HOZOTT ANYAGBÓL…
A kedves olvasók - gondolom - nem ismerik Geraszimovot. Pedig Valerij Vasziljevics Geraszimov, az orosz hadsereg vezérkari főnöke nem csak azóta vált ismertté, hogy Putyin őt nevezte ki (meghagyva vezérkari főnökségét, hadseregtábornoki rangját) az Ukrajnát megtörni, lehengerelni szándékozó orosz agresszió vezetőjének. Geraszimov már vezérkari főnökké történt kinevezésekor (2012) is felkeltette a katonai stratégia iránt érdeklődők figyelmét, mert a róla elnevezett Geraszimov doktrína jó előre világossá tette, hogy megalkotója előtt semmi sem szent, ő a totális és a soha véget nem érő háború híve.
Az orosz vezérkari főnök, Valerij Geraszimov által jegyzett új doktrína nem pusztán a fegyveres katonai erők felhasználásáról szól. Újszerű eleme - ahogy azt Deák János vezérezredes, nyugalmazott magyar vezérkari főnök a Felderítő Szemle 2015. márciusi számában ki is emelte –, hogy a modern háborúnak nincs eleje és nincs deklarált vége. Az új orosz doktrína a globális, automatizált, hálózati vezetési rendszerek aktivizálásával a belső ellenzék mozgósításától, eddig nem tapasztalt új veszélyforrások (elektronikus hálózatok vagy az infrastruktúra megbénítása, stb.) élesítésétől várja a politikai vezetés által meghatározott célok elérését.
Most, hogy már túl vagyunk a Németország számára egykor létfontosságú gázvezeték, az Északi Áramlat felrobbantásán; nemrég a Novaja Kahovka-i gát felrobbantásával Ukrajnában tizezreknek kellett az árhullám elől menekülniük; és a gát által táplált hűtővíz hiányában a zaporizzsjai nukleáris erőmű is végveszéllyel fenyeget, tudjuk, hogy mit is jelent a Geraszimov-doktrína gyakorlati alkalmazása.
Persze, már korábban is felismerhettük volna a halálos veszélyt, hogy mit is jelent egy gátlástalan agresszor háborúskodása, ha jobban odafigyelünk arra, hogy a szíriai polgárháborúban Aszad elnök megmentése érdekében milyen jelentős szerepet vállaltak az oroszok. Az orosz haditengerészet földközi-tengeri jelenléte az oroszok által bérbe vett (Szíriában lévő) tartúszi kikötő megtartásán múlik, emellett Szíria az orosz fegyverek egyik legnagyobb vásárlója, az oroszok katonai kísérleti laboratóriuma. Amikor azt hittük, hogy a semmitől vissza nem riadó Aszad rezsim rombolta földig Aleppót, űzött el több százezer kurdot és arabot lakóhelyéről, akkor elkerülte a figyelmünket, hogy az ezt eredményező légicsapásokat az oroszok által „kölcsönadott” 25 bombázó, 32 vadászbombázó, 8 vadászgép, 12 támadó helikopter és 4 szállítóhelikopter hajtotta végre. Nem vettük észre, hogy az orosz törvényhozás 2015. szeptember 30-án jóváhagyta, hogy Putyin elnök az orosz fegyveres erőket Aszad elnök kérésére bevethesse Szíriában „a terrorszervezetek megfékezése érdekében”.
A totális háború orosz apostolának, Geraszimovnak a működése és javaslatai azonban nem kerülték el a magyar katonai intellektus egyik központjaként jegyzett Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok munkatársai (pl.Koós Gábor, Szternák György, Kis-Benedek József, Kaiser Ferenc, Háber Péter és sokan mások) figyelmét, akik a már idézett Felderítő Szemlében időben felhívták a figyelmet az új orosz doktrína irányaira és - csak a hülye nem veszi észre – annak hazánkat is fenyegető veszélyeire.
Ha azonban valaki nem fék, hanem motor szeretne lenni Putyin nyugati szövetségi rendszereket megbénítani akaró törekvésében, hogy saját hatalmának megtartására és országa javainak megszerzésére irányuló tettei alakítsák a történelmet, annak a magyar katonai hírszerzés elemzései nem figyelmeztetésül szolgálnak, hanem visszajelzésként: jó úton jár, jól szolgálja urát, Putyint.
A nem hadszíntéren vívott háború Geraszimov doktrínája kopogtatott a görög válság ajtaján, a menekültválság felszításában, az amerikai elnökválasztás informatikai eszközökkel történt megzavarásában és még számtalan módon és helyen. Ismerve a Geraszimov doktrína lényegét, nehéz megfeledkezni arról, hogy a magát mély pénzügyi válságba manőverező Görögországot Putyin azon az áron akarta segíteni, ha Ciprasz, az EU-tól szabadulni akaró görög miniszterelnök orosz fegyvereket vásárol. Az orosz fegyvereket oroszországi kiképzésben részesülő tisztek tudják kezelni - egy olyan országban, amelynek modern történelme során, az elmúlt 80 évben kétszer is - utoljára 1967 és '74 között - katonai diktatúra keretében még az ezredesek diktáltak.
Nehéz megfeledkezni arról, hogy a Győzelem Napja hetvenedik évfordulója alkalmából Moszkvában rendezett díszszemlén, 2015. május 9-én az Unióval, Németországgal és személy szerint Angela Merkellel ellenséges Ciprasz feszített Putyin mellett az emelvényen. Nehéz megfeledkezni arról, hogy 2015 nyarán éppen a görög-macedón útvonalon érkező menekülteknek a budapesti Keleti pályaudvaron való megrekesztése fordította meg Orbán Viktor hanyatló népszerűségét, törte le ellenzékének emelkedését.
Nehéz megfeledkezni arról, hogy a holland, a francia, a német szélsőjobboldali pártok mind elkönyvelhettek némi szerény orosz pénzügyi támogatást. Nehéz megfeledkezni arról, hogy Putyin – persze részben az amerikai mintát utánozva (ld. iráni atomfegyverprogram késleltetése az állítólagos amerikai informatikai beavatkozás által) – intellektuálisan jól felkészült hackerei beépültek amerikai erőművek, energia-elosztóközpontok irányítórendszereibe, amiről a Symantec biztonsági cég emberei számoltak be.
Nehéz megfeledkezni arról, amit a G-nap alkalmával éppen Simicska Lajos mondott, miszerint Putyinnál, az oroszoknál akarta elérni Orbán az RTL tévécsatorna megszerzéséhez szükséges lépéseket és pénzt. Nehéz megfeledkezni arról, hogy paksi atomerőmű új blokkjainak oroszok általi megépítéséről és finanszírozásáról a legnagyobb titokban előkészített, majd meglepetésszerűen a 2014-es magyar választások előtt aláírt szerződések megvalósítása érdekében lényegében rendszeres ellenőrzésekre látogatott hazánkba a „Gazda”, Vlagyimir Putyin - amíg úgy nem alakult, hogy a háborús agresszió miatt már nem kockáztatja az esetleges nemzetközi elfogatóparancs budapesti foganatosítását.
Nehéz megfeledkezni arról, hogy Orbán lényegében Putyin országlásának mintájára félemlítette meg a civil szervezeteket, a sajtó független részére szájkosarat tett vagy bedarálta őket (ld. Népszabadság, TV2, Origo, Index), kiűzte a Közép-Európai Egyetemet Bécsbe, bemutatta, hogy képes az EU ellenőrzési rendszerét semmibe véve előnyben részesíteni saját háza táját, vagy az EU-nak fityiszt mutatva versenyeztetés nélkül birtokon belül helyezni udvari szállítóját: az orosz Roszatomot.
Geraszimov már nem az ajtónkon kopogtat, itt van a spájzban. Orbán persze most arra tesz kísérletet, hogy az oroszokat a kínaiak beengedésével, a számtalan akkumulátorgyár letelepítésével, a Belgrád-Budapest vasút építésével szorítsa ki meghatározó helyzetükből. Geraszimov azonban már berendezkedett, otthonosan mozog hazánkban is. Elég néhány informatikai zavar (nem működnek a Kormányablakok, egyes bankok ATM-jei, vagy a gyatra minőségű oktatási applikáció, a Kréta), a felszított belső elégedetlenség szétverésének újabb és újabb atrocitásai (diáktüntetések könnygázzal való lecsillapítása), és mi is megismerhetjük, mit jelent a geraszimovi korlátlanságra építő katonai stratégia.