Tasi József Petri György-életinterjúját nem ismerheti az olvasóközönség, teljes terjedelmében talán még a szélesebb szakma sem találkozott vele. Azf irodalomtörténész a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) munkatársaként 1993 novembere és 1994 februárja között kilenc ülésben készített életinterjút a költővel. A tizenhét és fél órás beszélgetés leirata könyv formájában idén jelent meg Petri György különbözése címmel. A szerkesztőt, Soltész Márton irodalmárt kérdeztük a költőről és arról, mennyiben módosítja a róla alkotott képünket a friss kötet.
„Én nem költő vagyok, hanem egy ember, aki verseket ír” – állítja magáról Petri György, a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású költője. A II. világháború idején született, kamaszként élte át a Rákosi-érát, majd kinevette a Kádár-korszakot s a diktatúra egyik legegyedibb kritikusává vált. Költészetét nagyra tartották, de kérlelhetetlen szókimondása és rendszerkritikus hangvétele miatt indexen volt, 1975 és 1988 között csak szamizdatban vagy külföldön jelenhettek meg könyvei. Meghatározó alakja volt a '80-as években formálódó demokratikus ellenzéknek, amelynek tevékenységét ugyanolyan kritikával szemlélte. „Azt hiszem, ha valami jellemző a költészetemre, az az, hogy kétségkívül inkább az élet kellemetlen tényeivel szembesítem elképzelt olvasómat” – mondja magáról Petri a most megjelent kötetben. A könyv Demeter Szilárd előszavával indul, melyben a költőt (Kertész Imre, Csoóri Sándor, Németh László és Szőcs Géza mellett) a kényelmetlen emberek közé sorolja. „A kényelmetlen ember azért kényelmetlen, mert nem tűri a beskatulyázást. Ráteszel egy címkét, lerázza magáról.” – írja a PIM főigazgatója. Soltész Márton egyetért mindezzel: – Petri kétségkívül kellemetlen ember volt, de olyan, akinek a szavára mégis figyelni kell, mert úgy mondja a maga igazát, hogy az, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele, egyszerűen meggondolkodtató – mondja, majd hozzáteszi – Az én Petri-képemet eddig elsősorban a versek határozták meg, illetve mindaz, amit a korszak kutatójaként tudtam a költőről. Árnyalta persze a primer versélményt Spiró György Petri című legendás esszéje, majd később Fodor Géza, Keresztury Tibor, Szabó Gábor és Horváth Kornélia könyvei, elemzései, Petri Lukács Ádám, a költő fiának keserédes visszaemlékezései. De a költő származásáról, gyermek- és ifjúkoráról vagy a Toldy Gimnáziumban töltött éveiről szinte semmit sem tudtam.
Arról például, hogy Antall Józsefet, a későbbi miniszterelnököt éppen akkoriban távolították el egy diákcsínyre hivatkozva, amikor ő odakerült – meséli.
Az említett az esetről Petri hosszabban is mesél az interjúkötetben, elmondása szerint az osztályfőnök Antall Józsefet azért rúgták ki, mert az érettségizők felszabadult örömükben elégették a tankönyveiket, köztük az orosz nyelvkönyveket is, Antallt azzal gyanúsították meg, hogy rossz szellemben nevelte a diákokat.
– A hanganyaggal és a gépiratos lejegyzéssel én már nem dolgoztam közvetlenül. Szabó Gábortól vettem át az általa olvasmányossá és gördülékennyé formált szöveget. Ezt azután Gáborral, Bencsik Krisztina kolléganőmmel és a PIM két munkatársával, Benedek Annával és Melhardt Gergővel tovább csiszoltuk, jegyzetekkel láttuk el. Én tulajdonképpen csak összefogtam a munkát, az esetleges hibákért tehát engem terhel a felelősség, az elvégzett munka a kollégákat dicséri - nyilatkozik a kötettel kapcsolatos munkáról Soltész Márton.
Petri költészetét a prózahatású versek jellemzik, a befogadó úgy érezheti, ezek olvasásával már meg is ismerte a költő életét, hiszen az abban elmeséltek megfelelnek a valóságnak. Arra a kérdésre, hogy az interjúkötet elolvasása után módosul-e ez a kép, Soltész Márton így felel – ha nem is módosul, de mindenképpen mélységet és kontúrokat kap. Ha Petrinek a versek hátterére vonatkozó visszaemlékezéseit csupán érdekességéként, szerzői ajánlatként, s nem értelmezési kulcsként, megfejtésként olvassuk, akkor ugyanolyan izgalmas dokumentumhoz jutunk e kötettel, mint Szabó Lőrinc rajongóiként a Vers és valóságot forgatva. Hogy Petri György költészetéről sokkal többet tudnánk meg ebből az interjúsorozatból, olyasmit akár, amit a költői életmű nem tartalmaz, őszintén szólva nem hiszem. Inkább a költészetről magáról, a korabeli irodalmi életről, egy egészen sajátos és megismételhetetlen emberi-művészi alapállásról, egy költői és közéleti szerepvállalásról, egy komplex értelmiségi magatartásról tudunk meg valamit. Ebben a tekintetben viszont abszolút forrásértékű ez a kiadvány - fejti ki.
Soltész Márton nevéhez fűződik Csalog Zsolt monográfiájának elkészítése is. A Petri Györggyel és Iványi Gáborral is kapcsolatban álló Csalog Zsolt a mélyinterjúiról ismert. – Amikor a 2000-es évek végén Csalog Zsolt hagyatékával megismerkedtem, lenyűgözött az a rengeteg különböző „hang”, világszemlélet, személyiség és élettörténet, amelyet az interjúi megőriztek – meséli. – Szép lassan rájöttem, hogy Csalog Zsolt valami nagyon fontosat rögzített: az egymás meghallgatására szánt időt mint olyant; az elmélyült, tartalmas, a szó legnemesebb értelmében céltalan, mert üzleti érdek nélküli, kötetlen beszélgetést. Az egymásra figyelés, az intimitás, a közvetlenség kultúrájának volt a krónikása, mindannak a teremtő jónak, ami ma abszolút hiánycikk. Amikor tavaly sajtó alá rendeztem a Tokaji Írótábor 1986. évi tanácskozásainak hangfelvételeit, vagy amikor most ezt a Petri-kötetet szerkesztettem, ugyanaz az izgalom fogott el: a szóbeliség kultúrájának kincseit tesszük közkinccsé az online meetingek világában, az emberi kapcsolatok digitalizálódásának és kiüresedésének korában.
Persze a Petri–Csalog-korszakban a szabad beszédnek és gyülekezésnek politikai tétje is volt: a pártállam tiltotta mind a gyülekezést, mind a szabad véleménynyilvánítást, így ezek a szabad gondolkodású emberek magánlakásokra és a második nyilvánosságba szorultak vissza – mondja. – Petri legfontosabb üzenete számomra az, hogy az ember minden körülmények között maradjon szabad. Pontosabban: kíséreljen meg szabad maradni napról napra: legyen ez egyfajta életcél számára. Ne védelmezze mindenáron az ázsióját, ne támadjon, ne védekezzen. Ne kifelé építse magát, hanem befelé. Ütköztesse véleményét rendszeresen a másokéival, legyen mindig vitára, párbeszédre kész. Higgye el például, hogy jogában áll költőként irodalommal és politikával egyaránt, akár egyidejűleg, akár egymással párhuzamosan is, foglalkoznia. Miért? Mert szabadságában áll. Nem azért, mert Fekete Gyula szerint irodalom és közéletiség elválaszthatatlan egymástól, s nem is azért, hogy levakarja magáról a posztmodern besorolás bélyegét. Hanem mert a mondanivalója így kívánja, mert a művészi alkata erre predesztinálja. Mert a szabadság fél egészség. És bizony ez a nemesebbik fél, mert ezt nem rontja le a cigaretta és alkohol. Ezt csak a kollaboráció, az önfeladás, a konzumidiotizmus teheti tönkre – összegez Soltész Márton.
Az interjúkötetben a költő több verse is szerepel, melyeket a beszélgetések alatt olvasott föl. A költemények születésének körülményeiről, egyéb vonatkozásairól sokat megtudhatunk: nyilvánvaló, hogy Antall Józsefnek szól a Kívánok jobbulást című vers, talán az is ismert, hogy Kornis Mihály neve bújik meg a K. M. szerelmes énekében, de kevésbé tudott, hogy Petri György Magyarázatok M. számára című kötetében az M. nem jelöl senkit.
„Számomra a nevetés – a magamon való nevetést is beleértve – a szabadságot jelenti. Szóval az az ember, aki valamit – beleértve saját magát – túl komolyan vesz, az nem szabad” – mondja Petri az egyik interjúban. A szabadság kérdése szinte állandó témája, a költő többek között azt is állítja, közös szabadságeszményük miatt hagyta, hogy szerelme, Kepes Sára öngyilkos legyen. Mindeközben azt vallja: az ember magánéletét igazán nem tudja tönkretenni semmiféle diktatúra. A kötetből kirajzolódik egy megismételhetetlen személyiség, akinek sikerült megőriznie humorát, éleslátását és különbözését egy társadalomban, mely nem szabad.
Infó: A Petri György különbözése című interjúkötet 2023-ban a Kertész Imre Intézet gondozásában, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös kiadásában jelent meg.
