Csupa páratlan gazdasági bravúrral száll szembe felkészült kormányunk a recesszióval (ezt ki állította? Szívja vissza azonnal!) és a „háborús” rekordinflációval, amiről a miniszterelnök pénteki zsolozsmájában megelőlegezte, ha béke lesz, de legalábbis tűzszünet, még ez az átok infláció is visszakanyarodik a megszokott kerékvágásba, talán még el is tűnik. Csiribú, csiribá, nincs is, nem is volt!
Az új gazdaságvédelmi akcióterv, melynek lépéseit Gulyás Gergely már ismertette a kormányinfón, első eleme az áramárplafon bevezetése. Nem sarcolják tovább a vállalkozásokat a piaci ár többszöröséről kiállított rezsiszámlákkal, ha cserébe soha többé nem emelnek árat – igénylik: tízen. No és lesz kedvezmény az extraprofitadóból a gyógyszergyártóknak, erre is égető szükség volt már, a big pharma nem piskóta ellenfél, még az amerikai állam se mer ujjat húzni velük, vagy rájuk küldenek egy hadtestnyi lobbistát és orvoslátogatót. Kivezetik augusztustól az élelmiszerárstopot (irgalom anyja, ne hagyj el!), átalakítják a családtámogatásokat – mert a szívhangrendelet nem hozta fél év alatt se az elvárt születésszámot, no de majd a beígért pelenkapénztől varázsütésre megnő a gyerekvállalási kedv, s lányok, anyák ezrei vágják magukat ipszilonba a következő sátoros ünnepen. Állítólag ekkortól lehet majd SZÉP-kártyával fizetni a lottózókban, a temetkezési vállalkozóknál, valamint a hidegélelem-szatyrokért is, de csak a szatyrokért. Előbbi a túléléshez, második a közegészségügyi állapotok szinten tartásához, harmadik pedig bármire jó, tartsunk benne akár kóbor macskát vagy a régi, áldásban és bőségben gazdag életünk utolsó, fakuló emlékeit.
Mert jobb itt egyhamar aligha lesz, azok a fránya uniós pénzek se érkeznek, pedig hogy várja már kormányunk, hogy felemelhesse végre a pedagógusok bérét, és méltón honorálja a háziorvosok önként vállalt ügyeleti idejét.
Noha egyelőre a pénzeső nem fenyeget, hiába állnak már a pusztában kitikkadt zsebekkel, ha pechünk van, rögtön az egészet beforgatják államkötvénybe, mert „háborús időkben a pénz az államkincstárban van biztonságban” – mondá miniszterelnökünk, utalva arra, hogy mindenki kezdje el kibontani a paplanba varrt kis dugipénzét, mert az államnak most van szüksége rá, és nekiadni a legnemesebb hazaszeretet. Ha csak ott lenne biztonságban az a pénz, épp az adóbefizetéseink meg a nyugdíjpénztári megtakarításaink mellett, nézhetnénk, ahogy ez is rakétánként szétporlik az augusztusi, mindig minden eddiginél nagyobb tűzijáték csillámködében.
Legalább munkánk lesz, mert kormányunk nyomatékosan megígérte (emlékezzünk a „Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját” plakátkampányukra), biztosan nem veszik el előlünk a kiemelt beruházásokra immár foglalkoztatási engedély nélkül beutaztatott vendégmunkások, köztük tízezer Fülöp-szigeteki bérrabszolga, akiket havi nettó 195 ezer forintos fizetéssel kecsegtetnek, csak azt nem mondják el nekik, hogy ebből alig tudnak majd hazaküldeni, olyan drága itt az élet. Illetve ha nem tetszik a meló, kevés a fizu, esetleg rosszul lesznek az akkuüzemben az oldószerektől meg egyéb vegyszerektől, mint az egyszeri és óvatlan ellenőrök, akkor állást se változtathatnak legálisan, mehetnek egyenest haza, ha van pénzük repjegyre. Ha nincs, majd az állam hazaküldi őket idővel, és még mielőtt maradandó egészségkárosodás jeleit mutatnák.
A jó ízlés határait itt már rég kilőtték a sztratoszférába, békepropagandára használja a kormány egy ukrán fotós izjumi tömegsírokról készített képét,
megjelentek továbbá a CÖF által szponzorált „háborúpártiak” plakátok, randán összephotosoppolt ellenzéki politikusokkal. A plakátokat az internet népe előszeretettel fotózgatja harckocsiszállítmányokkal a hátterében, illetve a seregbe hívó plakátok szomszédságában (B verzió: csapj fel János vitéznek, Varga Viktor már megtette), a kognitív disszonancia életünk stabil és kiszámítható részévé vált, már zavart se okoz a fejekben. Ahogy az is teljesen érthető, hogy vádat emelt az ügyészség a kommentelő ellen, aki azt írta a Deák Dániel posztja alá, hogy csőbomba fog robbanni a házában, hacsak nem húz ki egy geoládát Orbán Viktor alfeléből. És még a tűzszerészek is kiszálltak a megafonhuszár házához, ennyire valósnak hatott a fenyegetés. Persze ő is csak áldozat, akár Tóth Gabi művésznő, aki az év női előadója vigaszdíjat kapta, mert támadja őt egy gyűlölködő lipsi kisebbség, amiért ismeretlen sámánnyelven kántál a kalocsai mintás kimonójában istenes popslágereket, és még a pápával is találkozott.
A hét legabszurdabb hírfolyama volt, hogy Maruzsa Zoltán lapunknak nyilatkozva elnézést kért mindenkitől, akiket esetleg megbántott – itt véletlenül sem a státusztörvénnyel agyonbosszult pedagógusokra gondolt, hanem arra a nemrég nyilvánosságra került levelezésre, amelyben ő, valamint a köznevelési államtitkárság és a Klebelsberg Központ munkatársai azon tanakodnak, hogyan válaszoljanak a Telex kérdéseire úgy, hogy ne hazudjanak, de ne is közöljék a teljes igazságot. Egyszerű, kérem, az okos lány történetét kell csak segítségül hívniuk, s ebben példát vehetnek Gulyás Gergelyről, aki úgy tud szemrebbenés nélkül igazat mondani, hogy újságírószem nem marad szárazon, s hamarabb folyik le az összes víz a Balatonból a Sió csatornán, mint hogy őt valaha valótlanságon kapják, netán az ügyészségnek kelljen közbeavatkoznia, vagy a közmédiának bevetnie a tudati neutralizálót. Aki ezen a héten Rétvári Bence államtitkár volt, amikor bejelentette, a kabinet a Lázár J̶á̶n̶o̶s̶ Ervin Program részéve tette a lovasíjász-hagyományőrzést, hogy a fiatal nemzedék változatos huszár-, lovasíjász- és egyéb katonai hagyományőrző programokon vehessen részt, így erősítendő a diákok magyarságtudatát, valamint hozzájárulandó a jövő lovas nemzedékének kineveléséhez. Mi itt már csak annyit tudnánk hozzáfűzni: dömdödöm.
