Megvallom, amikor először olvastam, hogy a Ferencvárosi Torna Klub és a Nemzeti Színház stratégiai megállapodást köt, könnyed nyári tréfának vettem. Aztán, amikor ott ültem főként sporttal foglalkozó kollégáim között a Fradi sajtóközpontjában, be kellett látnom, a helyzet komolyabb, mint gondoltam. Azt is hamar megtudtam az FTC elnökétől, hogy a sport a kultúra része és hogy ha valaki nem tudná, mindkét intézmény a IX. kerületben van. Igaz, azt maga az elnök tette hozzá, hogy a szurkolói rigmusok azért nem minden esetben tekinthetők a kultúra részének és akkor még a Fradi szurkolók nem is festették át az ugyancsak a kerületben lévő szivárványszínű padot zöld fehérre, a hétvégén viszont megtették.
Megtudtuk azt is, hogy mivel az FTC és a Nemzeti is a nemzetért küzd és mindkét társaság hősöket játszik, sőt hősökké válik, ezért mi sem egyszerűbb, mint hogy együttműködnek. Arról nem esett szó, hogy ha már az FTC elnöke gyakran jár sz Örkény Színházba, akkor miért nem velük kötöttek megállapodást.
Nagy tisztelője vagyok Bodrogi Gyula színészetének. A nemzet színésze most is kiválót alakított, hiszen ön azonosan arról mesélt, hogy egy próba után megkérdezték tőle a színházban, hogy kinek szurkol, akkor elmondta, hogy a Fradinak. Rögtön közölték vele, hogy jaj de jó, akkor rúghat kezdő rúgást az FTC Bajnokok Ligája következő selejtezőjén. A rá jellemező színészi bájjal hozzá is tette, mivel kapott ajándékba egy focilabdát, azonnal gyakorolni is kezd, hogy minél tökéletesebb legyen az a kezdőrúgás. Ezen és egy közös családi napon kívül sok konkrétum nem derült ki a megállapodás részleteiről. Arról senki sem beszélt például, hogy a miniszterelnöknél bizonyára jó pont ez az összekapaszkodás, hiszen ő sem tesz mást, mint a nemzetért küzd, sőt lehet, hogy ezután színházba is többet jár majd.