Szó szerint a semmi megvédéséből csinál politikai terméket az annak idején a magánnyugdíjak megvédésével is emlékezeteset alkotó fideszes Selmeczi Gabriella. Most éppen a Nők 40 kedvezményes nyugdíjazási lehetőséget, illetve annak érintettjeit védené meg a galád transzneműektől, akik nem átallják igénybe venni ezt az opciót. Mint Selmeczi szenátor asszony felhívta rá a figyelmet, egy bírósági ítélet szerint 40 ledolgozott év után a transznemű nőknek is jár a kedvezmény, amiben ő egyrészt Soros György kezét látja, másrészt pedig annak bizonyítékát, hogy az LMBTQ-lobbi nem csak a magyar állampárt kommunikációjában, hanem a valóságban is létezik.
Az eset súlyos – már-már orvosi –, próbáljunk meg tehát tisztán látni. Egyrészt a transzneműség biológiai tény (is), azaz nem feltétlenül kell hozzá műtét: az emberek nagyjából 2 ezreléke eldönthetetlen biológiai nemmel születik. Ez ugyanolyan faktum, mint hogy létezik a nemi diszfória jelensége is: embertársaink egy részének a nemi identitása nem egyezik meg a biológiai nemével (vagyis azzal, amit a nemzetközi szakirodalom régebben a sex szóval írt le, de utóbb a keresztény egyházak kérésére elkezdett genderként emlegetni – lásd még: „gender-ideológia”). A nemi diszfória is egyidős az emberiséggel, de mostanában gyakoribbá vált, elsősorban a környezetbe kerülő rengeteg hormonkárosító vegyszer és hormon miatt. 27 ezer olyan vegyi anyag van forgalomban, amely befolyásolja a hormonháztartást. Az egyik a glifozát nevű gyomirtó, amely nagy valószínűséggel rákkeltő is, a szabad használatáért mégis évek óta intenzíven lobbizik az Orbán-kabinet – csak hogy érezzük, mennyire komplex a világ.
Hogy Magyarországon évente hány nemátalakító műtétet végeznek, azt a kormány minden erővel titkolja, de például a 67 milliós, és nálunk sokkalta liberálisabb Franciaországban évi 150-et, vagyis idehaza legfeljebb tucatnyit. Ide tartozó tudományos ismeret, hogy a nemváltás egészségtelen – akkor is, ha nagyon erős lelki kényszer visz rá valakit –, így a beavatkozáson átesetteknek csak a töredéke éri meg a nyugdíjkorhatárt. A műtét illetve a hormonkezelés, meg a sokféle társadalmi stigma akár a felével is csökkentheti a várható élettartamot, de az egyharmadával biztosan. Ha még azt is hozzávesszük, hogy nagy átlagban a nemváltók mintegy feléből transznemű férfi (és nem transznemű nő) lesz, máris érezzük mennyire releváns a kérdés: tényleg indokolt az a pánik, amellyel Selmeczi polgártárs meg akarja védeni a „valódi” nők nyugdíját a mohó „álnőkétől”? Hány emberről lehet itt szó? Talán tízévente egyről?
Amit látunk, az nem is az emberi szexualitás, hanem az orbáni kommunikáció működési mechanizmusáról árul el igazán sokat: a lényege a hisztériakeltés, az alapja pedig a félreinformálás, a tájékozatlanság, valamint az irigység ősi ösztöne. Hogy mindez mitől polgári, konzervatív vagy pláne keresztény, azt valószínűleg ők sem tudnák megmondani. De nem nem is ez a lényeg, hanem hogy kellően sokan úgy érezzék: már megint jól megmentették őket valamitől.