Sokféle logika van. A formális (arisztotelészi) logika a matematikai logikával együtt alapvetőnek tekinti, hogy egy állítás és annak tagadása közül az egyik szükségképpen igaz, a másik hamis. Idesorolható például Eukleidész több mint két évezreddel ezelőtti következtetése, amely szerint nem igaz, hogy csak véges sok prímszám létezik, tehát végtelen sok van. Aztán ismert a dialektikus (pl. hegeli) logika, amely az ellentétek egységén alapul, és szintén évezredekkel ezelőtti szemléleten alapul. Hérakleitosz példái: "A tenger vize tiszta, iható (a halaknak) és szennyes, ihatatlan (az embernek)." Vagy: "A csavar útja a fában egyenes és görbe."
Több más logika is létezik. Ide sorolom az úgynevezett női logikát is. Mielőtt nőellenesnek kiáltanának ki, hadd emlékeztessek például a Ludas Matyi egyik alapítójának, Szegő Gizinek a „Női dolgok” rajzsorozatára. Ebből egy - ma már persze mérsékelten píszí - példa: „Megőrült, Jenő? Piros kocsival jön elém, amikor lila ruhában vagyok?!”
És akkor már témánál is vagyunk. Szijjártó Péter sajátos érvelésére egy évtizeddel ezelőtt figyeltem fel először, amikor még nem külügyminiszter, hanem a miniszterelnök szóvivője volt. Az egykulcsos adóra való áttérés indoklásaként azt fejtegette, hogy az arányos adó a többkulcsossal szemben azért ésszerű, mert így a nagyobb jövedelműek többet, arányosan nagyobb adót fizetnek. Márpedig úgy igazságos, hogy a nagyobb jövedelműek nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közös költségvetéshez! Ez az érvelés – nevezzük némi túlzással így – kellő meggyőző erővel hatott, legalábbis azóta sem lázong senki az ellen, hogy egykulcsos a jövedelemadó.
Ma már gyakorlatilag hetente hallhatjuk a külügyminiszter hasonló logikájú érvelését. Néhány hete például a Hajdú-Bihari Napló vármegyei napilap egész oldalán fejtette ki, miért fontos, hogy Debrecenben akkumulátorgyár épüljön. Következtetésének lényege, hogy az elektromos autó környezetvédelmi szempontból fontos; a kormány kiemelten kezeli a környezetvédelmet; az elektromos autó nem működik akkumulátor nélkül; tehát muszáj gyártani. Ha nem gyártjuk, holnap nem lesz mit enni! Ezzel a bizonyítást befejeztük. A még hagyományosan gondolkodó olvasó csak arra nem kap választ, hogy ha a gyártásnak magas víz-, energia- és munkaerő-igénye van, és Debrecen egyikben sem bővelkedik, akkor miért éppen oda kell a gyárat telepíteni? Továbbá ha a gyárat jó termőföldre telepítik, akkor holnap lesz-e mit enni? E kérdések megválaszolása azonban nem része a „bizonyításnak”.
Már ennyiből is kirajzolódik a Szijjártó-logika szerkezete. Mondj egy-két önmagában igaz állítást, majd tégy úgy, mintha a bizonyítandó tétel ezekből következne! Az ellentmondásokkal, hiányosságokkal ne foglalkozz, makacs érdeklődés esetén pedig lehetetlenítsd el a kérdezőt! Ez a logika annyira eredményesnek látszik, hogy a kormánypárt más képviselői is átvették. Néhány példa: a magánnyugdíjpénztárak államosítása a nyugdíjak megmentése miatt volt fontos; a félkarú rablók kizárólagos játékkaszinói jogára azért volt szükség, hogy az emberek ne a kocsmába vigyék a pénzt; a hadsereg tapasztalt tisztjeinek azért kell távozniuk, mert így lehetőségük nyílik más munkakörben érvényesülni; az Európában legnagyobb inflációt kizárólag az orosz-ukrán háború okozza; stb.
De a leglenyűgözőbb példa mégis a békevágy. Amikor az ezredfordulón a Beépített szépség akció-vígjáték szépségeinek „Világbéke” vágyain derültünk, még nem sejtettük, hogy a bugyutácska kívánság két évtized múlva hivatalos kormány-állásfoglalássá válik: a háborúpárti (sorosista, gyurcsányista stb.) baloldallal szemben Magyarország a béke pártján áll! Íme a Szijjártó-logika örökébe lépett igaz magyar logika: kicsit szittya, kicsit szánalmas, de a miénk.