket is igyekeznek megszólítani. Klaudia eddig közel harminc óvodában volt, de idősotthonokba is eljutott. A szülőkhöz nem tud közvetlenül szólni, de
a gyerekek hazaviszik az élményeiket, mesélni fognak róla, reményei szerint majd kérik a szüleiket, hogy vásároljanak otthonra mézet, mert szeretnének enni.
Piacon, méhésztől érdemes mézet venni, biztonságosabb, olcsóbb, mint a bevásárlóközpontban, ezekre fel kell hívni a figyelmet, szögezi le. Tapasztalatai szerint az idősebbek sokkal tudatosabb vásárlók. Ők még abban a szellemben nevelkedtek, hogy „Cipőt a cipőboltból!”. Tartják is ehhez magukat: a mézet, ha tehetik, a méhésztől szerzik be. Abban a világban éltek, amikor még nem voltak bevásárlóközpontok, és tudják, hogy ha jó minőséget akarnak valamiből, akkor azt a termelőnél kell beszerezni. Azt nehéz megmondani pontosan, hány méhész van Magyarországon, mert nem mindenki tagja egyesületnek, talán 10 és 20 ezer közé tehetjük a számukat. Kevés köztük a nő, bár mintha kissé emelkedne a számuk, halljuk beszélgetés közben. Mézkirálynőt egy évre választanak, a következőt pár hét múlva, augusztusban. A Magyarország Mézkirálynője és Udvarhölgyei Facebook-oldalt mindig az éppen aktuális „uralkodó” használja, de Klaudia ebben is újított: ezen a felületen a felnőttekhez próbál szólni, TikTok-videókkal pedig a tizenévesekhez.
Vándorkorona
Klaudiát a diákmézkirálynő, Csizmadia Zsófi is elkísérte, ő a huszonegyedik, aki iskolásként a koronát viselheti. A posztra ebben a kategóriában is pályázni kell, teszt és beszélgetés után választják ki a legtalpraesettebbet. Nagyon sok új dolgot tanult az elmúlt egy évben, mondja a diáklány. Bár nem méhészcsalád az övék, nagyon érdekelte ez a világ, szeretett volna belelátni ebbe a munkába, kiöltözni is jó játék, nem mellékesen pedig a barátnője volt az előző diákmézkirálynő, osztja meg velünk.
Diákmézkirálynőt csak Orosházán választanak, teszi hozzá büszkén a helyi méhészegyesület titkára, Jakóné Varga Erika. Meggyőződésük, hogy mindent kisgyerekkorban kell elkezdeni, akkor kell, hogy beépüljön a tudás. Remek érzés azt tapasztalni, hogy amikor az ovisok kapnak egy csomag virágmagot, a nagyszülőkkel együtt figyelik, ahogy kikel, nő. Kérdésünkre elárulja, hogy a korona mindkét kategóriában évről évre továbbvándorol, a ruhák azonban mindig újak. A diákokét a csorvási Hudák Szövőműhely készíti, a felnőttek általában maguk varrják a sajátjukat.
