Sok jóra nem számíthatnak jövőre a városokban a lakásvásárlást tervező családok, miután a kormány kilőtte alóluk a csokot. Csak annyit igér a kormány, lesz majd másik támogatás. A megszüntetés indoklása halovány: "már amúgy sem működött". Persze, mert a lakásárak úgy elszálltak, hogy a maximum tízmilliós támogatás elenyészó hányada volt a városi ingatlan árának.
A falu az más, ott megmarad a csok, de már kötelező lesz felújítani belőle a frissen vett használt lakást. Erre a mostani csok másfélszerese is megkapható. A kormánynak, az állampártnak kedves a magyar vidék, mert bizton számíthat az itt élők szavazataira. Több, mint gyanús, hogy ez is közrejátszik a falvak népességének gyarapításában.
Azért érdekes lesz, amikor a színvonalasabb lakhatás reményében egy háromgyerekes pesti, debreceni, szegedi család egy 38 fős nógrádi faluba költözik, szinte ingyen. Aztán jön a kijózanodás. Nem hogy bölcsőde, óvoda, netán iskola nincs, de az alapvető élelmiszereket is csak a szomszédos, 3 kilométerre levő faluban lehet beszerezni. Munkahely pedig se közel, se távol, a busz is naponta kétszer jár. És sajnos ez nem egyedi példa, mégha vannak is kivételek.
A csok, valamint az ehhez társítható és januártól szintén szigorodó babaváró hitel esete is rámutat arra, hogy ami adható, az el is vehető. Csakhogy a piac ilyetén rángatása nehezen helyrehozható károkat okoz. A lakástámogatások, az áfacsökkentés, az illetékmentesség mára mind beépült az eladandó ingatlanok árába, magyarán feljebb vitte azokat, a tovagyűrűző hatásokról nem is beszélve. A megszűntetéssel pedig nem áll vissza a támogatás előtti állapot a városokban sem.
Összességében az is vitatható, hogy a támogatásra jogosultak jól jártak-e a csokkal, a körön kívül levők azonban, pestiesen szólva: szívtak.