Soha nem fogunk engedni annak a csábításnak, hogy ellenfeleinket ne partnereknek, hanem kiiktatandó ellenségnek tekintsük - mondta Orbán Viktor 1992-ben. Néhány napja aztán engedett a csábításnak.
Általában begyakorolt szövegeket nyom, bár lehet, hogy néha tényleg úgy is gondolja. Viszont Hadházy Ákos közérthető és közérdekű kérdése - köszönet érte - zavarba hozta. Az ellenzéki képviselő megkérdezte ugyanis, miként is volt, hogy közpénzből járt magánúton a honvédségi repülővel hazafelé Egyiptomból, ahol hivatalos dolga volt. Végülis egy ezer kilométeres, több millió forintos kitérőt tett a gép.
A miniszterelnök reakciójából világos, hogy valóban közpénzből zajlott a magánérdekű kiruccanás, mivel ha fizette volna ezt a plusz költséget, elég lett volna csak ennyit válaszolni Hadházynak. Viszont a kérdés talált, és Orbán elkezdett vihorázni és sértegetni, szégyent hozva kormányára és az országra.
Nem tudjuk, hogyan viselkedik a munkatársaival, de látjuk, milyen hízelgő tud lenni olyanokkal, akiket szeretne megnyerni, és azt is, hogy milyen lekezelő azokkal, akik kritikával illetik. Mellékesen jegyzem meg, hogy nem véletlenül szeret diktátorok társaságában lenni: ott nem kap semmiféle kritikát, még célzás sem hangzik el mondjuk arra, hogyan is áll nálunk a demokrácia.
Amit Hadházyval művelt, ahhoz hasonlót még nem láttam - ide-oda mozgott, forszírozottan röhögcsélt. Zavarát sértő szöveggel próbálta leplezni, olyanokat mondott, hogy Hadházy egy "sunyi alak", "sunyi róka", egy "vidéki", aki "mindig hazudozik".
„Soha nem hirtelen felindulásból alkotok véleményt. Amikor a nézők többsége által is kifogásolható mondatokat mondok, az nem azért van, mert hirtelen felindulok, azok mögött nem elvadultság rejtőzködik, hanem egy megfontolt véleményalkotás, ami olyan formában kerül ki belőlem, ami nem mindig talál helyes résre, de azért van mögötte kellő intellektuális muníció” - mondta Orbán Kónya Imrének egy 1992-es vitában.
Az említett viselkedése viszont elmeorvosért kiáltott. Igaz, már Krisztus születése körül figyelmeztetett Ovidius, hogy "változnak az idők, és velük együtt változunk mi is." De így?!
