A kiállítás a Hasonlíthatatlan gyönyör című alkotással indul (1952–53). Ezt a szürrealista festményt a szürrealista mozgalom megalapítója, André Breton író, esztéta állította ki Párizsban még 1954-ben. Az ikonikus Robbanás (1956), a Dominancia központ (1958) és Tömbírás (1960) sorozat darabjai mellett, a most a Neue Nationalgalerie gyűjteményébe került gigantikus Homme, (1967–1969) triptichon is jól szemlélteti Reigl akciófestészetét, amely az absztrakt expresszionizmushoz hasonlóan dinamikus, domináns és improviziatív. A Dominancia központok című tárlat az 1980-as évekig mutatja be életművet.
Reigl először 1957-ben állított ki Németországban, a Wiesbadenben rendezett Couleur Vivante kiállításon, ahol a legendás francia galériás, René Drouin és Clemens Weiler, a wiesbadeni múzeum igazgatója nyolc francia és nyolc német kortárs művész műveiből rendezte azt a történelmi kiállítást, amely az Art Informel művészet egyik első bemutatkozása volt.
Az október 8-ig látogatható tárlatra a művészt újra felfedező galériása és jó barátja, Makláry Kálmán gyűjteményéből is kölcsönöztek alkotásokat.
