Az idősek jelentős hányada az alacsony állami nyugdíjellátás miatt nagyon méltatlan körülmények között kényszerül a mindennapjait átvészelni. Küzdeniük kell az egészségi állapotuk érzékelhető romlásával, a száguldó infláció szorításával, a társas kapcsolatok beszűkülésével és a társadalmi szolidaritás hiányával. Az egyre reménytelenebb helyzetben lévő, alacsony nyugellátásban részesülők száma rohamosan nő.
Napjainkban több mint hatszázezer (pontosan 661 ezer) idős honfitársunk kénytelen „megélni” a KSH által nagyon szűkösnek minősített kategória alatti összegből, azaz havi 146 ezer forintból vagy annál kevesebből. Azokon az idős, kiszolgáltatott társainkon szükséges a társadalmi szolidaritás érvényesítésével segíteni, akiknek az egészségi állapota ma már nem teszi lehetővé, hogy munkát vállaljanak. Azokon is, akiknek az élete úgy alakult, hogy sem a régebben megszerzett és befektetett tőkéjükből, sem a korábbi külföldi munkavállalásuk után folyósított nyugdíjukból, sem az évek során megöröklött vagy megszerzett vagyonuk hasznosításából, sem a korábban létrehozott szellemi tulajdonuk járadékából, vagy hasonló egyéb forrásból származó jövedelemmel nem rendelkeznek.
De a kilátástalanságból fakadó sorozatos segélykiáltások rendre süket fülekre találnak. A hivatalos propaganda az azonnali nyugdíjemelés helyett csak a bizonytalan jövőre ígéri a helyzet megoldását.
Az ország gazdasági teljesítménye a hivatalos adatok alapján folyamatosan nő. Az egy főre jutó hazai nemzeti össztermék értéke az elmúlt öt évben jelentősen emelkedett: a KSH szerint 4012 ezer forintról 5690 ezer forintra. Ezen örvendetes eredmény kialakulásában az idősek tevőlegesen is részt vettek, és napjainkban is részt vesznek. Gondoljunk csak azokra a százezrekre, akik a nyugdíjuk mellett – önként vagy kényszerből – továbbra is alkalmazottként dolgoznak. De utalhatnánk azokra az idősekre is, akik az önkéntes munkájukkal, illetve a nem fizetett háztartási munkájukkal járulnak aktívan hozzá az ország gyarapodásához, a szociális háló fenntartásához.
A társadalom rendelkezésére álló erőforrások újraosztásának az az előfeltétele, hogy az állampolgárok eleget tegyenek a közteherfizetés törvényekben előírt kötelezettségének. Még akkor is, ha a jelenleg hatályos 54 címszó alatt kivetett „közterhek” mértéke, vetítési alapja, az érintettek köre, a kivételek és a mentességek fajtái átláthatatlanná teszik a rendszert és gátolják az önkéntes jogkövető magatartás általánossá válását. Sőt még akkor is, ha mindenki tapasztalhatja a közpénzek olykori herdálását, a közbeszerzések jelentős túlárazását, illetve a visszaéléseket.
A leginkább rászorult, alacsony nyugellátásban részesülő idősek helyzetén több állami intézkedéssel is rövid időn belül javítani lehetne, de ezekre a javaslatokra ma nem nyitott a kormány. Rontja a közérzetet az év elejei százalékos nyugdíjemelés torzító hatása, az állami nyugdíjak közötti különbségek jelentős növekedése, az alacsonyra tervezett várható infláció mértékének diszfunkciója, az év közbeni plusz-juttatások differenciálatlan folyósítása. Az említett igazságtalanságok megoldása továbbra is előttünk áll.
De figyelmünket most fordítsuk inkább arra, hogy miként lehetne a központi költségvetés bevételi oldalának a nagyságát növelni. Reményeink szerint a növekményből jutna forrás a szükségessé vált alacsony állami nyugdíjak növelésére is. Meglátásunk szerint az állami működés hatékonyságának növelésével a központi költségvetés bevételi oldalán jelentős többlet keletkezne. Hiszen sajtóértesülések szerint például „hatalmas kintlévőséget görget maga előtt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal”: az adóhivatal teljes követelésállománya a behajthatatlanná nyilvánított állománnyal együtt 1712 milliárd forint. Mivel a Magyar Államkincstár honlapja szerint 2023 márciusában a nyugdíj célú kiadás 427 milliárd forint volt, négyhavi nyugdíj forrásától esünk el az előbb említett „ügyeskedők” trükközései miatt.
Mindezek mellett jelentős bevétel marad el amiatt is, hogy az országban számottevő az adóelkerülés mértéke. A szakemberek becslése szerint a „feketegazdaság” - vagy másként nevezve az „árnyék gazdaság”, „informális gazdaság” - az utóbbi évek kifehérítése ellenére is, még mindig a GDP 10 százalékára tehető. „Nyugdíjkiadásban” mérve ez ugyancsak felmérhetetlen nagyságrendű forrás lehetne.
A jövőben tehát nagyobb figyelmet kellene fordítani az állam működési hatékonyságának javítására, azon belül az adózás elkerülésével (fantomizálódott cégek) és a fiktív számlákkal manipuláló gazdasági társaságokkal kapcsolatos adóbehajtásra. Nagyban javítaná az adózási hatékonyságot és a munkavállalók biztonságát az is, ha a munkavédelmi és munkaügyi ellenörök számát jelentősen bővítenék. A szaktárca legfrissebb jelentése szerint „az akcióellenőrzések és célvizsgálatok során a vizsgálatok alá vont 1636 munkáltató 78 százalékánál tártak fel" jogsértéseket. Ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg Magyarországon a gazdasági szervezetek száma közel kétmillió, akkor látható az itt rejlő tartalékok nagysága. Az adóelkerülés visszaszorításával és a gazdaság további kifehérítésével a központi költségvetés bevételi oldala és vele együtt a rászoruló idősek kedvezőbb helyzetbe kerülhetnének.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.