„Mi vagyunk a zsoldosok, / kezünk sose dolgozott, / kardot lándzsát hordozott, / ruhánk mégse foltozott! // Sziklakőből az ágyunk, / puha ágyra nem vágyunk! / Senki fiát nem szánjuk, / ha meglátjuk, levágjuk! // Csiszi-csiszi köszörű, / ez az élet gyönyörű. / Hova lépünk nem nő fű, / kardunk borotvaélű!” – éneklik Csukás István Süsü, a sárkány című meséjének egyik betétdalában. Bár A zsoldosok dala nem szerepel a meseregény 1980-as eredeti szövegében, a Süsü bábfilmsorozatnak köszönhetően mégis generációk ismerik. A műben ugyanakkor a zsoldosok a „jó oldalon” harcolnak, segítenek legyőzni Süsünek és társainak Torzonborz seregét.
Már az első görög történetíró, Hérodotosz beszámol arról, hogy a perzsák seregében görög, illetve kis-ázsiai zsoldosok szolgálnak. Hisztoriai című művéből (A görög-perzsa háború. Osiris Kiadó, 1997) kiderül, hogy maguk a görögök is előszeretettel alkalmaztak más városállamokból származó zsoldosokat. De a „zsoldos” fogalmának pontos meghatározására még két és félezer évet kellett várni. A háború áldozatainak védelmére vonatkozó, 1949. augusztus 12-én megkötött Genfi Egyezmények I. kiegészítő jegyzőkönyve (melyet Magyarországon az 1989. évi 20. törvényerejű rendelet hirdetett ki) A harcosok és hadifoglyok jogállása fejezet 47. cikkében definiálja, hogy ki/mi a zsoldos:
„1. A zsoldos nem tekinthető harcosnak, vagy hadifogolynak.
2. Zsoldos minden olyan személy: a) aki helyben, vagy külföldön kifejezetten abból a célból toboroztak, hogy fegyveres összeütközésben harcoljon; b) aki ténylegesen közvetlenül részt vesz az ellenségeskedésekben; c) aki alapjában véve egyéni haszonszerzési vágyból vesz részt az ellenségeskedésekben és akinek valamelyik összeütköző Fél, vagy annak nevében más, ténylegesen olyan anyagi ellenszolgáltatást ígért, amely lényegesen meghaladja az érintett Fél fegyveres erőinél szolgáló hasonló rangú és feladattal megbízott harcosoknak ígért, vagy fizetett összeget; d) aki valamelyik összeütköző Félnek nem állampolgára, vagy valamelyik összeütköző Fél által ellenőrzött területnek nem lakosa; e) aki nem tagja valamelyik összeütköző Fél fegyveres erőinek; és f) akit nem az összeütközésben részt nem vevő valamely állam küldött fegyveres erőinek tagjaként hivatalos szolgálatra.”
Az Ukrajnában (és Oroszországban) harcoló Wagner csoport tagjai tehát az egyezmény szerint nem tekinthetőek zsoldosnak, hiszen az egyik harcoló fél állampolgárai. Nem így az ókor leghíresebb zsoldoscsapatának tagjai. A „Tízezrek” – ahogy már az ókorban nevezték a bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály trónjára törő ifjabb Kürosz által fizetett görög sereget – több mint ezer kilométert tettek meg i. e. 401 májusától 400 júliusáig tartó menetelésük során az Égei-tengertől Babilonig (és vissza). A Xenophón Anabaszisz című művében (Xenophón történeti munkái. Ozirisz Kiadó, 2001) megörökített történetből kiderül, hogy visszaútjuk volt a nehezebb, hiszen Kürosz eleste után a perzsák tőrbe csalták és meggyilkolták a görög zsoldossereg vezéreit.