Hozott anyagból…
A Csillagok háborúja filmsorozat rajongói számára nem csupán ismerős, hanem meghatározó jelentőségű a címben idézett mondat. A leegyszerűsített, „amerikanizált” történetmesélést, a jó és a rossz küzdelmét némileg árnyalja persze annak eldöntése, hogy „kivel van az erő”, mert ez nem csupán a brutálisan egyszerű fizikai és számbeli fölényt, hanem az erkölcsi igazság hatalmát is tükrözi.
A csillagháborús sorozat filmjeiben mindig akkor fordul a kocka, amikor az erő valamelyik fél oldalára áll. Sokan emlékszünk még arra, hogy a „békeharc” bajnokai, a szovjetek milyen megvetéssel csúfolták „csillagháborús terveknek” Ronald Reagannek, az USA 1981 és '89 közötti elnökének 1983-ban megindított Stratégiai Védelmi Kezdeményezését (Strategic Defence Initiative, SDI), amely azután megroppantotta a Szovjetunió erejét. 1983-tól mindössze két évre volt szükség, hogy a fiatal, látszólag dinamikus és erőtől duzzadó Gorbacsov alatt meginduljon a Szovjetunió, a „Gonosz Birodalma” (Reagan) végső agóniája is - az öregek, így a már évek óta Duracell elemre kapcsolt Brezsnyev, majd a művesére kapcsolt Andropov, végül a szívizomszabályozóra kapcsolt Csernyenko elmúlása után.
Bármennyire hatalmas arzenál (tankok, páncélosok, tarack- és mozsárágyúk, bombázó- és vadászgépek, rövid- és középtávú rakéták, nukleáris töltetek stb.) felett rendelkezett a szovjet pártfőtitkár, ez sem volt elég, mert az erő az amerikaiakkal volt. Ezt a keserű leckét a szovjeteknek persze már korábban is meg kellett tapasztalniuk, hiszen Afganisztánban a többszázezres szovjet katonai kontingens sem bírt el a mudzsáhidokkal - aztán ez megismétlődött közel negyven évvel később az USA-val is ugyanott.
A „Gonosz Birodalma”, a Szovjetunió még inkább ereje teljében volt akkor, amikor Berlin amerikai-angol-francia megszállás alatt lévő nyugati felében 1948 júniusától 1949 májusáig megszüntette a víz-, a gáz-, és az áram szolgáltatást, elvágva Nyugat-Berlint a közmű vezetékektől. Sőt teljes közúti és vasúti zárat is bevezetett, ezzel elszigetelte a lakókat az alapvető ellátástól. Ezt azért érdemes felidézni, mert világosan megmutatja, hogy a „békeharc” milyen aljas eszközökkel folyt, mégpedig a polgári lakosság ellen.
Nyugat-Berlin blokádját ugyanakkor a nyugati összefogás kudarcra ítélte a légihíd létrehozásával, végül pedig a szovjet imperialista törekvéseket a szinte teljes nyugati (atlanti) összefogás ellensúlyozta, amikor 1949-ben létrehozták a NATO-t. Azt, hogy az erő a berliniekkel van, a berlini blokád megindításának 15. évfordulóján a helyszínen beszédet mondó amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy mondta ki a legvilágosabban, egyetlen mondattal: „Ich bin ein Berliner!”
Ugye, milyen ismerős minden mozzanat? Akkor is, ahogy ma is - az Ukrajna elleni orosz agresszió alkalmával - mindenki azt gondolta, hogy „az erő velük”, az oroszokkal van, az ukránokat napok alatt felmorzsolják, Putyin fehér lovon fog a győzelmi díszszemlén Kijevben felvonulni. De az agresszió szinte első napjától a Berlinben bő hetven éve kipróbált légihíd újraéledt, a nyugati (atlanti) összefogás jóval Kijev előtt megállította az oroszokat, és eljutottunk oda, hogy maga Putyin abban sem lehet biztos: puccs nélkül túléli a háborút. Nem akarok hamis várakozásokat kelteni, az azonban már ma is tény, hogy bármennyire gyakran ismétli is az orosz, illetve az oroszbarát magyar propaganda, hogy egy ilyen erős hatalmat, mint Oroszország, nem lehet legyőzni, egyelőre úgy tűnik, hogy az erő (erkölcsi, anyagi, fegyverzetbeli) nincs az oroszokkal.
Putyin magyar palotapincsije egyre kérlelhetetlenebb modorban ismétli gazdája szavait, egyre inkább hangsúlyozza, hogy mi mindentől védi meg a ’zembereket, milyen indokolt beavatkozások árán akadályozza meg, hogy (m)Agyarországot valakik, valamiért belerángassák a háborúba. Ám önmagát és csapatát nyugtatgatja, hogy az „erő velük van”.
A magyar kormányról csak onnan tudjuk, hogy magyar, hogy ugyanazokat az orosz szólamokat magyar nyelven ismétli. Moszkvából nézve egyszerűen úgy látszik, hogy a kormány a helyén van. Még egyszerűbben: a magyar kormány helyén Putyin ölebei szavalnak. Mint egy Shakespeare drámában. Szó, szó, szó.