Itt most egy felsorolás következik: 1. az Unió követelése miatt társadalmi egyeztetésre kell bocsájtanunk az ügyet; 2. Nagyon elfoglalt az országgyűlés, rengeteg törvényt kell megalkotni; 3. Munkaszervezési kezelés miatt csúszik a ratifikáció; 4. Viták vannak a Fidesz-frakción belül; 5. A svédek csúnyán szidalmaznak bennünket; 6. a NATO ugyan nem, de az Unió kritizálja a magyar jogállamiságot, köztük a svédek is; 7. Nem szeretnénk feszültséget vinni a NATO belső életébe, és most undok a kapcsolat a svédekkel; 8. Ha a törökök elmozdulnak, és változik az álláspontjuk, mi is lépünk; 9. A török álláspont semmiben nem befolyásolja a magyar döntést; 10.Már hónapokkal ezelőtt a parlament elé került a ratifikáció, voltaképpen csak technikai kérdés, hogy meg is történjen…
Tíz különböző magyar álláspontot lát itt az olvasó, bő egy év termését. Voltaképpen nem is kellene egy sorral sem bővíteni az írást, ezek alapján is könnyen tud bárki ítéletet hozni. Ítéletet arról, hogy a magyar kormány és a Fidesz, csatolt részével, a KDNP-vel együtt, végighazudta az eltelt időszakot, és soha nem volt egy koherens, ha nem is érthető, de legalább egy logikára felépülő válasza. Mint ahogy most sincs. Nem tudjuk, hogy miért tért ki ily hosszú ideig a előbb a finn-svéd, majd csak a svéd NATO-tagság ratifikációja elől. Nem tudjuk, hogy az oroszok, vagy a törökök kérését teljesítették-e? Nem tudjuk, hogy a párt kommunikációs agit.prop osztálya miért nem volt képes erre az esetre valami hihető narratívát kitalálni? Nem tudjuk, hogy az egész hazugság-lavina Orbántól eredeztethető-e, vagy Putyintól, netán Erdogantól? Nem tudjuk azt sem, hogy Orbán még a sajátjait sem avatta be finn-svéd NATO-politikánkba, és abból származott a teljes zűrzavar, vagy úgy gondolta, ez úgy sem érdekli a magyarokat.
Ez utóbbi, amúgy, biztosan így van. Mert, ha érdekelné, akkor már most követelnék a kormány lemondását. No nem az érthetetlen késleltetés miatt. Ugyan már: az tényleg egyáltalán nem érdekli a magyar társadalmat. Pusztán azért csapnák el Orbánékat, mert folyamatosan hazudtak, folyamatosan becsaptak mindenkit, és ha még ez sem zavarná a „magyar embereket”, akkor azért, mert az egész világ előtt nevetségessé tettek mindannyiunkat. Nevetségessé abban, hogy mi elégedettek vagyunk, sőt maximálisan támogatunk egy olyan hatalmat, amely képtelen őszintén beszélni az emberekhez, képtelen valóságos tartalmat adni a mondanivalójának, és ez így van minden kérdésben.
Igen, itt már nem arról van szó, hogy adva van Magyarországon egy kormány, amely képtelen hazugságokkal próbál operálni, ezt nagyjából már minden országban tudják erről a rezsimről. Sokkal inkább arról van szó, hogy létezik itt, Európa közepén egy nemzet, amelynek semmilyen igénye nincs az őszinte szóra, vezetői azt mondanak neki, amit akarnak. Létezik egy nemzet, egyáltalán nem akar sem látni, sem hallani, sem beszélni. Létezik egy nemzet, amely nemzetnek vallja magát, de hagyja, hogy a hatalmon lévők folyamatosan, nap, mint nap hülyét csináljanak belőle.
A világ meg csak csodálkozik: ilyen volna egy magára adó, magát büszkének nevező nemzet?