Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy a NATO-csúcson sikerült elkerülni a harmadik világháborút, mivel az Észak-atlanti Szövetség nem vette fel tagjai sorába Ukrajnát.
Ezzel szemben a tény az, hogy Ukrajna azonnali csatlakozása a NATO-hoz soha nem is került napirendre. Ukrajna csak azt szerette volna, ha a NATO kötelezettséget vállal a felvételére a háború után, és erre kidolgoznak egy konkrét menetrendet. Zelenszkij végül ennél homályosabb ígéreteket kapott, de azt még ő sem várta el, hogy a NATO csapatai vonuljanak be Ukrajnába és vegyék fel a harcot az oroszokkal. Mindenesetre biztos, ami biztos Vilniusban Orbán megállította a világháború-párti Nyugat agresszióját. A békés oroszokkal szemben.
Azt is állította ezután a miniszterelnök, hogy „a nyugatiak háborút akarnak. Elsöprő továbbra is a háborúpártiak aránya és száma”.
Ezzel szemben a tény az, hogy senki nem akar háborút, ellenben szeretnék megállítani és visszaszorítani a háborút indító Oroszországot. Nemcsak a nyugatiak, hanem – a leghangosabban – a keletiek; a lengyelek és a baltiak. Vagy hozzánk képest sajnos már ők is a Nyugat?
Azt állította továbbá Orbán (ugyanott), hogy ha az amerikaiak akarnák, holnap reggel béke lenne, mert Ukrajna önmagától már nem volna képes folytatni a háborút.
Ezzel szemben a tény az, hogy ettől még holnapután sem lenne béke, de ha Ukrajna egyedül maradna, akkor az oroszok még nyugodtabban folytathatnák a háborút, újabb területeket foglalhatnának el, és olyan ukrán bábkormányt állíthatnának fel, amilyen nekik tetszik. Vagyis az oroszok igényei szerinti orosz béke születne, Pax Russica. Jól értem, hogy ez megfelelne Orbán Viktornak?
Azt is állította a miniszterelnök (szintén az „interjúban”), hogy jó pályán van az infláció Magyarországon, és nem a konkrét mérték a lényeges, hanem a tendencia.
Ezzel szemben a tény az, hogy a konkrét mérték, vagyis a még mindig 20% fölötti áremelkedés nemcsak hogy lényeges, de kirívóan súlyos is, ami az életszínvonal Európában példátlan zuhanásával járt. A csökkenő inflációs tendencia egyébként nemcsak nálunk, hanem egész Európában látható, csak ott az áremelkedés a miénknek mindössze a harmada, annak ellenére, hogy egyik uniós országnak sincs Orbán Viktora, aki – mint mondta – „fülön vagy üstökön ragadja, lebirkózza vagy letapossa” az inflációt. Amilyen kivételes szerencsénk van. Mi lenne velünk Orbán nélkül?
Azt állította végül a kormányfő, hogy „a rezsicsökkentést érdemes úgy felfogni, hogy minden család kap havonta 181 ezer forintot. Ha nem lenne rezsicsökkentés, akkor ennyivel nőne az ő kiadásuk.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar állam még az energia-árrobbanás idején sem költött ennyit a rezsitámogatásra, hát még most, amikor a piaci gázár a 2021 nyárinak, tehát jóval a háború előttinek felel meg. Hogy ezt a kényszeresen ismételgetett számot Orbán honnan szedte, fogalmam sincs, de a szavazóit ez sem érdekli. Ők csak a rezsicsökkentés 181 ezerszeres magyar bajnokát látják benne.