A szabad Európa halálos ellensége, az orosz autokrata Putyin kedvenc kifejezése a Gayropa. „Meleg Európának” fordíthatnánk, csak hát akkor a szójáték elvész, csak a kirekesztés marad. A fogalom Európa megbélyegzésének számít azok szemében, akik a homoszexualitást valami rettenetes dolognak tartják. Pusztán csak bosszantó szemtelenkedés azok számára, akiknek amúgy a melegekkel nincs semmi bajuk.
Mi az oka a szélsőjobb homofóbiájának? Ha szélsőjobboldali politikust, papot vagy akár csak szomszédot, kollégát hallunk nyilatkozni, úgy tűnhet, mintha a homoszexualitás (vagy bármilyen más szexuális kisebbség) valami sajátosan nyugati, liberális jelenség volna. Csak hát tudjuk jól, melegnek lenni nem politikai kérdés. Inkább kulturális és biológiai. A liberális vagy a baloldali sokaság nem abban különbözik a szélsőjobboldalitól (vagy az iszlám, esetleg keresztény fundamentalistától), hogy közöttük több a meleg, hanem abban, hogy toleránsabbak a melegekkel (és más szexuális kisebbségekkel) szemben.
Az Európai Unióban a melegek aránya nagy valószínűséggel hajszálpontosan annyi, mint Oroszországban vagy az iszlám világban. A buzgó hívek között nincs kevesebb meleg, mint az ateisták vagy a szekularizált világba illeszkedően vallásos emberek között. Csak emitt elfogadottak, amott rejtőzködni kénytelenek. És persze tudjuk, pár évtizede még Európában és Észak-Amerikában is a megbélyegzés dominált – néhol a kényszergyógykezelés vagy bebörtönzés is. A szélsőjobb azonban a történelemben, de elmaradott országokban ma is kész lágerbe vagy börtönbe zárni, megalázni és elpusztítani a melegeket. Miközben tudjuk, a náci pártban, a Wehrmachtban vagy az SA-ban éppúgy voltak melegek, mint bárhol és bármikor másutt.
Azok, akik gyűlölettel vagy megvetéssel fordulnak a szexuális kisebbségekhez, első közelítésben: hülyék és/vagy gazemberek. Hülyék alatt, itt és most azokat értem, akiknek lényegében fogalmuk sincs, mi az a gender, de csatlakoznak az elutasításához, mert ezt mondja a vezér. Azokat, akiknek a szexuális kultúrája alacsony, nemi életük szürke, vagy egyáltalán nem áll módjukban szexuális életet élni, és az irigységük vezet gyűlölködéshez. Azokat, akik látens homoszexuálisok, de önmagukban sikeresen elfojtották ezt a késztetést - és most másokban is el akarják fojtani. Akiknek agyára ment a vallás, olyannyira, hogy ők azok, akiket már bigottnak, fanatikusnak vagy fundamentalistának szokás nevezni. (Egyébként vannak jelei annak, hogy - mint arról a BBC History folyóiratban olvastam - a mélyen vallásos középkor toleráns volt a melegekkel szemben. Vagy legalábbis toleránsabb, mint hinnénk, vagy mint az újkorban vagy a jelenkorban sokan.)
És persze gyűlölködők lehetnek mindazok, akik hajlanak vakon követni az aktuális hatalmat, mert a személyiségük zárt. Ők éppúgy előítéletesek a nőkkel (ha férfiak), vagy a férfiakkal (ha nők), a budapestiekkel, ha falusiak, és a falusiakkal, ha budapestiek stb. – a szexuális intolerancia csak része a zárt jellemüknek. Hogy kik a gazemberek? Akik politikai tőkét kovácsolnak az átlagember előítéleteiből vagy tájékozatlanságából, miközben ezzel türelmetlenséget, gyűlöletet szítanak.
Magyarország eredendően egyáltalán nem intoleráns ország. A Kádár-korban az elsők között tértünk át a homoszexualitással kapcsolatban egy semlegesebb, megértőbb álláspontra. A rendszerváltás után határozottan toleránsabb lett a társadalom, a közhangulat. A hazánkban tipikusnak mondható álláspont, miszerint „engem nem zavarnak a melegek, csak nem értem, miért kell felvonulniuk?” egyáltalán nem katasztrofális nézet.
Ezt a közvélekedést kezdte eltorzítani, a gyűlölködés irányába fordítani a mai hatalom. Jómagam sokáig azt hittem: a homoszexualitás és más szexuális kisebbségek céltudatos összemosása a mindenki által elítélt pedofíliával aljas, de eredeti politikai eszköz. Masha Gessen könyvét (Jövőnk a múlt) olvasva jöttem rá: nem az. Mármint: aljas, de nem eredeti. Mint oly sok romlottságot, ezt is Oroszországból importálta „pártunk és kormányunk”.