;

vélemények;

- Fokhagymaszag

Nincsenek megjegyzések, a vendégek jellemzően szó nélkül tudomásul veszik, hogy minden sokkal drágább, mint tavaly – összegezte az idei, durva inflációval sújtott nyaralás tapasztalatait egy balatoni vállalkozó. Hasonló a tanulság a boltokban, piacokon: ha összeszorított szájjal is, de az emberek kevesebbet pakolnak a kosárba, s fizetnek akár így is többet a kasszánál. Családok tervezik át csendben hónapról hónapra a költségvetésüket, válnak luxuscikké korábban természetesnek vett termékek. Szépen, csendben. Már egy elfojtott káromkodás is disszonáns üvöltésnek tűnik. Ide jutottunk bő harminc évvel a rendszerváltás után.

Akkor még időről-időre felhorkant az ország, tíz- és százezrek vonultak az utcára egy-egy ügyben. Az első komoly benzináremelésre megbénult az ország, a tandíj ellen tiltakozva diákok szállták meg napokra az ország főterét, de vonult a tömeg a sajtószabadságért, s megannyi fontos társadalmi ügyért. Szolidaritást vállalva, hangosan, erőt mutatva, hogy aztán 2006-ban a zaj vérrel keveredjen az utcákon.

Az elmúlt másfél évtizedben nemhogy ilyen radikális megnyilvánulás, de szinte értékelhető tömeg sem verődött össze. Jellemzően egyes szakmák, érdekcsoportok elszigetelt tiltakozásaira szűkült a véleménynyilvánítás hangos és kifejező formája, pedig sokszor százezreket, milliókat érintő problémákért küzdenek néhány százan, ezren az oktatásban, az egészségügyben, a hazug propaganda vagy az ésszerűtlen iparosítás ellen. A többség azonban legyint, arrébb sétál, átkapcsol egy másik csatornára, azt gondolva, nem az ő gondja. Hiszen van neki amúgy is elég. A legaktuálisabb: miből vegye meg a gyerekeknek a főétel árban kínált sajtos-tejfölös lángost a Balatonnál? Az idén még megoldja valahogy. Jövőre meg maximum csak fokhagymást kap. Kicsit büdösebb, de majd befogja ő is a száját…